c) 1833 február 23 Kerületi ülés. Tárgy: A szabad áttérés az előző pontban biztositva lévén, a rendek a csábításra kiszabott bünt…
c)
1833 február 23
Kerületi ülés.
Tárgy: A szabad áttérés az előző pontban biztositva lévén, a rendek a csábításra kiszabott büntetéseket eltörlik.
1833 február 23
Kerületi ülés.
Tárgy: A szabad áttérés az előző pontban biztositva lévén, a rendek a csábításra kiszabott büntetéseket eltörlik.
Februar 23-án Kerületi Ülést tartának.
Majthényi (Bars) és Dobóczky (Heves) előlülésök alatt, s legelőbb is a tegnapi országos ülésbe módositott 2-ik pontnak fölirás végetti latin forditását megállapitván* (meg kell jegyezni hogy a latin munkák stylusa eddig legalább nem igen aurea aetas’beli, – min nem tudom sajnálkozni, vagy inkább örvendeni kell e: sua tenet quemque voluptas.) A csábitásra, allectióra nézve, az Előlülő ugy tette fel a kérdést: azon esetre akarják e azt a RR. szoritani, mellynek elkerülésére a kormány eltiltotta, hogy protestans templomba catholicus ne mehessen, vagy a csabitást ki akarják e egyszerüen hagyni, vagy viszonyossággal meg állapitani, vagy pedig úgy hogy immár törvény által lévén minden vallás egyformasága kijelentve, többé csábitásnak esete nem lehet.
Iratok, I. k. 99. l.
BORSICZKY, PÁZMÁNDY s többen az utólsót fogadták el. CSAPÓ is ki GYERTYANFYval együt úgy vélekedtek hogy a vallási jusok egyformasága által a csábitás okai magokban megszünnek, hanem szükség okát adni, hogy miért hagyódik ki az új törvényből a 26-ik czikely 13-ik §-ussának rendelése.
COMÁROMY a kihagyást jövendőre nézve elegendőnek véli ugyan, de a múltra nézve kiváná helyben nem hagyólag kijelenteni, hogy sérelmesnek veszik a RR a mi eddig történt, hogy t. i. a protestans templomba való járás tiltva vólt, ámbár azt senki sem vetheti szemre, hogy ott erkölcstelenség tanitatnék, a zsidó templomba való járás pedig, sőt a theatromnak, korcsmáknak, hol nem mindég a legtisztább erkölcsiség divatozik, látogatása, tilos nem vala.
LA MOTTE egyet értett, s ebben a Catholicusoknak is nagy sérelmét látta.
CSÁSZÁR úgy vélekedett, hogy midőn szabadságra törekszünk, a nemtelen czélokat pártolni nem akarjuk, ha ki hagyatik a §-us majd az sem lesz allectio, ha valaki azt mondja: ne 200 ft., légy papista, vagy a földes úr engedélyeket igér jobbágyainak, ha hitöket meg változtatják. A moralis allectiot, az oktatást büntetni se kell, se lehet, de ha valaki materialis haszon igéretével akart mást hitéről elcsábitani, bünbetődjék, hanem a határozatlan „severa poena” helyett kivánja a más pont iránt megállapitott 600 ft. büntetést ide is kiterjesztetni, tökéletes reciprocitás mellet.
NICZKY (Vas) nem tudja hogy még a pogányokat is pénzel csábitgatták vólna a vallásra, ily generositást nem ismér. De nem is látja átal szabad országban miért lehessék lépéseimet korlátolni, hogy ennek, vagy amannak szavait halgatni ne menjek? Azt sem látja által hogy a szabad kitérés megengedése után, mi czélja vége oka, lehet az allectio tilalmának?
RUDITS: 1833-ban nem igen örömest olvassa azt: hogy Catholicae religionis principiis adversatur, ő azt tartja hogy Istent imádjuk, felebarátainkat szeressük, hogy másnak ne tegyük, a mit magunknak nem óhajtunk, egyik vallás principiumaival sem ellenkezik, – a dogma? – megfoghatatlanság, hit dolga. Miért ne menjen tehát valaki más templomába morált tanúlni inkább, mint a magáéba aludni. A materialis csábitásra nézve azt hiszi, az Egyházi Rend a maga világi javait mai világban már más czélra tudja forditani, s örömestebb forditja.
SOMSICH világositást kiván adni. Az allectio két féle: egyik a melly itt a §-ban érintetik, s az rettenetes sérelem, hogy a minister* büntetessék azért mivel én templomába beléptem. Másik hogyha valakit a törvény papista vallásba rendel neveltetni bizonyos időkorig, s más templomba jár, ez vétetett szorosab értelembe csábitásnak, de miután már minden vallást egyforma jusal ruháztunk fel, a csabitásnak semmi féle nemét nem ismérhetjük.
Lelkészek.
SZ. HORVÁTH kétségeskedése következésében ha létez e, más templomba járást tiltó Circulare,
BÜK azt felolvassa, – költt azon rendelés 1792-ben* de még 1818-ban is történt reá hivatkozás.
A helytartótanács 1792 szept. 25-i 21.098. számú körrendelete.
BORSICZKY úgy világositja a kérdést, hogy nem lehet ugyan közönségesen mondani, hogy Catholicusnak protestans templomba bé menni nem engedtetett, hanem azok iránt kik vallásos controversia alatt vóltak, jött intimatum hogy ezeknek nevei a templom ajtajára szegeztetvén, a Catholicus papnak szabadsága légyen két embert az ajtóhoz állitani, a kik azon személyeket, ha bé akarnának a templomba menni el utasitsák.
Ezen tanakodások következésében, a többség akaratja szerint kijelentett végzést Siskovics kerületi jegyző nyomban irásba foglalta mellynek veleje oda megy ki:
„Hogy a csábitásnak, a végrehajtó hatalom által törvény ellen történt magyarázatjábol eredő azon sérelem, hogy más vallásuaknak a templomba való járások miatt a lelki pásztorok büntettessenek, mint teljes mértékben igasságtalan és alaptalan intézet megszüntessék. S minekutána a vallásoknak tökéletes egyenlőségek, s a moralitás eszközlésére következőleg a Status czélja elérésére hasonló jóságok a szabad átmentel megengedése által is már tettleg elösmertetett; elkerülhetetlennek vélik a RR hogy az 1790-ki 26-ik 13. §-a újabb törvény által e részben eltöröltetvén, egyúttal a már szükségtelenné vált csábitás emléke, úgy eziránti új vádlások és eddigi önkényesen rendelt büntetések törvényesen megszüntessenek.”*
Iratok, I. k. 95. l.
