c) 1833 január 21 A főrendek ülése. Tárgy: Vita a rendeknek a magyar nyelv ügyében küldött izeneteiről.
c)
1833 január 21
A főrendek ülése.
Tárgy: Vita a rendeknek a magyar nyelv ügyében küldött izeneteiről.
1833 január 21
A főrendek ülése.
Tárgy: Vita a rendeknek a magyar nyelv ügyében küldött izeneteiről.
A Fő RR. tábláján tartatott (a mint mondják példátlan szépségü) ülésben fel vétetett a magyar nyelv eránti két izenet.* Első szóllott
Iratok, I. k. 7., 10. l.
ESZTERHÁZY MIHÁLY: A RRnek mind a két Rendbéli kivánatjokat hazafi érzéssel támogatva, beszédjében nevezetes vólt hogy a latán nyelv diplomaticai póltzra emeltetését, azon hatalmas bé follyásnak tulajdonitá, mellyet a Romai Sz.Szék a világi dólgokban régibb időkben gyakorlott s a mellyet most már annyira meg szüntnek nevezett, hogy a Pápa tulajdon Thronusának meg tartására nézve is a mi Generalisainkra szorult.* Ezután
Az egyházi államban 1830-ban kitört forradalmi mozgalmakat a bevonuló francia és osztrák csapatok fojtották el.
G. KÁROLYI GYÖRGY: A magyar nuntiumot mint a Magyar Izenet természetes következését támogatá, a Fel irás, törvény sat. kérdését pedig mint hogy azt coarctiva módnak látja, a Coordinatio idejére halasztatni vélé.
KUKULJEVITS Horváth Ország részéről elő adta a szokott ellen vetésekei s meg emlité azt is, hogy a magyar fel irás Urunkat azon kedvetlen hellyzetbe tenné, hogy vagy forditással kellene meg elégednie, vagy bokros uralkodói gondjai közt élemedet korában még magyarul tanulnia, azért
A NÁDOR Suam Dominationem jól meg róta, emlékeztetvén hogy repraesentalis systemával biró Nemzetnek köz tanátskozásaiból a Fejedelem szent személlye meg emlitésének ki kell maradni,* most következet
E vita részletesebben a bővebb Jegyzőkönyv töredékében (Kukuljevics és Károlyi felszólalása Orosz kézírása, a nádoré Kossuthtól):
Kukuljevics Horváthország Rendeinek részéről hasonló előterjesztést tesz ahhoz, mellyet a RR tábláján Buzsán tett vala. Előszámlálja, hogy az 1827-i Országgyülés olta Horváthország RRei mily sikeres lépéseket tettek a magyar nyelv terjesztésére s ezeket annak jeléül kéri vétetni hogy a magyar nyelv előlépéseit gátolni nem szándékoznak, e következő uj okokkal kivánta még a deák nyelv jelenleges megtartását támogatni: 1-őr bizonyos, hogy a m[agyar] nyelv emeltetése csupán 1790-i esztendőtől veszi eredetét s a következett háborus idők alatt talán inkább hátra, mint előre ment e részben a nemzet mindaddig, mig 1827, esztendőben a magyar tudós társaságnak is felállitásával szemlátomást haladó siker koszoruzá a köz igyekezetet. De az ez időtől lefolyt kevés évek sokkal kisebb időt foglalnak magokban, mintsem hogy ezalatt a m[agyar] koronához csatolt részek RRei annak tudását magáévá tehették volna; s igy a czélba vett intézetek most talán azt eszközölnék, hogy Horváthország a törvényhozás részvétből halgatólag kizárattatnék. 2-or: A törvényhozás bizonyos elhatározott értelmet kiván, s ha nem az eddig szokásban volt nyelv hozattatnék bé törvényeink alkotásába, ezáltal ezeknek értelme kétséges magyarázotaknak lenne kitétetve. 3-or: Ha f[elséges] Királyunkhoz is csak m[agyar] nyelven tennék felirásaikat azt ország RR, Ő felsége azon kedvetlen helyzetbe szorittatnék, hogy vagy forditásokkal kéntelenéttetnék elégedni, vagy 40 évi atyáskodó kormánya után bokros uralkodói gondjai között élemedett korában még magyarul kellene tanulnia. Az első eset könnyen veszedelmet szülhetne; a második a k[egyelmes] Felség méltóságával nem egyeztethető. Ezeknél fogva az országos napló könyvre nézve küldői a latin nyelvet eredetinek vétetni, a jelen izenetek tárgyaira nézve pedig a régi szokást meghagyatni kérik.
Nádor Ispán: Horváth Ország követjének előterjesztésére egy észrevételt kelletik tennie. Minden képviselési rendszerrel biró Nemzeteknél kezdettől ólta erős változhatlan principiumnak tartatik, hogy a Fejedelem felszentelt személyének köztanátskozásokban nem kell emlitetni; figyelmezteti tehát Uraságát, hogy jövendőben kijelentéseit a tárgy velejére szoritván, felséges Királyunknak minnyájunk előtt egyenlőn szent személyét, emlitésbe ne hozza. (Tetszés.)
Gróf Károlyi György: Midőn a mult Országgyülésen a KK és RR Magyar izenteket küldöttek a Fő Rendekhez, ezek elfogadtattak: én tehát a KK és RR mostani kivánságokban, hogy t. i. a Fő Rendek is magyar nyelven alkossák viszon izenetjeiket, a megemlitett első lépésnek természetes következését látom, s azt részemről támogatom, de reménylem is, hogy a Fő RR valamint 1830-ban el fogadták a magyar nyelven irott izeneteket, ugy most is engedni fognak a RR kivánságának. Arra nézve azomban, hogy a felirások és törvény czikelyek is magyarul alkottassanak, a Karokkal és Rendekkel egy véleményben nem lehetek; mert minden coarctiva megszoritásnak ellensége vagyok, mi pedig ezekre nézve egy tőllünk függésben nem lévő Kormányszékkel, az Udvari Cancellariával vagyunk érintésben. Végre Horváth Ország követjének előterjesztésére kéntelen vagyok megjegyezni, hogy minek után maga megismeri, hogy 1825-től ólta a Magyar nyelvet már ők is rendes tanitásba vették, ugy hiszem igasságosabb s illendőb is, hogy az Országnak két-három követje alkalmaztassa magát az egész t[ör]vényhozó testhez, s magyarul irjanak, mint sem hogy mi minnyájan kedvökért tovább is diák nyelvnél maradjunk.
B. WESSELÉNYInek mázsás sententziákkal tellyes, s ki vonást nem igen szenyvedő nevezetes beszédje mellyet (valamint a Szétsényiét is) ha lehet egésszen fogok közleni most ki vonatként jegyzeteimből enyit:
WESSELÉNYI: Édes Anyai nyelvünk mellett szollani édes kötelesség, de keserüvé válnék, ha ollyanok előtt lennék azt kéntelen védeni, kik annak születet védjei. Az RR. fel szóllitását, nem ugy tekinti mint valamelly ujitási próbát, ő abban a honni nyelvet látja szerény méltósággal kérő alakban ujra meg jelenni. Két Esztendővel ez előtt ide vezérlé ezt a fejlődő Nemzetség s be botsáttatását kéré azon örökébe, honnan addig is tsak az ő Jussait bitangolva zárhatá ki egy idegen nyelv, sürgeté ezen kérelmet a köz vélemény, a törvényes szabadság ezen őrje, mellyet nemzeti érzés szült s érzelem oriássá nevelte, s melly már köztünk is izmosodva nő. A Hellyeség és igazak győztek, bé lépet ide, e szentelt terembe, a honni nyelv. De tsak mint vendég fogadtaték itt, hol ő s tsak Ő uraltathatik. Az Anyai nyelv minden Népeknél a polgári létt azon élet lehellete, melly nemzetnek eggyedül már halál hideg lepte testét, tsak mint utolsó lehellet hagyhatja el. Ez azon frigynek angyala, melly szabad polgári intézet segitségével eggyedül méltathat emberek tsoportját Nemzetté, meg mutatván, hogy az RR. kérését tellyesiteni kötelesség, azt ugymond, tsak akkor tagadhatnánk meg, ha vagy hatalmunkban nem állana, vagy nem akarnók. Az elsőre kifejté, hogy sem törvény sem külső erő nem tilt, a szokás pedig nem árthat, s ez ugy sem régi mert 1790 előtt nem vóltak irott deák izenetek, mert azok szóval és magyarul tétettek, továbbá hogy ez nem tartozik a Coordinatio idejére, mert az eggyenesen belső gazdálkodásunkat tárgyazza, s azt, s általa a nemzetiségre háramló hasznot halasztani, szint olly káros lenne, mint azon szégyent tovább is türni, hogy az egész világ Constitutionalis Nemzetei közt tsak a magyarnak törvény hozó teste légyen az, melly nem anyai nyelven szóll, és ir, és igy tsak az hátráltathatna, ha nem akarnók. Bosszankodás heve s szégyen pirulása borit el annak tsak el gondolására is hogy illy nemtelen, és hazafiságtalan szándékkal valaki minket merhetne vádolni, ezután G. BELEZNAY szólott hasonló értelemben utánna G. VAY a renunciumot támogatva a többit az operatumok idejére halasztva, s most fel állott
G. SZÉTSÉNYI beszédjét a szép gondolatok és sziv rázó képzetek tömött massájának nevezem, szollott mint az alkalom, nemes lelkének fel hevülése s keblének istene készteté, azért gyakran el el tért hevében s illy beszédet ha tsak ő maga le nem írja, extractive sem lehet jegyezni. Beszédje a maga nemében hasonlithatatlan és gyönyörü vólt, de nem tartozik azon osztályba, mellyben a Weselényié első hellyütt diszlik, ugy mint a tömör élénk logicai rendszerü beszédek osztályába. Eleink ugy mond a nyelvre nézve Anya gyilkosok vóltak, s mejjére ütött hogy ő ezt ugy hiszi, de tegyük utánna hogy mea culpa, mert kevés éve tsak, hogy nem tsak Asszonyaink, de férjfiaink is minden más Europai nyelvet tanultak, tsak a magyart nem. Ő nem látott nemzetet pedig sokat látot, melly igy tapodta volna lábbal leg szentebb nemzeti kintsét. Gyönyörü elmésséggel adta elő az Anomaliának azon scandalosus Cyclusát, hogy mi az Országos tárgyakat othon németül vitatjuk, itt magyarul szollunk, fel deákul küldjük, ott németre forditják, mert sokaktól kérnek tanátsot, kik se magyarul, se deakul nem tudnak németül tsinálják meg a választ, nékünk Deákra forditva küldik le, mi ismét magyarul vitatjuk, s magyarul tsinálunk Deák törvényt, a melly házi körünkben megint németül furdul elő, a sok forditás egésszen meg forditja a dolgok értelmét, ami eredetileg szerény bár, de őszinte vólt, első forditásba már sanyaru, másodikban gorombaság lesz s igy kerülnek a felség elébe olly ki tsapongó kifejezések, mellyek a hü magyar nemzetnek eszébe sem voltak. Itt van hát a Német, Deák, Magyar törvény hozás, tsak még egy Görög törvény, s készen van a Bábel tornya. A RR. mind két rendbéli kivánságát erőssen támogató beszédjén szembe tünőleg láttzot a discursivus parlamentaris angoly szabás, hason elő adása a Nagy Páléhoz, tsak hogy Geszticulatioja hevesebb, néha hangosan is összve tsapja kezét, leg elől mindjárt azt emlitvén, hogy ő kivánt vólna mi hamarébb a propositiokba bé menni, hol első lépésnek tétetik hogy adózó Népünkön segitsünk, néki minden nap minden hét, holnap, kinos, melly távolabra teszi forró kivánságának tellyesitését. – Erre illy formán szollott a
NÁDOR: Qvae Dominus Comes Szétsényi noto suo zelo patriotico protulit procul dubia omnibus accepta sunt, de ő az előzményből más következtetést vára, s emlékezetbe hozá hogy két Ország gyülésen ált magok az RR. mindég azért hartzoltak hogy semmit per excerpta.*
Azaz a bizottsági reformmunkálatokat teljes egészükben, nem pedig kiragadott részenként megtárgyalva, öntsék törvénycikkekbe. A kifejezésről, mint az országgyűlés egyik jelszaváról; Kölcsey, VII. 89. s köv. l.
SZÉTSÉNYI felelt, meg lehet hogy a Hertzeg böltsessége ezt más kép látja, de én minden rabulisticai fogást el mellőzve, ugy látom, hogy valamint a Magyar nunciumnak a Magyar renuncium, ugy ennek Magyar felirás, ennek magyar törvény természetes logicai következése, s ha az első lépést még 1830-ban meg tettük, a többit is mind meg kell tennünk, vagy pedig az RRet meg kérnünk hogy ők ismét Deákul beszéljenek. Én leg alább ezt minden rabulistai fogás nélkül igy látom.*
V. ö. Zichy A.: Gróf Széchenyi István beszédei. Budapest, 1887. 95. s köv. l.
A RRek kérelmét támogatva szóllott még GROFF BETHLEN DOMONKOS s ezek mindnyájan Kukilievitset kivéve magyarul.
A Vátzi, Péchy, Nyitrai, Besztertze bányai Püspökök, a Kalotsai Érsek és a Zemplényi Fő Ispány* pedig mind Deákul, a magyar viszon Izenetbe mindnyájan meg eggyeztek, de a magyar fel irás kir. válasz és törvény alkotás kérdését az Ország gyülés rendszeres el szerkesztési idejére halasztani vélék s ez vólt a többség határozása, mellyet midőn a NÁDOR ki jelentene, némellyeknek azon aggodalmát tekintve, hogy a köz polgári rendszeres munka talán e jelen Ország gyülésen fel sem vétetik, azon diplomaticai fontosságu enuntiatiot tette, hogy ez, t. i. a fel vétel eggyedül az Országos RRtől függ, mert ő felségének leg felsőbb szándéka előtte tudva lévén, bizonyosakká teheti az RRket, hogy a Király örömmel fog minden rendszeres munkák fel vételére időt engedni.*
V. ö. a bővebb Jegyzőkönyv töredéke (Orosztól, a nádor felszólalása Kossuth kézírása):
B. Szepesy (Pécsi püspök) az első tárgyra nézve hajlandó megegyezni a RR kivánságokba, a viszonzás reménye alatt. A többieket illetve javalni gondolja, a KK hagyjanak fel kérelmökkel, minthogy, kivált a jelen körülmények között szerfelettit kivánnak. Ha megfontoljuk, minő tekintetek támogathatják a RR kivánságait, azt kell mondanunk, hogy azt vagy 1-ör a népre, vagy 2-or a birákra s tanultakra, vagy 3-or a törvényhozókra, vagy végre 4-er a hazai nyelv felsőbségére való tekintet javalhatná. De az első nem, mert Magyarország lakosainak alig beszél 3/8 része magyarul, s ha azon tekintet vezérel, hogy a nép olvashassa s érthesse a törvényeket, ugy azokat nem csak magyarul, hanem tótul, németül, ráczul, olául, stb. is kellene irnunk (zugás) s csakugyan nem több mint egy lehetne az eredeti, mellyhez a többi forditásoknak alkalmaztattniok kellene. 2-or a birák és tanultak eránt való tekintet sem erősebb; mert kivévén a falusi birákat, kiket a néphez számitok, minden magyarországi biro tud deákul, de magyarul nem mindenik. 3-or a törvényhozókat a mi illeti, azon tekintetet előre bocsátom, hogy a törvényhozás nyelvét szükség mindannak érteni, a ki részvét jogával bir. Figyelmet érdemel még az is, hogy a törvénytudásnak, valamint minden más tudománynak, különös nyelve s meg szabott kifejezései vannak. Ezen része a törvényhozásnak 8 század által felszentelt szokásunk szerint, latán nyelven gyakoroltatott; törvénykönyvünk hasonló nyelven irattatott, magyarra forditva nincs s ahhoz e jelen országgyülésén reménység sem lehet. Azon technicus terminusok még hazai nyelvünkön meg nem állapittattak, s e részben a m[agyar] tudós társaság munkálatit várja nemzetünk. Erdélyben a köz igazgatás minden ágaiban és törvény erejével biró szokások könyvében is régolta hazai nyelvünk divatozik, de azért nemcsak a müvész kifejezések is, hanem közben egész sorok deákul meghagyattak. Nagy nehézségeket szülne törvényhozási nyelvünk megváltoztatása, kivált most, midőn már a szomszéd háza ég, midőn a 40 évek előtt deákul készült, utóbb simitás alá vett s most végre elintézés alá jövendő rendszeres munkák fognak országos tanácskozás alá vétetni. Milly idővesztés, ha azokat magyarra forditanók s mily zavar, ha a latán textust más nyelven vitatnók. De végre 4-er a nyelv felsőbsége sem kivánja ezen változtatást. Nem kell a nyelvnek most megadni azon felsőbséget, mellyet már bir. Csak a m[agyar] nyelvnek van hazánkban országgyülési hatással felállitott tudós társasága; csak ez foglal a deák mellett helyt a köz dolgok folytatásában; csak ezen irjuk a latánt kivéve, felirásainkat és törvényeink is a hiteles deák texus mellett csak magyarul iratnak országgyülési hitelességgel.
Vurum (nyitrai püspök) kevéssel kiván szóllani; az elsőre nézve, minekután a főrendek 1830-ban bár nehezen reá állottak a m[agyar] izenetek elfogadására, természetesen következik, hogy viszonizenetjeiket is hasonló nyelven készitsék. Ezen tárgy a kir. táblának belső közlését tárgyazza s kirekesztőleg a főrendek kényétől függ, s ő ugy hiszi, azon buzgóságnál fogva, mellyel kinek kinek a haza nyelv eránt viseltetni kell, senki sem lesz, ki ellenkeznék. A másodikra nézve egészen más helyzetet lát, mert itt az 1805. 4. t. czikkely meghagyása vagy eltörlése forog kérdésben; mellynek eldöntése most nem csak idő előtti de számtalan nehézségekkel is öszve kötve lenne. E tárgyat tehát a f[elséges] Nádor által felhozott okoknál fogva, a rendszeres munkák felvétele idejére halasztatni véli.
Klobusiczky (kalocsai érsek) az előtte szollott püspökök véleményeit magáévá teszi.
Grój Majláth (Zemplényi főispány) az elsőre nézve örömest egyesül a RR kivánságával; de annak második részével ellenkezik. A hazai nyelv eránti buzgóságán kivül még két erősséget hoznak fel a RR. Azt, hogy csak élő nyelven légyen lélek, s azon másodikat hogy a holt nyelven nagy számmal alkotandó törvények a nemzetit egész századra ki fogják zárhatni s ezáltal a nemzet miveltségét is hátráltatni. Hogy a főrendek hasonló buzgósaggal iparkodtak a hazai nyelv felemelésén törvénykönyvünk bizonyságot ad s erősiti azt a RRnek jelen izenetbeli hálás elismerések. Ő maga sem ismer kedvesebb dolgot. mert legfőbb ohajtása, hogy országunkban minden ajakról m[agyar] nyelv zengjen. El sem halgathatja még is, hogy országunkkal több törvényhatóságok és sz[ent] koronánk több részei vannak kapcsolatban, mellyek testvérileg osztoztak velünk a haza épségének feltartásában, s a mellyeket nem lehet a törvényhozási részvétből kizárni, mert ehhez igazságok van. Azon ellenvetésre, hogy csak élő nyelvben van lélek, azt jegyzi meg hogy voltak nagy tekintetü törvényhozók, kik a hazai nyelv minden becsülése mellett is, latán nyelven alkoták törvényeiket. Nem is fél végre a nemzet miveltsége hanyatlásátol, mert bizik utóinknak lelkesitésökben.
Belánszky (Beszterczebányai püspök): Az elsőben megegyezik; a felirásokra nézve a columnalitást 1805-i élő törvényünk rendelése miatt is megtartatni, a k(irályi) válasz és a törvények tárgyát pedig a rendszeres munkákra halasztatni.
Nádor: A köz értelmet abban véli kijelenthetni, hogy a RR első kivánsága t. i. hogy a viszon izeneteket magyar nyelven alkossák a fő RR, már a mostani izenetektől kezdve teljesitessék. Lehettek vólna ugyan ellenkező véleményre is nyomos észrevételek, mellyeknél fogva méltán kivántathatnék, hogy az is rendszeres elszerkeztetés idejére halasztassék, de elisméri hogy ezen kérdés gyökeresen külömbözik a RR másodrendbeli kivánságátol, az első megtörténhetik a nélkül, hogy a szerkesztetés tömedékje (coordinationis compages) sértődnék, mert szorossan véve nem is tartozik a rendszerre, hanem olyan, mint azon lépés mely e tárgyban 1830-ban történt. – A második kivánságra nézve, a mint conferentiában is tapasztalá, szintén egy kitünő töbség akaratját véli ki mondani azon végzésben, hogy az a rendszeres elszerkesztetés idejére halasztassék, magok a RR is mindég ellene voltak a kiszemelésként való munkának, s ő (a Nádor) teljesen bé lévén azon rendszeres munkák egészszebe avatva, mondhatja. hogy ha ez most elhatároztatnék, talán vissza kellene lépni. Egy némellyek azon aggodalomban vannak hogy a köz polgári tárgyak későn, vagy éppen nem is kerülnek elő. Ennek eloszlatására bisztosan felelheti hogy az egyenesen csak az Országgyülési testtől függ, mert ugyan is ő felségének legfelsőbb szándékai előtte hitelesen tudva lévén mondhatja, hogy ő felsége örömmel adand időt minden rendszeres munkák fel vételére (éljen, éljen) tartsuk meg tehát azon rendszert, hogy mindent a maga hellyén, és idején. Nyomós erősségek hozattak fel a dolog érdemére nézve, lennének a másik részről is nem megvető erősségek, de ő a tárgynak most sem mellette, sem ellene szólni nem akar, majd fog, ha a maga hellyén tőbül felvétetik. Ugy véli tehát, fel kelletik az RRket szólitani, hogy most áljanak el ezen kivánságtol, hanem majd annak helyén, s idején vegyék elő.
Olvastatott azon két izenet, melly ma küldeték által a Fő Rendekhez s dictaturára bocsájtatván az ülés el oszlott.
A felső tábla jan. 21-i üléséről Kölcsey, VII. 96. s köv. l., Széchenyi, IV. k. 361. l.
