1833 április 11 Országos ülés Tárgy: A vallás ügyében a főrendekhez intézendő második izenet vitája.
1833 április 11
Országos ülés
Tárgy: A vallás ügyében a főrendekhez intézendő második izenet vitája.
Országos ülés
Tárgy: A vallás ügyében a főrendekhez intézendő második izenet vitája.
A KK és RR Aprilis 11-iki országos ülésében az Alnádor előlülése alatt (a vólt Personalis már ki van nevezve a Helytartó tanácshoz, egyszersmind fő provincialis Biztosnak)* némelly követek a naplókönyvbe csúszott egyes hibák iránt tévén észrevételeiket, különösen
Mérey Sándor, helytartótanácsos és az adóügyeket intéző comissariatus provincialis főigazgatója lett.
KOMLÓSY előadá hogy tiszti társa mindjárt az első országos ülésben előterjesztvén küldőinek azon akaratját hogy az ifjú királynak szerencsés megszabadulása tekintetéből örvendő felirás határoztassék; a Hazai tudósitások szerkesztője* újság levelében azt terjesztette, mintha ő a gyilkos Reindl Ferenczet magyar törvény útján kivánta vólna büntettetni, mit küldői nagyon rosz néven vettek, s legitimatiót kivántak, – a Naplókönyv ugyan megnyugtatá őket, kivánja mégis nyomát látni a jegyzőkönyvben annak, hogy az ujságiró hamis tudósitást közlött.
Az 1832 dec. 19-i kerületi, és az ugyanaznap tartott országos ülésben Komlósy követtársa, Füzesséry beregi követ tette az említett indítványt. (L. o.) A szóbanforgó téves tudósítás Kulcsár István Hazai és Külföldi Tudósítások c. lapjának dec. 27-i számában jelent meg. V. ö. 96. l., 13. jegyzet.
Az ELŐLÜLŐ úgy vélte, leghelyesbb út lesz, azt az újság iró által revocáltatni.
Olvastatván a Vallás iránti másodizenet.*
Iratok, I. k. 190. s köv. l.
CSÁSZÁR jelenté, utasitást vett, hogy az elébbi vallásos izenetet egész kiterjedésében meghagyni kivánja, azon felül kötelességévé tétetett kivánni 1. hogy a csábitókra* nézve minden vallásbeli külömbség nélkül büntető törvény hozatassék, 2. hogy az Erdélyben bé vett vallások, itt is törvényesitessenek, 3. hogy a Julianum Naptár eltöröltessék, 4. hogy a türelmi taxa* eltöröltetvén, a zsidók polgárositassanak. Reményli hogy ezen elő terjesztéseit a RR. vagy itt, vagy más alkalmasabb helyen elfogadják.
A más vallásra csábítással térítőkre.
A türelmi adó 1746-ban személyenkint 2 forintot tett ki, 1794-ben egyetemlegesen 20.000 Ft-tot. Ettől kezdve egyre növekedett s 1813-ban 160.000 Ft-ra rúgott.
Közönséges volt ugyan az értelem hogy mind ezeknek helye nem itt, s nem most vagyon, mindazáltal már szóba jövén, több követek legalább magok törvényesitése végett kisebb, nagyobb mértékben pártolák az inditványt, ilyenek: Majthényi (Bars) Répás, Böthy, Ötvös, OCSKAY (Erdélyre nézve, egyébiránt jelenté hogy a vallásos sérelmeket orvosoltatni kivánván küldői, a kivánatokat maga idejére halasztatni vélik), Czindery, Török, KOMLÓSSY, ki még kiváná hogy minden felekezetbeli tanitók, közpénztárbol fizettessenek, minden felekezetü papok nemesi jusal birjanak, s a t. Több liberalis inditványra következett „minnyájan” felkiáltás, azomban az ELŐLÜLŐnek azon észrevételében, hogy itt a főRRkel az alapos izenet iránti tractatus lévén egyedül szóban, ezen inditványoknak más helye s ideje lesz, közönségesen meg nyugodtak.
A Reversalisok pontja volt első, melly iránt ily nemü észrevételeket tett az
ALNÁDOR: Minthogy jövendőre nézve a főRR is megegyeztek a reversalisok eltörlésében, csak a múltrol szóll, azt mondván: hogy a törvénynek viszaható erőt adni nem lehet, s igy a multra nézve csak azon esetben nem állanának a reversalisok, ha vagy positivus törvényel, vagy a természet törvényével ellenkeznének. Hogy törvény nem tiltja, azt a RR is elösmerik, hanem azt mondják hogy a törvény által eltiltott resulatiokon alapulnak, de ő azt tartja; nem csak itt, hanem a nevelés iránti atyai jusokban is alapulnak, melly positivus törvény által korlátolva nincs. A természet törvénye fejtegetésébe nem ereszkedik, csak azt emliti, hogy más országokban is szokásban vannak ily házassági kötések. A discretio idejével úgy is megszűnik a reversalisok ideje. Az izenetben foglalt azon gyámok sem áll, hogy századokra hatnak következései, mert a fő RR önként ajánlván hogy a 18 évet haladott protestans, többé kérdésbe ne vonatathassék, többé minden kérdés a maradékra nézve is megszűnik.
Ezen beszédet, a kormány törvényhozói béfolyását legalább a pnaesidiális vitatásokra nézve naponként szükebb korlátok közé szoritó hatalmas „maradjon” követé.
BERNÁTH örül a közértelemnek, s csupán azért szóll, hogy az Előlülő által felhozottak czáfolásának a napló könyvben nyoma legyen. Fő gyámokát abba helyezi hogy az 1790: 26-ik czikely ezen szava: „possint” a protestans atya születendő fiainak adja azon just hogy a protestans vallást követhessék. A panasz kútfeje tehát ott van hogy a születendők kénszeritetnek azon vallást követni, mellyre a reversalis kötelezi, s nem élhetnek azon szabadsággal, mellyet a törvény enged.
PRÓNAY: Midőn ollyas tettek következéseinek megszüntetéséről, mellyeket törvényeseknek soha el nem ösmérhet, s viszaélés megszüntetéséről van szó, viszahatónak a rendszabást nem itélheti. Igy tudtak a Rendek a corelatiók tárgyában viszaható javaslatokat tenni,* épp azon elvnél fogva, hogy törvénytelen vólt az árleszállitó rendszabás, ha ott lehetett hol pénzről volt szó, mennyivel inkább kell itt, hol lélekről van szó.
A papírpénz devalvációjával megkárosult hitelezők érdekében a rendek 1827 jún. 5. és 1830 dec. 15. intéztek feliratokat az uralkodóhaz „in materia correlatianum”, azaz „a pénzbeli szövetkezések tárgyában”. (Az 1825/7. évi országgyűlés Írásai, 1421. s köv. l., az 1830-iki Írásai, 518. s köv. l.)
LONOVICS védi multra nézve a reversalisokat, mellyeket bilateralis szerződéseknek tekint, nem lehet azokat lélekről való alkudozásnak, nevezni, mert a protestáns atya hiszi, hogy papista vallásban is idvezülhet gyermeke, neveli őtet azon vallásban, mellyet hitvesében tisztel, s tette ön lelkiösméretét sem sérti, a hitveséét meg nyugtatja. Az eltörlésből nyugtalanság, czivódás fogna eredni, melly által igen drágán vásároltatnék az elv meg mentése. A századokra való hatás mind azért mit az Alnádor mondott, mind azért is nem áll, mivel az 1817-ki resolutio szerént a foganatba vétellel meg nem erősitett reversalisok, eddig is erőtlenek vóltak.*
A hivatalos Jegyzőkönyv szerint az 1817. jan. 28-i resolutio „sikerteleneknek lenni rendeli mindazon reversalisokat, amelyeket az usus nem roborált”. (339. l.)
ROHONCZY: Ellemben mindazt mi az 1790: 26. czikely rendeléseinek elmellőzésére szolgál, sérelemnek, s a törvényel ellenkezőnek nézi, de ellenkeznek a reversalisok a természet törvényével is, mert atyai hatalom lelkiösméretre ki nem terjedhet.
BALOGH azt adja hozzá hogy a reversalisok éppen megkötik az atyának azon nevelési szabadságát, mellyet az ellenfél is szentnek tekint, mert az atyát kénszeritik gyermekeit oly vallásban nevelni, mellyet hogy jónak nem tart, tettel bizonyítja. Attol sem tart hogy viszálkodások fognak eredni, mert ahol eredni fognak, ott a viszálkodásnak okai már másként is a szivekben feküdtek. Egyébiránt is senkit sem kénszerit a törvény, hogy a reversalisokban foglalt utat ha akarja, de csak úgy ha akarja, irott kötelezés nélkül is követhesse.
Ismét egy közönséges maradjon következett s az ELŐLÜLŐ inditványára tett azon stylisticai változtatással, mellynél fogva a rabszolgaság eltörlésétől vétetett argumentum a simili, kihagyatott,* az izenet úgy a mint szerkeztetve vólt meg maradott.
A kihagyott rész: „annál inkább most, midőn a mívelt század szelíd lelke az örökös rabságot csaknem az egész föld kerekségén megszüntetvén, ez által a személyről való alkudozást is eltiltá.” (Iratok, I. k. 191. l., Jegyzőkönyv, I. k. 342. l.)
Azon pontban, melly által a K. és Rendek meg nem egyeznek hogy vegyes házasságokban 18-ik évig a szülék engedelme múlhatatlanúl megkivántassék, az „egyenlőség” lévén erőségül felhozva*
Az érvelés így hangzott: „Ha a kitűzött magos czél eléretni kívántatik, a törvényesen bé vett vallások jussainak egyenlőknek kell lenni.” (Iratok, I. k. 191. l.)
BENE ugy hiszi azt, hogy minden vallás minden tekintetben tökéletesen egyenlő legyen, ily általánosan magok a RR. sem akarták venni, de
PÉCHY felelvén: arrol nem szóll mit akartak a RR, hanem csak arrol mit akartak Comittensei, mert többről egy követ sem szólhat. Az ő küldői pedig mindennekben tökéletesen egyenlő Just adni kivánnak. (Maradjon! Maradjon!)
A talált gyermekekre nézve, a „keresztény” szónak elfogadását javallá az ELŐLÜLŐ, úgy vélvén, talán nem lehet minden vallásoknak közönséges gyakorlását kijelenteni, mielőtt törvény által bé fogadtatnának,* – de PRÓNAY nyilatkozására hogy ő az emberszeretetnek ily elhagyottak iránti gyakorlására, minden vallású polgárt, bár ha csak tolerált legyen is, ösztönözni kiván, a RR. előbbi értelmök mellet megmaradtak.
A főrendek szerint a talált gyermeket gondviselője csak keresztény vallásban nevelhetné.
BURSICZKY minden pontokra nézve előadta, már ösméretes antiliberalis utasitását.
A 6 heti oktatás eltörlése iránt az
ALNÁDOR azon észrevételt tette, hogy a főRR állapodása szerint is azok, a kik 18 éves korokig de facto protestánsok, többé kérdés alá nem jöhetvén, egyedül az áltmenetel forog kérdésben, s ezek oly ritka esetek hogy miattok nem szükség a sarkalatos 26-ik czikelyt megváltoztatni, de nem is hasznos, mert leginkább a köznépnél nem annyira dogmaticai meggyőződésből, mint mellékes haszon vadászatbol történnek a kitérések, azon nemtelen inditó okoknak gyakorlatba vételét könyitni pedig káros. (Maradjon, maradjon.)
DUBRAVICZKY: Ugy tartja, szükség diplomatice is megmutatni hogy törvényes a mit kivánunk. Ő a Linczi és Bécsi békekötéseket, mellyeket nem annyira a vallás, mint az alkotmány sérelmei létesitettek, sarkalatosoknak tartja. Azokban pedig a szabad kitérés korlátlanúl meg van engedve. De ellen szokták vetni azon záradékot; „absque tamen praejudicio RCatholicae Eclesiae”. Emlékezetbe hozza hogy akkor a protestánsok vóltak az erősebb fél, s azért lehetett azon záradékot hozni, hogy békességben bántás nélkül maradhassanak a Catholicusok. De meri azt is állítani, hogy azon záradék az alkuvó hazafiak hire nélkül csuszott bé, a mint ez Mátyásnak Bocskayhoz irott leveléből (lásd Katona 575. lap)* világos, s ki is maradt az a Mátyás Coronationalis 3-ik czikelyéből,* s helyete tétetett a liber transitus villis etiam et oppidis.* Igaz, mind az 1687-ki szerencsétlen dietán, mind későbben sértetett ezen szabadság, azomban a hatheti oktatás csak Jósef Császár alat jött bé.* Elösméri hogy az akkori körülményekhez képpest ez is előlépés volt, de akár mint vegyük, az 1790-ki törvény mind ezt megszüntette. Nem bazirozik tehát törvényben, hanem ellenkezik az alapos békekötésekkel. Értekezik azon rendszabás káros voltárol, s kijelenti, hogy inkább törvény nélkül megyen haza, mint sem hogy a mi eddig törvénytelen vólt; az törvényesitessék.
Az idézett, 1606 szept. 23-i biztosító levél szerint a záradék nem rosszhiszeműen került a szövegbe, hanem azért, hogy egyik fél se zavartassék vallása gyakorlatában. (Katona: Historia critica, tom. IX. Ord. XVIII. 575. l.)
Helyesen: a koronázás előtti 1608. évi 1. tc.-ből.
Az idézet pontosan: religionis exercitium... oppidis et villis eam sponte ac libere acceptare volentibus ubique liberum relinquatur.
II. József 1782 jan. 13-i határozatával rendelte el az áttérők 4–6 heti oktatását, amidőn eltörölte a korábban őket sújtó büntetéseket.
MAYER: Hogy bonafide ment bé az alkukötésbe a Dubraviczky által emlitett záradék, világos az 1608: 1-ő czikelyből, világos a Katonabol előidéztekből, ámbár a 6 heti oktatás világosan nincs törvényben, de bazirozik a temere szón, melly törvényben van,* s bazirozik azon záradékon. Megvalja hogy a protestánsok vallása, a világi indulatoknak inkább hizelkedik, s azért ha a temere szó kihagyatik, a csábitást büntető törvény el töröltetik, praejudiciumot fog a Romai Anyaszentegyház szenvedni azon Jusában, mellyet Sz. István óta gyakorlott s ez a jus semet conservandi, – hivatkozik az 1550: 16-ik czikelyre,* s több külföldi példákra és nevezetesen a Porosz Brandenburgi törvénykönyv 3-ik szakaszának 111-ik §-usára, melly azt rendeli, hogy a fejedelem itéli el a kitérés eseteit.* Nem szóll az ellen hogy módositás történjék, arrol sem hogy hat hét legyen, hanem csak az oktatást pártolja.
1791. évi 26. tc. 13. §.: transitus … ne is temere fiat.
Az idézett törvénycikk szerint vallási vonatkozásokban a világiak engedelmeskedni tartoznak a püspököknek, a változtatásakat a tridenti zsinatra hagyván, addig pedig „veteribus sanctae ecclesiae catholicae institutis insistendum.”
Codex Borussico-Brandenburgicus, Sect. III. §. 111.: Regnum salum determinare potest, ad quam ecclesiarum diversarum societatis religiosae suae incolarum quisque tamquam membrum debeat referri. (V. ö. Jegyzőkönyv, 349. l.) – A XIX. század első felében érvényes porosz jogban viszont nincs szó a fejedelem befolyásáról az áttérésre. Az Allgemeines Landrecht für die Preussischen Staaten (Berlin, 1828.) csupán ennyit mond: „Der Übergang von einer Religionsnartei zu ciner anderen geschieht in der Regel durch ausdrückliche Erklärung.” (II. Theil, 11. Titel 41. §.)
PRÓNAY: Nem akar abba ereszkedni melly vallás hizelkedik inkább a világi indúlatoknak, oly országban, hol a catholica vallás ily fényes pólczon áll. Azt hiszi, egyik felekezet sem tagadhatja, hogy teljes moralis czélzása van, úgy egy mint más vallásnak. Egyébiránt ezen tárgy már minap minden oldalrol bőven ki lévén meritve, ez úttal küldőinek azon utasitását jelenti, hogy ők legnagyobb hazafi lelkesedéssel fogadták a RR vallás iránti végzését, csupán az áttérésre nézve, tovább kivánnak menni, s minden Deputationalis jelentés nélkül teljes szabadságot engedni.
A közönséges állapodás az izenet mellet jelentetvén, stylisticai tekintetben az ALNÁDOR, a nélkül hogy a 26-ik czikely változhatóságának vagy változhatlanságának kérdésébe ereszkedne, azon kifejezést kihagyatni kiváná, hogy a békekötésekkel meg nem egyező törvény már hozatalában* foganatlan, mert ezt nem lehet állitani – mig törvény által el nem töröltetik.
Helyesen: alkotásakor.
SOMSICH azt tartja, csak azt akarák a RR kifejezni, mit értenek a 26-ik czikelyben alapos sark törvénynek, azt t. i. mi a pacificatiókon alapul.
PALÓCZY hozzá teszi, hogy a pacificatiok ellen törvényt sem lehetett hozni, – PÉCHY hogy azoknak semmi törvény sem praejudicálhat, – BÖTHY az applicatiót tekintvén nem lát okot aggodalomra.
ANDRÁSY (Eszterg[om]) ellemben minden t[ör]vényt, mig áll, egyformán erősnek tart. – Mire
BERNÁTH felel hogy azon pacificatiokat nem ezen dieta kötötte, hanem több nemzetek pactumát teszik, kik azokat fegyveres erővel garantirozták, s hogy ezt itt csak hántorgatni is lehessen, tagadja örökre.
GYERTYÁNFY megjegyzi: azon just a törvényhozó testtől megtagadni nem lehet, hogy még magokat a békekötésekből eredő jusokat is kiszélesithesse.
BORSICZKY azon elvet, törvényhozói szempontból el nem fogadhatja, hogy valamelly törvény már hozatalában erőtlen vólt. Egyébiránt küldői elvettetvén, decisivum votuma nincs, hanem csak in forma consultationis javalja ezen változtatást: mi a Bécsi és Linczi békekötéseken nem alapult, s azért változható.*
Pontosan: „ez mint a bétsi és linczi békekötéseken nem alapul és azért változható”. (Jegyzőkönyv, I. k. 354. l.)
Ez DUBRAVICZKY javallatára „mennyiben” szó elébe tétetvén elfogadtatott.
A recopulatiot LONOVICS védé, minthogy azt ki a még fen álló törvény szerint de jure papista tartoznék lenni, másnak nem nézheti mint pápistának, s házasságát vegyesnek, mellynek Catholicus pap előtt kell megesnie, néki ez törvény szerint azon proprius ministere, melly nélkül nem törvényes a házasság.
A Kanonok urat senki sem támogatá, s maradt az izenet ellenvetés nélkül, egészen azon pontig, hol a RR azt kivánják, hogy az asztaltol és ágytol lett örökös elválasztásával a vegyes házaságnak, a protestáns fél második házasságra léphessen. Itt az
ALNÁDOR azt veté ellen, hogy a dogmával ellenkeznék hogy a Sz. szék, melly régi szokásában az 1647: 15-ik t[ör]vény* által is feltartatni rendeltetett, köteleztessék itélet által megengedni a második házasságra léphetést. Meg zavartatnék a házi élet csendessége, s nem is egyezne meg a viszonyosság elveivel hogy egyik fél szabadon menjen új házasságra, a másik fél örökös özvegységre kénszeritessék.
A törvénycikk a végrendeleti ügyeknek világi bíróság elé tartozásáról szól s csak mellékesen következik értelméből, hogy a házassági perekben egyházi forum illetékes.
BORSICZKY szabályos útasitásánál fogva,
BENE pedig azon okokbol támogatja hogy az 1553: 22, 1562: 27, 1567: 25. t[ör]vények a szent szék activitását feltartják;* s azok Canon szerint, de Sz. László törvénye szerint is házasságokat feloldozhatóknak nem itélhetik.* A reversalisok épp azért töröltettek el, mivel egyoldaluak, nem lehet tehát itt épp ezen okbol valamit megálapitani.
Mindhárom cikk szerint az egyházi bíróságok a kánonok szerint ítélnek.
I. 20. szerint a házastársak, ha a férj nem bocsát meg házasságtörő feleségének, innupti permaneant.
OCSKAY azt véli nem lehet egyik félnek több just adni mint a másiknak van. Ellemben
PRÓNAY czáfolja a felhozott ellenokokat: 1. A Dogmának egész világon egyformának kell lenni, a Catholica hit elvei szerint, azomban más országokban az itt czélba vett intézet a dogmával ellenkezőnek nem tartatik, ennek bizonyságára fel olvassa az Austriai törvénykönyv illető szakaszát.* 2. Ha dogma volna is, valamint a Tridenti Zsinat 25-ik ülésének 7-ik Cánonja szerint a Velenczei követ kivánságára* a dogmával dispensálhattak,* ugy itt is hasonlót tehetnek oly számos hazai polgár tekintetéből. 3. Nincs itt arrol szó hogy a Szent Szék itélet által enunciálja a második házasságra léphetést, hanem csak arrol: engedtessék meg polgári törvény erejével, hogy midőn a Szent Szék által házasság asztaltol, és ágytol örökre elválasztatik, az evangelica fél második házasságra léphessen. (Maradjon, maradjon.)
E szerint, ha úgy válik egy házasság vegyessé, hogy az egyik fél katolizál, a protestáns fél – bontó ok esetén –, elválhat és újabb házasságra léphet. (Allg. Öst. Bürgerliches Gesetzbuch, 115–122. §.)
Tekintettel a moreai görögök szokásjogára.
Helyesen: 24. sessio 7. capit. de sacramentis tiltja azon egyházi tanítás kárhoztatását, hogy „propter adulterium alterius coniugum matrimonii vinculum non posse dissolvi.”
MAYER: A feloldozhatlanságot védi a dogmábol, mellynek magát, a vegyes házasságra lépő fél önként alája veté, Kitonicsbol Centur. Dubiet 48.,* s abbol is, hogy ezt az evangelicusok még a békekötések után is mindég respectálták. Könnyen subordinálódhatnék a catholica vallás elve, az evangelica felekezet gondolkozásának, mit a RR. kétség kivül nem akarnak.
A Hármaskönyv, I. 105-höz kapcsolódva, amely a házasságtörés miatt eltaszított nő vagyonjogi helyzetét állapítja meg, arra a kérdésre keresi a feleletet Kitonich János jogügyigazgató Centuria certarum contrarietatum et dubietatum c. művében, hogy csak ilyenkor engedhető meg az elválás, vagy akkor is, ha a férj követi el a hűtlenséget. Ehhez fűzte: a büntetést a válás mérsékelte, amely azonban egyik félnek sem engedte meg, hogy új házasságra léphessen.
PALÓCZY* a Csongrád V[árme]gye és a Sz[ékes] Fejérvári Káptalan követei által fel hozott inditó okokat egy átallában el nem fogadhatja; Ugyanis az most a kérdés hogy miből áll és hova czéloz a Magyar Törvényhozó Test egyik Táblájának Magas szándéka és álhatatos akarattya. Felelet: arra, hogy hozatassék egy olly törvény melly a költsönös békességet végképen állitsa helyre; s oly intézeteket tegyen, mellyek szorossan eszközöllyék azt; hogy már valahára, ezután valamint a RCatholicusokra úgy az Evangelicusokra nézve is a Lelkiesméreten való erőszaktétel, egy átallában és költsönösen távoztassék el – illy czélból:
Pálóczy beszéde külön, idegen kézzel írott lapon, Kossuth néhány jelentéktelen javításával.
Ha a tisztelt Követeknek és a RCatholicusoknak úgy tetszik; ám itéllyék tovább is Házassági Pereiket, még pedig a Jus Canonicum szerint (minthogy eddig a Törvény is úgy rendeli) a szent székek; nints az ellen a Protestansoknak ezen a helyen semmi ellenvetések; hanem egyedül tsak abban sarkallik hazafiúi méltó kivánságok, hogy részekre is adódjék meg az; hogy ők is saját Vallások alapos principiumai, ne pedig a RCatholica hit, és a jus Canonicum Regulai szerint itéltetődjenek meg; s reájok rézve törvénynek ne mondattassék az, a mit ők törvénynek nem hisznek, annyival hellyesebb igasságok van pedig ebben a Protestánsoknak; mert ha az egész dolgot a maga valóságos fekvésében vesszük is fel, miből állanak, s mitsoda következéseket húznak, magok után? legfellyebb is a Vegyes Házasságok? valójában egyedül tsak azt hogy midőn a Protestáns fél RCatholicussal házasságra lép, ennek Házas Társa lész s tartozik néki azokkal a kötelességekkel, és hüséggel, a mellyekkel minden házas társ a maga Házas Társának Házassági kötésénél fogva tartozik; De azért hogy a Protestáns fél RCatholiaussal lépett Házasságra, nem lépett koránt sem által a RCatholica Hitre, s nem vetette alá magát a RCatholica Hit rendszabásainak, sem pedig a RCatholica Hit Egyházi Jurisdictiói Hatalmuknak; hanem Protestáns maradott: a kire nézve, egyedül tsak saját Vallása principiumai birnak kötelező erővel.
Valójában! ha az itt fel hozott ellenvetéseik állanának némellyeknek; úgy a Protestánsoknak sorsok, és álapotjok szomorú és szánakozásra méltó vólna, mert úgy a dolog ott állana; hogy a Protestáns Házas Társnak, a Nem Protestáns Házas Társ mindég azt mondhatná; hogy Ő a Protestánsok Házasági Itélő Székeik előtt meg nem jelenik; se azoktol Itéletet el nem fogad, mert őtet egyedül tsak a maga Vallása principiumai szerént lehet meg itélni, ellenben! a Protestáns félnek bár mely más Valláson lévő házas Társával kerekedénd is baja; mindég ennek Itélő széke előtt kellene meg jelenni; s annak Vallása principiumai szerént Itéletet venni, és igy tehát, abból még az is következik; hogy ha a Protestáns félnek, RCatholicus vagy Egyesült Ó Hitü Házas Társal van baja, Házassági Pere, az Érseki Székre, s onnét neha a Szentséges Pápa leg főbb fóruma eleibe Rómába is apelláltatik, holott ő annak supraematiáját meg nem esmeri, – sőtt még leg rosszabbúl van a Protestáns félnek dolga akkor, ha egyesült Görög házas társal van baja, mert igy a mennyire a szólló követ tudja, lehetnek olly fel tartott esetek (casus reservati), mellyekben, a Karlovitzi Metropolita Érsek se hozhat végső Itéletet, vagy nem adhat Dispensatiót, hanem a dolgot a Constantinápolyi Görög Patriárka eleibe kell felterjeszteni. Már pedig a Szólló követ úgy hiszi hogy maga Felséges Urunk is kinek Fejedelmi Személyében, minden Hazabeli Protestáns egyszersmind Egyházbeli leg főbb felsőségét is tiszteli, souverenitási Jussainál sem fogja többé meg nem engedni azt; hogy olly számos Protestáns Alattvalói még a Birodalmon kivül lévő Egyházi Itélő székek sententiainak is engedelmeskedni kéntelenek legyenek; annyival inkább, mivel tsak a szomszéd Austriában is úgy a Vegyes Házasságok mint a RCatholicusok Házassági Pereik dolgát, az a Nemesek Itélő Széke (Landrecht) szokta elitélni; melly Itélő Széknek Tagjai, mind világi Tagokból állanak* – és igy a szólló követ, semmi ellenkező okát nem látja annak, hogy ha ő Felségének, s Magyar Diaeta böltsességének úgy fogna tetszeni; a dolog Magyar Országon is miért ne lehetne úgy? Végre
Az örökös tartományokban a Landmarschall, ill Landeshauptmann elnöklete alatt évente négyszer összeülő rendi törvényszékek amelyek eredetileg a nemesek és egyháziak ügyeiben ítélkeztek. A XIX. sz. első felében „Stadt- und Landrecht” volt a nevük s városok felett, valamint büntető perekben is illetékességet nyertek.
A Sz[ékes] Fejérvári Káptalan Követjének elől adására a szólló követ még azt jegyzi meg, hogy midőn az RCatholicusok és az Ó Hitüek egy része egy mással egyesültenek, tsupán tsak az Isteni tisztelet módjára nézve, az egyik a napnyugotti, a másik pedig a napkeleti Ritust tartván meg; mind a kettőnek Dogmái egyéberánt mindenben ugyan azok és egyek. És igy minthogy az Egyesült Ó Hitüeknél, nem egy átalában fel óldozhatatlanok a házassági kötelék és ez nálok nem Dogma, ugyan az, a RCatholicusoknál is, szint változhatatlan Dogma nem lehet.
LONOVICS felel: hogy a római catholica vallás principiuma nem csak subordináltatnék, de éppen elidáltatnék. A Carloviczi Érsektől kihez megy az appelláta, nem vitatja; de azt tudja hogy Magyar Országon nincs eset, melly a Római Pápa itélete elébe kerülne. A Tridenti Zsinat iránt felvilágositást ád, hogy úgymond készen volt a határozás, melly azt tartá; ha valaki nős paráznaság miatt a házasságot feloldozhatónak tartaná, átkozott legyen. De a Velenczei követ átirván hogy a Napkeletiek ezen esetből a házasságot mindég feloldozhatónak tartották, a Zsinat engedékeny volt bé vett szokásuk iránt, s megváltoztatta határozatát. Catholicusoknál arra hogy valami Dogma legyen, nem elég hogy a Sz. Irásban foglaltassék, hanem szükség hogy a Concilium is annak hirdesse.
Azomban mind ez, mind az izenetnek következő pontjai, Horvát Országra nézve, a Horvát követeknek szokott ellenzésök mellet továbbá is meg, és helyben hagyattak* s az izenet, mint már meg irtuk, April 12-én a fő Rendekhez által küldetett.
Az alsótábla ápr. 11-i, 40. országos ülésének hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, I. k. 330. s köv. l.
A 16-ik 17-ik s 18-ik Aprilisi Kerületi üléseknek rövid resultatuma (feltartatván a bővebb leirást) a következő:
April 16-án, miután előtte való nap a füst pénz iránti pont úgy a mint van meghagyatott, a kilenczed kérdése jött vitatás alá, az ülés szép volt és érdekes, csak maga SZABOLTS V[árme]gye nyilatkozott úgy, hogy a kilenczedet természetben meg akarja tartani. A redactiora,* melly a megváltást nem csak megengedi, sőt ajánlja is, de nem kötelezi voxoltak: Vas, Moson, Tolna, Szala, Bereg, Sopron, Marmaros, Fejér, Abauj, Gömör, Esztergom, Thurócz, Honth vármegyék és Horváth Ország. BORSICZKY minden pótlék nélkül el engedtetni kivánta, a többi 35 vármegyék, Jász Kun Hajdu kerületek, sőt a Clerus is a kilenczed megváltására nyilatkoztak, de a módokban elágazott a vélemény, egy rész (s ez vólt idomzólag a nagyobb) kivánta az urbarialis föld tenutumnak egy bizonyos 8-ad, – 9-ed, – 10-ed részét pótlás gyanánt az urnak viszaadatni, egy rész pénz, más rész robot, más ismét szemmel való meg váltást ajánlt, – BÉKÉS diametralis számvetéssel a szemes vagy pénzbeli megváltást kidolgoztatni, – ZEMPLÉN több clavisokat megállapitatni, s a megváltás vagy természetben adás közt a választást a jobbágynak, ellemben a megváltás módjára nézve az úrnak adatni, – BORSOD a Jobbágynak optiót engedtetni, s a meg nem egyezés esetében a törvényhatóság által megállapitatni, – SZATHMÁR a kilenczedet, az urbarialis korcsmáltatással felcseréltetni kivánják. A PRAESIDIUM nem a megváltás ideájára voxolókat ösze, hanem a módokbani elágazásokat külön véve, a redactiot nyilatkoztatá többségnek, mire az ülés nagy zajjal eloszlott. Másnap úgy mint
Modificationes, IV. art. 2. §. (8. l.)
April. 17-én hoszas vitatás vólt hogy mi felett kellessék voxolni, végre igy állott a kérdés: redactio vagy reluitió?
| Reluitióra voxolt a többség, 21 megye, Jász Kún, Hajdú kerület, Clerus | 24 |
| kétesen voxoltak | 8 |
| redactióra 16 V[árme]gye és Horváth Ország | 17 |
| jelen nem volt Vármegyék | 4 |
ismét a kétesen voxolók jövén kérdés alá, új voxoláskor ANDRÁSSY (Eszterg[om] mint praeses jelenté hogy 22 Megye van pro reluitione 24 pro redactione, a többieket ő nem tudja hogy számitsa, erre nehogy publico politicus kérdésbe bocsájtkozzanak, az ülés eloszlott, s April 18-án a jelen nem vólt Megyék által a többség pro redactione dőlt el.*
Az ápr. 16–18-i kerületi ülésekről olv. részletesebben 311. s köv. l.
Fel vétetik e a Resolutio,* vagy bé váratnak a Megyék útasitásai, még eldöntve nincs.
Az ápr. 16-i királyi leirat: Iratok, I. k. 195. s köv. l.
April 17-én délután 3 órakor tartott elegy ülésben* a Kir. terjesztvények tárgyában tett felirásra költt királyi válasz* olvastatott. Semmiben sem kedvező, – a cholera iránti emlitést a felség nagyon kedvetlenül veszi – úgy azt is hogy 3 hónap óta több nem történt. – A propositiókban kitűzött sorozatot meg tartani parancsolja, – de nyilván kijelenti hogy erős szándéka minden operatumokat fel vétetni, – s hogy az Urbariale, Juridicum és Contrib[utionale-] Comisariaticum után a Commerciale vétessék fel nem ellenzi. – A junctimba, regressusba meg nem egyezik. Kereskedési biztoság kineveztetését szükségesnek nem tartja – a felirás egyébb tárgyai iránt választ külön fog adni.
Az ápr. 17-i, 42. elegyes országos ülés hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, I. k. 370. l.
Az ápr. 16-i királyi leirat: Iratok, I. k. 195. s köv. l.
