Ludvigh – Kossuthnak.
Ludvigh – Kossuthnak.
Brüssel, 1866. julius 24. – 60, rue du Nord.
Édes Barátom!
– – – – – – – – – – – –
A békehirek engem kétségbe ejtenek. Ha a feltételek csakugyan olyanok, minőknek a lapok mondják, a porosz legelébb meg fogja bánni, ha határát a Kárpátig Szilézia és Morvaország egy részében ki nem terjeszti, miszerint magát első alkalommal Magyarországgal közvetlen összeköttetésbe tehesse. Bámulom az otthoniak azon hülyeségét, hogy az osztrák ezentul Magyarország kivánatait teljesíteni kénytelen lesz. Megmondtad proclamatiódban, hogy egységre, beolvasztásra jobban fog törekedni mint valaha. Más leende, ha Olaszhon olasz Tyrolt, Bajorhon Salzburgot, a porosz pedig Cseh- és Morvaországot elszakítanák, de ha hagyják országai birtokában, nem erőtlenítik, hanem csak egy ellenséget ráznak le nyakáról az olasz ügy kiegyenlítésével és illetőleg az olaszoknak franczia protectoratus alá helyeztetésével.
Megemlítettem, hogy Belgium kormánya megkérdeztetett, hány embert és mennyi idő alatt állíthat ki neutralitása védelmére. Eddig a kormány az eseményeket közönynyel nézte, és éppen most, mióta a békehirek szárnyalnak, hivja be a szabadságosokat és katonakötelezetteket. Nem tudom, mit akar ez jelenteni?
– – – – – – – – – – – –
Engemet még csak a kedvező körülményekbe helyezett remény tartott, most a békealkudozások azt is elrántják. Nem tudok sem magamnak, sem gyermekeimnek tanácsot adni, annál kevésbbé sorsukon segíteni. Leányomnak tanácsolnám, hogy egy ismerős nő társaságában, kit most ügyei Európába hoztak, menjen Amerikába, ha csak ezer francom lenne utiköltségeire, de nincsen. Fiamnak talán csak nyilik valahol mérnöki hely. Lesve-leste az alkalmat, hogy hazájáért fegyvert foghasson, de a hazának semmi sem kellett, beéri az osztrákkal.
Csókol
hű barátod
Ludvigh.
Ludvigh.
