a) 1833 április 27 Kerületi ülés. Tárgy: Az Urbariale folytatása. [I.] A régi úrbéri szerződések érvényben maradnak. [II.] A jobb…
a)
1833 április 27
Kerületi ülés.
Tárgy: Az Urbariale folytatása. [I.] A régi úrbéri szerződések érvényben maradnak. [II.] A jobbágyi tartozások örökös megváltása.
1833 április 27
Kerületi ülés.
Tárgy: Az Urbariale folytatása. [I.] A régi úrbéri szerződések érvényben maradnak. [II.] A jobbágyi tartozások örökös megváltása.
[I.] April 27-én Kerületi ülés. Kezdetben B. SZTOJKA és SOMSICH a kerületi naplókönyv lasú haladására, s igen szomorú fentartására viszik a RR figyelmét, de BORSICZKY teljeséggel nem akar ezen kérdésbe bemenni; valahányszor előkerült mindég egész ülést is kihúzott, s a közönségnek már tömérdek ezereibe került. Ez tehát elmellőztetvén, az Urbéri munkálat V-ik czikelye került napirendre. Ennek 1-ő §-usára nézve, melly arrol szóll hogy a régi urbarialis szerződések többé semminémü kérdés alá sem jöhetnek.* BEZERÉDY nem csak a régi urbarialis szerződéseket, de a velök egy erejü régi szokást is bánthatatlanúl feltartatni kivánta, mert vannak számtalan községek, mellyek nem csak minden némü jobbágyi adózásoktol mentek, de Curialis* beneficiumokat is századok óta birják, ámbár privilegiumot, Contractust mutatni nem tudnának, ezek elveszhettek de az usus megmaradt, kivánja hogy abbol soha se lehessen őket kidobni. Ezen inditvány a népnek azon osztályát érdekli, melly a nemzeti iparnak nem legalacsonyabb fokán áll, s azért azt számos követek lelkesen támogaták, felhozták példa gyanánt a szabados Kecskeméthi, Nyiregyházi s más községeket, figyelmezteték a RRket, minő sebes lépésekkel fejlik ki ezekben a nemzeti szorgalom, s kérék hogy miután a fő szempont az volt mindekkorig, hogy az adózóknak sorsa roszabbá ne tétessék, sőt javitassék, ne tegyék ezen községeknek eddigi bizonyos sorsát bizontalanná. Sokan ezek közül század óta birják még a regálét is mint Kecskeméth, mások a kilenczedet 4 ft. fölváltással, irott szerződés nélkül; ez belső villongások, tüz, ellenség becsapásai által elveszhetett; szörnyü dolog volna őket naprol napra virágzóbb állapotjokból végső inségre juttatni. – A többek között DUBRAVICZKY is pártolván az inditványt, minthogy némelly Pest vármegyei községekre történt hivatkozás, megjegyzé, hogy ámbár meg van győződve hogy azoknak kiváltsági privilegiált lételök igen erős alapokon nyugszik, annak mindazáltal feszegetése, hogy melyiknek van közűlök irott szerződése, melyiknek nincs, ide teljességgel nem tartozik.
Contractus antiqui, aetatem introducti urbarii transcendentes, ab omni quaestione porro quoque manent exempti. (Modificationes, 11. l.)
Földesurat megillető.
A tanácskozás alatt véghetetlen többség látszott a BEZERÉDY inditványa mellet, csupán OCSKAY veté ellen, hogy a nemtelen eddig nem hozhatott bé törvényes usust, azt tehát törvényesitni nem lehet. JUSTH minden örökös kötéseket, az örökösök által invalidálhatóknak kiván, úgy VAY is. – MARCZIBÁN pedig azokat, mellyeket a földes úr ellenmondással meg gyengitett, mert lehet eset, midőn a zálogos birtokos, a tulajdonosnak megegyezése nélkül engedett ily örökös szerződéseket; Erre BALOGH ki az erőt inkább gondolja a földes úr részén lenni, azt felelé, hogy ha reclamálta vagy egy földes úr az ily szerződéseket, azt nem azért tette, mintha megcsalatott vólna, hanem azért, mivel nem csalhatott. MARCZIBÁN a nemesi rendre ruházott ezen szenynek ellene mondott – NICZKY (Vas) szintén ellene volt az inditványnak, mert lehet hogy gyűlölségből testvér atyafi, a maga mellesleges rokonit, hogy pazarló szempillantatnyi haszonért örököseit megrontja. GR. LA MOTTE az invalidabilitást törvény által minden nemes nevő ellen megengedtetve, s ezt helyesnek is látván, a nemtelennek több just adni nem akar. – Azomban mások nem ellenkeztek, mindazáltal BENYOVSZKY azt hozván fel, hogy az ily Communitások kiváltsági ususa, az urbarium béhozatala alkalmával kiküldött királyi biztosok, s a dicasteriumok előtt is megfordulván, s igy többé kérdésbe nem jöhetvén, a szokásnak, az irott Contractustol való megkülömböztetése által amaz csak gyengitetnék. Voxolásra kerülvén a dolog, szokás szerint a redactio maradt meg, s igy, valamint PÁZMÁNDYnak azon inditványa, hogy nem csak az urbarium utánni kötéseket is bánthatlanaknak kell kinyilatkoztatni, másként a törvénynek viszaható erő adatnék – úgy a BEZERÉDYé is, nem elvettetett, hanem mint magában érthető, s igy szükségfeletti elmellőztetett.
[II.] Ezen §. a múltra nézve tárgyazta az urbarialis kötéseket – következék a 2-ik §-us* amelly a jövendőről szóll:
Az V. art. 2. §-a szerint a jövőben a jobbágyok csupán tartozásaik, szolgálataik és adóik felől köthetnek külön-külön örökös szerződéseket. A királyi adományból származó úri haszonvételek (iura curialia regalia) azonban nem lehetnek ily úrbéri szerződések tárgyai, ha pedig valamiképen mégis azokká lettek, a földesúr örökösei bírói úton érvényteleníthetik. (Modificationes, 11. l.)
MAJTHÉNYI (Bars) úgy hiszi itt van az utolsó pont, hol a mindég tovább halogatott sajátság – proprietas – kérdése felhozathatik. Talán csak elérkezett már azon idő hogy pénze után magát kiki függetlené tehesse, s ennek a születés ellene ne álljon, meg kell szüntetni azon igazságtalanságot, melly a sajátsági birtok birhatástol több millio polgártársainkat kirekeszt itt van elrejtve az iparnak, a nemzetiségnek, termékeny csirája, mert hogy szerethesse hazáját az, aki bár vérét ontotta érette, még is csak anyi földet sem szerezhet proprietás gyanánt magának, mellyben hólta után fekhessen. Szent az ügy, remélli a kit utasitása nem tilt, pártolni fogja, s kivánja hogy a jobbágy nem csak az úri adózásoktol magát megválthassa, hanem telkét is tulajdon gyanánt megvehesse, s maradékira bocsájthassa.
BORSICZKY kivánja, hogy a kérdés megkülömböztessék. A nemesi jószág birhatásának kérdése a Törvénykezési Operatumba tartozik, itt a jobbágyi adózások, telkek, úgy a Curalie Regiae beneficiumok megváltásárol lehet csak szó, s ezekre úgy voxol hogy a jobbágy azokat szabadon megvehesse, s tulajdon gyanánt birhassa.
SZENT IVÁNYI minden némü nemesi birtokra is kiterjeszti, s azt tartja, ez törvényeinkkel sem ellenkezik, igy az 1543: 36. czikely nyilván mutatja, hogy a nemtelenek is birhattak nemesi jószágot.*
A törvénycikk szerint a közállapotú emberek, akiknek nemesi praediumaik vannak, kötelesek az egytelkes nemesek módjára viselni a terheket.
Dókus hasonlókép jelenti, hogy Zemplén nem csak a telkek megváltását, de azt is megengedtetni kivánja, hogy a nemtelen, nemesi jószágot birhasson, és minden nemü sajátsági joggal felruháztassék.
Sz. HORVÁTH küldői is erősbb kötelekkel kivánják a nemteleneket magokhoz csatolni, s a nemzeti egyetemülést eszközleni, azért az incapacitásrol szólló törvényt* eltöröltetni, s ujat alkottatni kiván, mellynél fogva az elnyomott sorsú osztály tagjai, kik eddig csak lakosai voltak a hazának, polgárokká legyenek, s nemesi jószágot birhassanak.
Az elv, hogy a jobbágynak földbirtoka nem lehet, az incapacitas possessorii, nem törvényen, hanem a királyi kúria 1738-i döntvényén alapult.
KLAUZÁL a Borsiczky értelmében szóllva – MAJTHÉNYI (Bars) jelenti hogy ő inditványát ez uttal a nemesi jószág iránti capacitásra ki sem is terjesztette, – ellemben SZENT IVÁNYI szavát visza nem húzta, s a többiekkel együt oda is terjeszti.
BEZERÉDY a már felhozott megkülömböztetést szintén helyesnek találván, csak arrol kiván szóllani, ha szabad legyen e a jobbágynak telkét szabad egyezés útján megvennie, s menten a földes uri hatalomtuli függéstől, mint tulajdoni földbirtokos állania a hazában. Arrol van tehát szó megnyittatik e 9 millio embernek Magyarországban azon út, mellyen a földtulajdonnak, s önállásnak varázsereje által, ön magának becsülésével, új életre, uj iparra ébredjen, s polgári helyzetének emelkedésével a hazához, s alkotványhoz új kötelekkel kapcsoltassék? s fog e ez által hazánkra polgári, moralis, materialis értelemben új nap virradni? Vagy az emberi kebelből semmi hatalom által ki nem irtható vágy – a tulajdonra való vágy – szertartásunkal meg ütköző állású legyen e, s hazánk a helyet hogy ama vágy fejtette erőnek felséges következéseit érezve erősben emelkedjék mint akár mi más által – csak ama hatalmas vágy bé nem töltött ingerét zárja e magában? El kell azon akadályt, gátot törülni, melly korunk emelkedésének több kárt tett, mint az orsovai sziklák vizeinkre nézve okoznak. És miért is ne tennők? a mi oly hasznos, oly természetes, s mellyet semmi ok semmi törvény nem akadályoz? a melly dolog principiumának a legrégibb időkben is, az akkori lélek szerint a haza mindég helyt adott, s melly a földesuri tulajdont nem csak nem sérti, sőt a magáéval szabadon élés jusára teljesen megkivántatik. A köz igazság s törvény paizsa alatt szereztetett tulajdonnak szentnek kell maradni. Ha hogy a Status valaki tulajdonát, mindenki által arányosan viselendő kármentés nélkül visza venné, azon viszás igazsággal élne, mellyet a szomorú emlékezetü pénz reductiójában* fájlalva tapasztaltunk. Ha pedig meg kell minden tulajdont őrizni, bizonynyal meg kell a földes úrnak urbéri tulajdonát, és járandóságát, mert ő tulajdonábol alkotván a Contributionalis fundust,* már áldozott a köz szükségre, mellyhez sokan nem járulának. Van sok igazságos és hatalmas mód emelni a jobbágy sorsát jobban, mint a földes uri tulajdon csekély szeletjeivel, mellyekkel a proprietás szentsége sértetnék, az egészre nézve pedig igen nagy materialis könyebség még sem következnék, s ilyen a szóbanforgó dolog. Azzal hogy valakinek szabadságot adunk tulajdont szerezni, senkiét sem veszük el, sőt mindenféle tulajdont erősitünk, mert erősebb ott a proprietás, és annak minden következése ahol 9 milliora terjed, mint ahol csak kevés számuakra van szoritva. Ezen érdekes tekintet ajánlja a principium elfogadását.
Az 1811. febr. 20-i pátens a papír- és rézpénz értékét ötödére szállította le.
Azon jobbágytelek-állományt, amely az adózás alapja.
NOVÁK: A polgári egyensúlyrol addig álmodni sem lehet, mig 9 millio polgártársaink a polgáriság sánczába, mellyből eddig kizárattak, bé nem hozatnak. Itt az idő! nyissuk ki a kaput, minden nemü birtokra nézve teljes capacitást engedvén. Azon törvényczikkely, melly az incapacitásbeli actio alapját teszi, nem szóll a magyar nemtelen polgárrol, hanem csak a még nem honosodott idegenekről, – kivánja a törvénykönyvünket undokitó incapacitást eltöröltetni.
GR. ANDRÁSSY: Az incapacitás kérdését hogy lehet a Juridicumra relegálni meg nem foghatja, sőt azon csudálkozik hogy az eddig is ily homályban hogy lehetett, miután törvénykönyvünkből oly biztosan bé lehet bizonyitani mint 2×2 = 4, hogy minden bár nemtelen, de magyar ember birhatott fekvő birtokot. Anyi külömbséget tesz mégis a kérdésben, hogy oda kivánja halasztatni, a hol a RR. köz állapodás szerint, a jobbágyok személyes igazairol fognak egy külön czikelyt alkotni. Az a mi e jelen helyzetben kérdésben forog, nem vágja bé utját az incapacitás eltörlése kérdésének, mert ebben nem urbarialis perpetuus Contractusokrol lesz szó.
GR. LA MOTTE a szerződések perennalitása ellen szólván igy okoskodott: 1. A királyi adomány levelek igy szóllnak haeredibus et posteritatibus, és igy a maradék kárával örökös szerződéseket kötni nem lehet. 2. Ha kiváltja magát a jobbágyság, mit kap post defectum a királyi fiscus, semmit. 3. Káros az országnak, mert a telke azaz a Contributionalis fundusok el fognak daraboltatni pedig a dismembratio már az 1-ő czikelyben eltiltatott.* 4. Constitutiónk Aristocratica, ha a birtok birhatást kiterjesszük a nemtelenekre is, és nékiek teljes sajátságot adunk, mi lesz belőle? még repraesentatiót is fognak kivánni. (Kaczaj – lárma: bizonyára – adunk.) Akár ki hogy van lelkesitve, nállamnál tisztább lelkü magyar nincs, de én azt mondom, hol a pórsereg (zúgás) béfoly a repraesentatióba, ott nincs egyéb mint revolutio, vérpatak, örökös bizontalanság. Franczia Országban 1790-től óta 14 constitutio készült. Közép hatalomnak kell lenni a király s nép között, melly mindkettőre vigyázzon hogy a másikat el ne nyomja, s ha egyik kilép, azt a másikkal kezet fogva a törvény határaiba visza utasitja. Felhozza Rómát, öszehasonlitja a patriciusok idejét a nép Tribunusok idejével, s azt tartja, mihelyt ez lábra kapott, Roma megszünt nagy, és szabad lenni, nem sokára termett egy Julius Caesar – felhozza a Velenczei nobilékat, Angliát, sőt magát Hazánkat is. 1823-ban, úgymond, csak az Aristocratiának lehet köszönni, hogy a lázzadástol megmenekedtünk.* Ő abba hogy nemtelen is birhasson fekvő jószágot soha, soha meg nem egyezik.
A felaprózás végső egységéül a negyedtelket állapítja meg a törvényjavaslat. (I. art. 11. § és II. art. 4. §. – Iratok, I. k. 264. és 270 l.)
Az 1823-as nemzeti ellenállásra céloz, amikor különösen a felvidéki vármegyék passzív ellenállással (vis inertiae) sőt egynémelyik tényleges ellenszegüléssel gátolta az újoncozást. Ellenállásukat katonaság kirendelésével és királyi biztosok, adminisztrátorok kiküldésével törték meg. A királyi biztos szerepét valóban többnyire főnemesek vállalták. Részben ez az ellenállás erőszakolta ki az 1825-ös országgyűlés összehívását.
SOMSICH abban hogy magát a jobbágy megválthassa semmi ujat nem lát, de abban sem hogy a Curiale Regale iránt is köthessen örökös szerződéseket, – ez eddig is megvolt. De bujkál elöttünk egy nagy idea, mindég hátrább toljuk, hol lesz már ideje hogy lelkesen ölelhessük? Ő itt kivánja felvétetni a capacitás kérdését is. A nemesi praerogativák között főnek tartja hogy maga birtokával asque praejudicio tertii szabadon élhessen, hová lesz ezen szabadság, ha annak nem adhatja, a kinek tetszik? Hányszor emliték, mily kivánatos a puszták impopulatiója, hogy lehet ezt eszközleni, ha szabados telepedési örökös szerződéseket kötni nem lehet. A nemzeti gazdagságot, értéket a mi illeti, mutatják a K[irályi] városok, szabados közönségek, hogy hol a vevő több, ott nagyob a birtok ára, böcse. A successio tekintetéből vett ellenvetés nem áll, hiszen eddig, ha sequestrumba nem volt, egészen el is adhatta minden vagyonát, hát ha pusztáját 1200 hasznos emberrel impopulálta, ezeket semmivé kell e tenni, egy familia commoditása miatt? ez ellenkezik a társaság czéljával. Hozánk kell a nemtelenek érdekét csatolni. Nem ereszkedik annak theoretica vitatásába, minő igazgatásunk van, aristocratica, monarchica, despotica vagy milyen, néki arra nézve, minő igazgatást ösmérjen, törvényt szab a pragmatica Sanctio, de azt tudja hogy minden nemzet ereje leginkább alapul a népességen, ennek leghasznosb része a földmivelő osztály, s a független földmivelő a józan szabadságnak s rendnek legerősebb oszlopa.
Miután még DESEWFFY és VÁSÁRHELYI hasonló értelemben, OCSKAY pedig a redactio mellett szóllottak, erős harcz folyt a felett, mikép kell szavatolásra feltenni a kérdést, – sokan igy kivánták: Megvehesse e a jobbágy a telket örökösen vagy nem? – mások: megválthatja e úri adozásait, s tartozásait vagy nem? Sokan az első kérdést, még ezen második után is felmaradónak vélvén, végtére csak ugyan a második kérdésben egyesültek. Nemre voxolt: Vas, Liptó a datiák iránt csak 32 esztendőre, Thurócz, Szabolcs, Gömör, Marmaros és Pest úgy hogy csak felét válthatja meg – a többiek mind igenre, de sokan igy: a redactio szerint igen, KOMLÓSY pedig hogy csak azon értelemben veszi, hogy évenként bizonyos censust fizessen s nem ugy hogy magát örökösen megváltsa egy summa pénz letételével.
Az igenre dőlt kérdés ez úttal feszegettetni nem engedtetett. MAJTHÉNYI (B[ars]) már most az első kérdésre, NICZKY (Vas) a redactio fonalán a curialitás kérdésére akartak voxoltatni.
SOMSICH figyelmezteté a RRket, hogy a Capacitás kérdése elhalasztatott, ha a Jura Curialia iránt voxolnak, s a szerencsétlenség oda menne, hogy az azok iránti szerződéseket meg nem engednék, oda van a capacitás, s 9 millio embernek egyszerre nyaka van vágva.
Az ülés eloszlik.
