ELŐSZÓ.
ELŐSZÓ.
Kossuth Lajos iratainak nyolczadik kötetét adom ezennel át az olvasó közönségnek, annak a közönségnek, melynek szivében még élve maradt az ő szent emléke és melyben megvan még most is a hazafiságnak az a vágyódása a függetlenségért, a mely az ő egész életét betölté.
E kötetbe azokat az iratokat foglaltam bele, melyeket 1867-től 1875-ig irt az ő fáradhatlan keze, mely kéz folyvást a haza jövőjének biztositásán munkálkodott, mignem a halál meg nem hozta kezének és szellemének az örök nyugalmat.
Ezen iratok az egykoru hirlapokban már megjelentek, de egy összeillesztett egészben eddig még nem láttak napvilágot. Összegyüjtöttem őket, mert igy összeállitva a magyar hazafiság és a nemzeti függetlenség iránti törekvés valóságos bibliáját képezik.
Midőn Kossuth Lajos iratainak rendezéséről van szó, nem maradhattak ki ezek a nagy értékü iratok, melyek kimeritően tárgyalnak oly kérdéseket, mik még ma is aktuálisak. E kérdések felől mondott véleménye nemcsak történelmi, hanem örökké irányadó becscsel bir.
Elszomorodott szivvel fogja olvasni az igaz magyar hazafi a sok intést, mely visszhang nélkül hangzott el, az önzés, a haszonlesés s a helyzettel való megalkuvás sivatagjában.
Olvassák el honfitársaim a honszeretet bibliáját, és okuljanak!
Kossuth Ferencz.
