Hevesi Józsefnek
Hevesi Józsefnek
San-Pietro (Sacra di San-Michaele), 1888. junius 27.
Tisztelt Uram!*
* Hevesi Józsefinek, ki a Márk-féle javaslatot megküldte volt. K. F.
Folyó hó 9-éről keltezett becses levele itt 900 méter magasban jutott kezemhez, hová a normális meteorologiai viszonyok közt Turinban fullasztó nyári hőség elől menekültem, hol azonban a szokott enyhe lég helyett örökös hideg esőt s kellemetlen őszi időjárást találtam, mely türelmemet erős próbára teszi.
– – – – – – – – – – – – –
Köszönettel vettem Márk úr regale-megváltási javaslatának megküldését. Érdekes dolgozat, gondolkozó fejre, szakavatottságra, codifikáló tehetségre s a tényleges állapot bonczolásánál éles megfigyelésre vall, az alapeszmét, t. i. hogy a regale megváltását a kipuhatolandó jövedelemnek járadéki biztosításával s nem a jövedelem tőkéjének folyóvá tételével kell eszközölni, minden tekintetben igen egészséges eszmének tartom; elannyira annak tartom, miszerint nem vonakodnám elismerni, hogy hiba volt az eltörlött úrbéri szolgálványokért járó kárpótlást nem erre az alapra fektetnünk, mely hibát illetőleg enyhítő körülményekül csak arra hivatkozhatom, miként azon szempontból indultunk ki, hogy a jobbágytalanokká vált földbirtokosoknak tőkére volt szükségük, miszerint gazdaságukban azon átalakulást eszközölhessék, melyet a jobbágyság eltörlése szükségessé tett. Igaz, hogy e czél nem lett elérve, az úrbéri váltságkötvények beneficiuma sokakra nézve, kivált azokra nézve, kiknek a váltsági összegre leginkább volt szükségük, illusoriussá vált; de ez nem az elfogadott váltsági rendszernek, hanem annak az istentelenségnek volt következése, hogy a hitszegő bécsi udvar gyalázatos támadásával lehetetlenné tette a 48-ki átalakulást kifejtenünk. Ha békében hagynak s nem gátolnak meg abban, hogy a kárpótlási tervet úgy, miként azt a képviselőházhoz előterjesztém, keresztülvihessük, meg vagyok győződve, hogy nem következett volna be az a ruinosus állapot, melynek Márk úr oly szomoru, de igaz és hü képét adja.
De ezt csak enyhítő körülményül említem. Márk úr alapeszméje kétségtelenül helyesebb, s csak óhajtanom lehet, hogy, ha az úrbéri váltságnál nem alkalmaztatott, a regale-váltságnál alkalmaztassék.
Hanem a mi ez egészséges alapeszmének azon alkalmazási módját illeti, melyet Márk úr részletesen kidolgozva javaslatba hoz, meg kell vallanom, hogy azt nem volnék hajlandó aláirni. Fájdalom, igaz, hogy a kormányzati tudomány mai napság már jóformán a préselés tudományává vált, de én azzal az eszmével, hogy a préselés exigentiái előtt jognak, szabadságnak háttérbe kell állani s azoknak minden tekintetet alá kell rendelni, soha sem fogok megbarátkozni, irtózom attól a roppant szaglálgató, zaklató, rendőrködő, fenyítő apparatustól, melyet Márk úr tervének complexuma megkiván, nem szeretem a polizeistaatszagu szerkezeteket, melyek a polgároknak még házi életmódjukba is betolakodnak s melyeknek logikája az absurdumokig sodor (példa az a gondolat, hogy a szőllős gazda még saját termésü borát is csak rendőri ellenőrzés mellett használhassa saját asztalánál, s szabott mennyiségben úgy ihassa meg, ha minden litro után annyi díjat fizet, a mennyi a korcsmai eladásnál hasonló mennyiségtől regale-jövedelemnek számíttatik.) Elismerem, hogy az italmérés jó adótárgy, de azt nem szeretném, hogy az állam italmérő compossessorul tolja fel magát a községekre; nincs erre sem joga, sem czíme, sem hivatása. Azt hiszem, hogy Márk úr regale-váltsági egészséges alapeszméjét ilyen zaklató apparatus nélkül még azon esetben is keresztül lehetne vinni, ha az italmérés a megadóztatáson túl speciális államjavadalmi forrásnak tekintetnék, de én nem hiszem, hogy annak tekintethessék; én amondó vagyok, hogy ha mi haszon az italmérési jog gyakorlásából a regale-birtokosok járadéki kármegtéritésének fedezetén kívül is kerül, annak praeferensét a község javára kellene fordíttatni, s ezt a reményt merő illusiónak tartom, hogy a két czimen s azon kereseten kívül, melynek kilátása nélkül bérlőre nem lehet számítani, még az állam részére oly gazdag javadalmi forrás maradhatna fel, mely egy ily zaklató apparatusnak behozatalát nem mondom igazolhatná, hanem csak menthetné is.
Ezen nézeteim megokolása természetesen oly fejtegetést kivánna, a minőre levélben ki nem terjeszkedhetem.
Érdeklődéssel nézek elébe Márk úr »Új hitelrendszeré«-nek. Rendelkeztem, hogy megkapjam; tanulni fogok belőle, a mint már a regale-megváltási javaslatból is tanultam.
Fogadja stb.
Kossuth Lajos.
