a) 1833 február 21 Országos ülés. Tárgy: A vallásos izenet pontonkénti vitatásának folytatása. A hatheti oktatás. Beöthy és Tágen…
a) 1833 február 21
Országos ülés.
Tárgy: A vallásos izenet pontonkénti vitatásának folytatása. A hatheti oktatás. Beöthy és Tágen összecsapása.
Országos ülés.
Tárgy: A vallásos izenet pontonkénti vitatásának folytatása. A hatheti oktatás. Beöthy és Tágen összecsapása.
(Folytatása a KK és RR 21-ik Februari ülésének.)
Napi rend: a Vallásos tárgy.
MAJTHÉNYI (Bars) a hatheti oktatásban magának a Catholica vallásnak látja sérelmét, s nagy hátratételét, mert azt mondják hogy dominans religio, s a kik ezt valják még sem mehetnek által szabadon, ellemben a nem dominánsnak tagjai több jusal, határtalan szabadsággal birnak az átmenetelre nézve. Egyébiránt azon elv közönségesen el van fogadva, hogy a kérdésben forgó vallások mindenike jó, ha ez áll, úgy egy jó vallásrol, más jó vallásra temere nem is történhetik a kitérés.
RÉPÁS: A lélekismeret szabadságát a politicai társaság lételétől meg kell külömböztetni. Ezen szempontbol indultak ki Atyáink, midőn az 1608-ik 1-ő czikelyt alkotván azt rendelték hogy Sua cuique confessio libera maneat s hogy egész városoknak is szabad legyen meggyőződésöket követve vallásokat meg változtatni, a heti oktatás tehát ezen sarkalatos törvényel rögtön ellenkezik, mert hogy lehetne egész Városokat a hat heti oktatásnak alája vetni, De a vallásnak szabadsága a protestáns atyafiakra nézve az inauguralis diplomákban nem is copulative, hanem disjunctive biztositatik t. i. non turbentur, et non impediantur; turbatur ille, – a ki már gyakorolja – impeditur, aki gyakorolni akarja. Ezen diplomatica assecuratiót ő talpkőnek tekinti. Azon állitást hogy csak egyszer legyen szabad kitérni, külömben indifferentismus eszközöltetnék, az által veszi czáfolásba: hogy éppen az vezet indiferentismusra, midőn vallásomat megfontolom, rosznak találom s még se változtathatom.
MAYER (fehérvári kanonok) a vallás szabadságának elveit vitatni nem akarja, mert vallás elveinek vitatása nem ide tartozik, hanem polgári tekintetbe veszi fel: A hat heti tanitást úgy tekinti mint a fő felvigyázó hatalomnak gyakorlását, melly hatalom az 1715: 71., 1723: 70. s 1791: 23. t. cz. által ő felségének tulajdonittatik.* Kinek kinek a magáét meg kell adni. Tagadni nem lehet, hogy a Catholica vallásnak mint Corporationak jusai, s törvénybe gyökerezett jusai vagynak, ezek között bizonyosan meg van a jus semet conservandi, ezen jusnak feltartását eszközölte a főfelvigyázó hatalom, a 6 heti oktatás által. De hogy ez ki szélesitetett, hogy önkényesen halasztatott, abban a protestánsok sérelmét elösmeri, s orvosoltatni nem ellenzi; hanem a Romai Catholica vallás politicai existentiájának feltartását tekintetbe vétetni, s a 13-ik §-ust meghagyatni kéri.
Az 1715. évi 71. tc. a birtokukat rendjüknek hagyó szerzetesekről, az 1723. évi 70. tc. az alapítványok felügyeletéről szól, hasonlóképen az 1791. évi 23. tc.
BEZERÉDY: A Catholica vallásra nézve igen szomorú dolognak tartaná, ha annak feltartására külső kénszeritő módokhoz kellene nyúlni, ezel legtöbbet ártanak annak, kit azok által feltartani akarunk, nem kivánja tehát a hat heti censura kénszeritő eszközét úgy használni mint a Cathol. Vallás gyámolitását. Ha a discretio idejéig folytatott nevelés nem hozott gyümölcsöt, a 6 heti oktatástol nem sokat vár. Tagadja hogy a javallot izenetnek bár melly elve is indifferentismusra vezetne, sőt ellenkezőt lát, s azt valja midőn Istenével van dolga, emberi kénszeritő hatalmat el nem ösmerhet, – tapasztalásra hivatkozik, – a Protestánsoknak korlátlanúl szabad volt az átmenetel, s történt e botránkozás? az izenet mellett áll, hozzá adván, hogy az itt korlátlanúl megengedett kitérést szabadság, ki nem zárja hogy az illető jurisdictio előtt evidentiában legyen ki milyen vallású, ez majd a Communitások Coordinatiójának kérdésére* tartozik. Itt principiumról van szó in abstracto.
A községek szervezetének reformjára, aminek a rendszeres munkálatok tárgyalása alkalmával kellett sorra kerülnie.
BALOGH a hat heti oktatásban anomaliát lát, mert ha meggyőződésből tér ki, már tudta mikor kitért, mert meggyőződött, ha mellesleges czélbol minek az oktatás? Nem várta Káptalan követétől azt hogy a szabad átmenés megengedése a Catholica vallást veszedelmeztetné, mert ez nagyon gyengének mutatná a Cath[olica] vallást. Ő azt tartja, mentől szabadabb az átmenetel, annál ritkább.
BENYOVSZKY: Ugy hiszem ezen felséges tárgy oly kevéssé szorult az én támogatásomra, mint világosság a világitásra. Kinek szeme van bele nézhet. Vallás képviselője az értelemnek, az én vallásom erkölcsiséget kiván, ennek alapja az emberi szeretet, s türedelmesség. Ne méltóztassanak az érzelmeken tovább uralkodni, s engedjék meg hogy nyúgodt, s elégedett legyen azon kebel, mellyet a magokéhoz szoritanak. – Azt mondják: „ez erkölcstelenségre vezet” – de ezt egy vallás sem tanitja, mondák: „csak egyszer legyen szabad a vallás változtatás.” De lehet e valakit kénszeriteni, hogy meggyőződését, érzelmét ne változtassa? s ha nem lehet, nem az vezetne e indifferentismusra, valakit külső erőszakkal kénszeriteni hogy mást valjon mint érez. Ha természet adta ősi vagyonunkon osztozni akarunk, legyünk igazságosak, ha meghagyjuk a 13. §-ust, kedves feleink mindég kevesebb jussal fognak birni, s ez a közös ősi vagyonnak igazságtalan elosztása. A Catholicusságra való szabad átmenetelből veszedelmet nem láttam, s az ellenkezőben sem láthatok, de azt természet elleninek nézem, hogy a 13-ik §. következésében, valaki azon vallásnak megtanulására kénszeritessék, mellyből lelkiesmérete kilépni készteti. Én egyenlőséget s ha kell szertartás, teljes viszonyoságot kivánok.
BORSICZKY: Úgy vélekedik nem annyira a törvény, mint annak rosz magyarázatja adott alkalmat a viszaélésekre, ha a 13-ik §-us ki hagyatnék, az postulatum lenne, s ennek útja kérelem, fel kell tehát a törvényt tartani, de meg kell mondani hogy ámbár homályos, még sem adott just a kormánynak, hogy azt igy magyarázza, igy gravamen lesz, melly iránt nem leszünk kérelem útján. A 6 heti oktatás se szükséges, se hasznos, se foganatos, másként kell tehát a temere szót magyarázni t. i. ha társaságban élek, anyi deferentiával tartozom lenni hogy megmondjam, mellyik vallást követem, külömben ha ágybért s a t. jönnének kérni ma papistának, holnap protestánsnak vallaná magát a ki fizetni nem akarna, s az egyházi személyek éhel halnának, annakokáért ahoz áll mit a Deputatio javallott, hogy t. i. egyedül köztudomás és evidentia tekintetéből, a törvényhatóság tudtával történjék minden kitérés.
BÜK azt hogy Istenét miként imádja, oly természeti jusának nézi, mint azt hogy levegőt szivhat. Minek adott volna értelmet a teremtő, ha azt nem használhatnánk. A Statusnak csak azon esetben lehetne jusa hátráltatni a hit szabadságát, ha valamely vallás a társaság czéljával ellenkezne. A bévett keresztény vallások nem ellenkeznek, és igy anyiszor szabadnak kell lenni a változtatásnak, hányszor belső meggyőződésünk kivánja. Egyéberánt censura nem kell. Egyedül a polgári kötelességek tekintetéből bé jelentés. Küldői a vallásos tárgyban minden jusokra, s intézetekre nézve teljes reciprocitást kivánnak.
Számos kijelentések után, mellyek töbnyire azon értelemben történtek hogy a 26-ik cz. 13-ik §-usát, melly azt rendeli „ne transitus temere fiat”, törvény által meg kell magyarázni, a hat heti oktatást eltörleni, az áttérést teljes szabadsággal megengedni, kivévén hogy minden ilyes eset az illető törvényhatóság tudtával történjék,
LONOVICS (Egri Kápt[alan] Követ[e]) védé a hat heti oktatást, mindaddig mig a 26-ik czikely fen áll, mig vallás jusai törvényen épülnek, mig a discretio idejéig minden gyermek attyának vallását tartozik követni, az oktatást mint a discretio ideje előtti nevelés hijányai kipótolását szükségesnek vallá. Lelkiösmérete készteti meg vallani hogy visszaélések történtek, de annak mindég a végrehajtást elmúlasztó Magistratus volt oka, az Egyházi rend ezen erőszakokban részt nem vett. S valaki a felsőbb rendelések értelmében valóságal ki állotta a hat heti oktatást, hogy többé erőszakoltatást szenvedett vólna, nem tud esetet.
A PERSONALIS előre bocsájtván, hogy a nagy 2-ik Leopold lelke szállotta meg a RRket, midőn ezen kényes tárgyat, ily viszon kiméléssel, és szives békével veszik fel, nem akarja a mondottakat ismételni, kivánván a gyengéded érdekü dologban miharébb haladni, s a vitatások summáját abban jelenti ki, hogy a töbség az 1790: 26. cz[ikkely] 13-ik §-sát eltörültetni nem akarja ugyan, hanem a temere szó viszaélésre nyújtván alkalmat, annak a hat héti oktatás által valósitott önkényes magyarázatja megszüntessék s minden hasonló magyarázatot ki záró provisio alapitassék. Hogy mi legyen a hat heti oktatás eltörlése mellett, a temere történhető áttérésnek helyes eszköze? eddig legelfogadhatóbbnak látszot a küldötség javallata, – felszóllitja a RRket, jelencsék ki bővebben akaratjokat.
BÖTHY kivánta vólna, hogy egyes esetek felmelegitésével a tárgy szentsége ne sértetnék, de az Egri Káptalan követének előadására kéntelen felelni: azt hallottam mondatni, hogyha valakinek vallása a discretio ideje előtt kérdésbe jő, szükség iránta rendelést tenni, nehogy vallás nélkül maradjon, – de mi után példája van, hogy 70 éves öregek is, kik már a discretio idejét csak ugyan elérték, kénszeritést szenvednek, ekkor jő kérdésbe, mellyik vallást kövesse, 70 éves korában sőt a sirig sem érheti el lelkiösméretének megnyugtatását, elannyira hogy még eltemettetése is akadályt szenved, s tökélletes emberi kort ért gyermekei házasságra nem léphetnek, sőt az erkölcsiség nagy botránkoztatására nős paráznaságban élni kénszeritetnek, minthogy a felsőbb rendelések ellenére egy protestáns pap sem meri őket öszve esketni, a tisztelt Káptalanbeli követnek előadásában meg nem nyughat, valamint abban sem hogy a hat heti oktatás kiállása után kénszeritést nem szenvednek; mert megyéjében szomorú tapasztalása van hogy nem csak 20–30 évekig is kiszélesitetik a hat heti oktatás ideje, de némely familiák örökségben vannak hagyva, s minden gyülésen mint a sirbol fel tünő lelkek előkerülnek. Káptalanbeli követ úr azt állitá, hogy ezen visszaélésekben az Egyházi rend részt nem vesz. Ő a kormányt nem egészlen vádolhatja. Kitől kapott Husz biztositó levelet? ki küldött két püspököt a Tridentumi Sinatra a protestantismus védletére? ki kötötte a Bétsi és Linczi békekötéseket? ki sanctionálta az 1790-ki 26-ik czikelyt, kinek köszönhetni hogy az örökös tartományokban bár törvény óltalma nélkül a protestánsok teljes békeségben élnek? Nem vádolhatja a magistratust is, mert a törvényhatóságok csupán végrehajtói, nem pedig eszközlői a felsőbb rendeléseknek. Kit lehessen tehát vádolni? azt feszegetni nem tiszte.
TAGEN N[agy]Váradi Kanonak a Böthy által felhozott eset valóságát kereken tagadja. Erre irtoztató zaj támad. – A PERSONALIS az ülést eloszlatja. – A hangos „haljuk Bihart” kiáltás közt BÖTHY szóllani akar. A PERSONALIS kéri hogy az előlülői hathatóság, s a tanácskozás rendje iránt kimélléssel viseltessék, s hagyja hólnapra. Az ülés nagy zaj között eloszlott.*
A február 21-i, 21. országos ülés hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, I. k. 173. s köv. l. – V. ö. Kölcsey. VII. k. 128. s köv. l.
