a) 1833 május 24 Kerületi ülés. Tárgy: Búcsú a távozó Benyovszky Péter pozsonyi követtől.
a)
1833 május 24
Kerületi ülés.
Tárgy: Búcsú a távozó Benyovszky Péter pozsonyi követtől.
1833 május 24
Kerületi ülés.
Tárgy: Búcsú a távozó Benyovszky Péter pozsonyi követtől.
A 22-ik Majusi kerületi ülésről még pótlólag megjegyezük, hogy miután SOMSICH inditványa a községek belső szerkezetére, és a békebirákra nézve voxok többségével más helyre halasztatott, DEÁK kérdésbe tette hogy mellyik legyen ezen hely, a hová halasztatott? Ennek kijelelése nem ment határozatba, minthogy az inditvány több részletes darabokbol áll, mellyek különböző helyütt fognak rendszeresen elő fordulni. De PRÓNAYnak azon javaslata köz tetszést látszatott nyerni, hogy a mint egy egy operatum bevégeztetik, a mi abbol a községeket illeti, mind ide tétessék által az Urbariumba.
A 24-ik Majusi kerületi ülésről pedig pótlólag azt jegyezzük meg, hogy mielőtt az ülés hivatalos idomban megnyilt volna, BALOGH inditványba hozta, hogy Benyovszky Péter volt Posonyi követ a közhálára magát elannyira érdemessé tette, hogy ennek elösmerését, s az eltávozta feletti sajnálkozást nékie kijelentetni illőnek vélné. Mellynek köz egyezéssel lett elfogadása után, Fekete vólt követ társa s barátja nevében köszönetet tevén, annak távollétéről értesité a RRket. Minek következésében azon kinyilatkoztatás irásba foglalására Kölcsey megbizatott, ki is igy tette fel azt:
„Tisztelni az érdemet kötelesség, s e tiszteletet nyilván kijelenteni jól esik a szivnek, melly a kötelességet érzi és szereti. Ez által inditva az alól irtt megyei követek el végezték, hogy távozó társok Benyovszky Péter Poson vármegyei volt követ iránt viseltető érzelmeiket kinyilatkoztassák, nekie értésére adják, miképen mind katonai, mind polgári pályán szerzett érdemeit, követi hivatalában meg bizonyitott egyenességét, álhatatosságát nemes bátorságát s hazafiuságát teljes mértékben becsülik, s e tekintetből, valamint vele együtt a közönséges hazát szolgálniok öröm vala, úgy fájdalmat gerjeszt kebleikben annak tudása hogy soraikbol kilépett, s többé kölcsönös tanácsával, és segédével élniök nem lehet. De házi csendességébe hiven kisérik őtet emlékezetökkel, barátságukkal, és tisztelettel teljes szeretetökkel, s azon férfiunak, ki küzdéseiben minden más tekintetet félre tévén, egyedül a Hazát tartota szemei előtt, ezen emlékezet, ezen barátság, s tisztelettel teljes szenetet, minden bizonnyal kedvesbb leszen, mint akár mi kincs és ragyogás. Költt Posonban majus 23. 1833.” (Következnek az aláirások.)*
A szöveget Kölcsey is közli naplójában (VII. k. 242. s köv. l.), azonban május 24-i kelettel.
