a) 1833 julius 24 Országos ülés. Tárgy: Az Urbarium I. tc. 14. és 15. §-a: a jobbágy elmozditásának végrehajtása, az üres telkek …
a)
1833 julius 24
Országos ülés.
Tárgy: Az Urbarium I. tc. 14. és 15. §-a: a jobbágy elmozditásának végrehajtása, az üres telkek betelepítése.
1833 julius 24
Országos ülés.
Tárgy: Az Urbarium I. tc. 14. és 15. §-a: a jobbágy elmozditásának végrehajtása, az üres telkek betelepítése.
A 24-ik Juliusi országos ülés tovább folytattatván, olvastatatt az 1-ő Urbar[ialis] törv. czikkely 14-ik (most 13-ik) §-ussa az elmozditás módjárol; mely abbol áll: hogy a földes úr tartozik az ilyes esetet a közgyülésnek előre béjelenteni, onnan küldötség rendeltetik, melly a feleket, s a helybeli birákat ki halgatván a törvényszéknek jelentést tesz, ez itéletet hoz, de annak végrehajtása előtt az elmozditandó jobbágynak hat hónapi idő engedtetik; ha ez alatt javait el nem adhatná, azon küldötség jetenléttében fognak épületjei, javitásai s a telek haszonvétele árverés utján eladatni, tartozásai leróvatni, s a fenmaradandó Summa a jobbágynak kezéhez adatni.
Az országos szerkeztetés politicus utat, s csak 3 hónapot rendel.* MARCZIBÁNYI kifogásokat tesz a mód hoszusága ellen, melly a tehetetlen jobbágynak elmozditását két esztendeig is halaszthatja. – VAY itt kiván különbséget a vétkes és szerencsétlen jobbágy között tétetni, s ennek 3 hónapi, amannak semmi haladékot engedtetni. – SZENTIVÁNYI és BALOGH kivánják, hogy ha nem akad vevő az árverésnél, az ur legyen köteles a jobbágyot kifizetni. Mindezek s az országos szerkeztetés is a többség által elmellőztetvén, a kerületi végzés jóváhagyatott.
Proiectum, 3. l., Modificationes, 3. l.
15-ik (most 14-ik) §: Ha bár melly oknál fogva is más jobbágy béfogadásának szüksége fordulna elő, a telek elhagyása esetét az illető szolgabiró hivatalának elvesztése alatt tartozik kihirdetés véget a megyének béjelenteni, a megye szükség esetében meg visgáltatván az elhagyás okait, mig a telek megszállása eszközöltetnék, a községet reá birni igyekezzék, hogy a telek mivelesét a vele járó hasznokkal és terhekkel vállalja magára; ha csak az nem sül ki, hogy a telek haszonvehetetlené lett, vagy a földes ur kegyetlenkedése miatt hagyatott el, mert első esetben, a mennyiben haszonvehetetlen, az urbériek közül kitörültetik, második esetben a büntető törvényben meghatározott fenyitéken felül, az elhagyott telek, a községnek, vagy más akár kinek minden uri tartozások terhe nélkül (mig reá jobbágy találkoznék) általadatik, s ha jobbágy reá nem találkozik, a Helytartótanácsnak feljelentetik.
PERSONALIS: A szolgabiróra nézve igen kemény büntetés a hivatal elvesztése, pedig a szerfelett kemény büntetések nem szoktak foganatba menni, ezt mutatja a tapasztalás. Jobb lenne tehát kisebb de sikeresebb büntetést szabni. – Továbbá a kegyetlenkedő földes urra nézve is helyén nem látja azon büntetést, hogy az elhagyott telek minden uri tartozások nélkül engedtessék használtatni, mind azért: mivel a büntető törvénykönyvben, minden károk megtéritésén felül oly kemény büntetés szabatik az ilyes földes urra, hogy azt a jobbágyi adózások elvesztésével kettőztetni szerfelett való; mind azért mivel büntetni senkit sem lehet itélet előtt, nem lehetne tehát ezen büntetést is végrehajtani, mielőtt a törvény rendes utján bűnösnek itéltetnék a földes ur.
CSEPCSÁNYI: Nem csak semmit sem akar a kerületi szerkeztetésből elvenni, sőt hozzá tenni hogy kegyetlenkedés miatt pusztulván el a telek, mig megszállatik, a földes ur minden köz terheket is tartozzék viselni.
VITÉZ: Bizonyitja a tapasztalás, hogy legtöbb puszta telket azért húznak az urak magokhoz, mivel a sz[olga]biró nem teszen jelentést,* ideje hogy ezen viszaélésnek vége szakitassék, s oly büntetés szabassék, hogy azon fundus, mellyből a köz terhek viseltetnek, meg ne csonkitassék. A Personalis módositásának első részét tehát el nem fogadja, de a másodikat igen is. – Egyszersmind azt is kivánja elhatároztatni, hogy ha nem akad vevője az elmozditott jobbágynak, vagy szenvedje meg a földes ur, mig eladhatja ingatlan javait, vagy maga az ur tartozzék kifizetni, a mit kár nélkül tehet; minthogy jobbágy akadván a telekre, ettől visza fogja kapni a mit fizetett.
„Némelly megyékben a szolga biró gondatlan vigyázatlansága, sőt ollykor átnézése miatt a jobbágy telkek zsellérekké formáltatván, annak állománnyai majorság földekbe vátoztattattak.” (Jegyzőkönyv, II. k. 303. l.)
A Personalist sokan pártolák. – PALÓCZY vétek és büntetés között arányt kivánt tartani, – emberek vagyunk, – és szerfeletti keménység lenne, a különben meglehet jeles szolgabirót első hibájáért cassirozni. A földes úrra szabott büntetésnek pedig mégcsak analogiáját sem látja törvényünkben. – PRÉNYI inkább a község előljáróit kivánná büntetettni, mert ezek minden esetet tudhatnak, de a szolgabiró nem. A földes úrra nézve pedig azt veti ellen hogy a kegyetlenkedő meghalhatna, s jövedelmöket az ártatlan örökösök veszitenék. – Ellenben
SOMSICH kérdé: hány ezerszer fenyegetődzött a Helyt[artó]tanács, a Cancellaria, a legkeményebb felelet terhével? s mi foganatja lett? De tartozik is tudni a Sz[olga]biró minden esetet, mert minden esztendőn személyesen köteles a dicalis öszeirást a helyszinen megtenni. A földes úrra nézve nincs a megitéltetés elzárva, csak arról van szó, hogy miután minden ember megkináltatott, s még sem akadt aki megszállaná, inkáb kapja ingyen a község, mint sem hogy a köz terhek födözetlen legyenek. Annyira félnek itt a contributionalis fundusnak csak megemlítésétől is, hogy méltán kételkedik, valjon a Crim[inale] törvényszék le marasztja e a bünös földes urat az adóbeli tartozásokba.
MARCZIBÁNYI azt veté ellen, hogy az egyébiránt sem czélirányosan vitt dicatio alkalmával megtörténhetnék, hogy valamely helység előljárói csak azért sem vallanák be a puszba telket, hogy a szolgabiró cassiroztassék.
BALOGH: A Personalis által javallott egyik módositásra sem áll. Ha eddig is igy büntettetett volna a kötelességét nem teljesitő magistratualis tiszt, több ex szolgabiró lenne, mint puszta telek. A kegyetlenkedést pedig, azt, hogy a szegény elnyomott, megterhelt, lealacsonyitott jobbágyot még valaki kínozza is, oly bünnek tartja, mellyet háromszorosan is kész vólna büntetni. Egyébiránt is már divatjában vagyunk a dupla büntetéseknek, mert a 12-ik §. b) pontjában a Personalis megegyezésével is dupla büntetést szabtunk a kicsapongó jobbágyra, hát a kegyetlen földes ur nagyobb kimélést érdemel?
NAGY: Igen fontos tekintetet érdemel a telek elhagyása, mert minden ilyen eset előbb a helységet. utóbb a megyét, végre az egész országot terheli. Maradjon tehát a Sz[olga]biróra nézve a szerkeztetésben kiszabott büntetés. A kegyetlenkedő földes urra nézve nem egészen ugy áll a dolog, hogy itélet előtt tulajdona sértetnék; mert csak azon esetre szóll az engedelem, ha senki sem akarná a szokott tartozások mellett a telket mivelni, melly idő alatt a földes ur ugy sem kap abbol semmi jövedelmet, és igy jobb hogy a publicum kapja meg a magáét, mint senki se. Egyébiránt ha majd látni fogja a Criminális Codexben hogy igen kemény büntetés szabatik, könnyü lesz ettől elállani, de addig csak jobb valami bizonvos. – Abaujnak inditványát illetőleg, talán azt akarjuk, hogy ha valaki addig kegyetlenkedik a szegény jobbágyon, mig telkét oda hagyja, nem csak hogy elégtételt ne kapjon, de még vagyonát is elveszitse? fizesse az a ki kegyetlenkedésével az elhagyást okozá, – a mit egyszersmind az elmozditás minden eseteire kiterjeszteni kiván.
KÖLCSEY: A nélkül, hogy a kedvetlenséget gerjesztő contributionalis fundus fejtegetésébe ereszkednék, annyit csakugyan igazságosnak vall: hogy minden telek elhagyásával, a többiekre háramlik egy bizonyos mennyiségü teher. Ezt tehát gátolni kell, – azonban hogy lehet gátolni ha nem kerül a törvényhatóság tudomására? és ide hogy kerüljön ha a Sz[olga]biró fel nem jelenti. Az ur nem teszi, a község sok tekintetben subordinálva van. A Sz[olga] birónak hivatalos fő kötelességében áll a dicatio és ennek evidentiában tartása, a ki hivatalának főbb részét nem teljesiti, az nem alkalmatos a hivatalra, s igy hagyjon fel vele. A földes urra nézve ugy elmélkedik mint Nagy Pál, s csak azon köz időről lévén szó, mig a földes ur hasznát puszta telkének nem veheti, ha csak nem allódialisálná, a mi viszont a RR azon vezér elvével homlok egyenest ellenkezik, hogy a nemesi birtokot az urbarialistol elválasztva kell tartani, – a kerületi szerkeztetésre voxol.
CSAPÓ hasonlóképpen: A törvény nem hozatik a jó tisztviselő ellen, a rossz pedig nem érdemel kimélést.
BERNÁTH: A szerfeletti büntetést nem javalhatja, mert foganat nélkül marad, mint az 1525: 4.* – de az onus responsionist sem szereti, mert erről azt sem tudjuk, hogy micsoda? Bizik ő a nemzet nagy lelkü characterébe s elegendőnek tartja, ha kötelességévé tétetik a Sz[olga] birónak, hogy jelentést tegyen.
Luther követőinek megégetéséről.
NAGY: Azon nagylelkü character; mellybe az Unghi követ annyira bizik, eddig is csak olyan volt, mint ezután lesz; még is ezer meg ezer puszta telek támadt. Hogy a nagy büntetésnek eddig foganatja nem volt, igaz; de nem azért, mivel szerfeletti volt, hanem azért mivel végre nem hajtatott. Minden esetre ezen büntetés kimondásának is több foganatja lesz, mint az „onus respansionis”-nak, a mi valóban már nevetséges phrásissá vált.
A többség a Personalisnak mind két inditványát elfogadta, s a szerkeztetést igy módositotta: „Az illető sz[olga]biró legkeményebb felelet terhe alatt tartozik a legelső közgyülésnek béjelenteni”* – továbbá – „a kegyetlenkedés esetében a büntető törvénykönyvben kiszabott büntetésnek lészen helye, s a felek a szokott uri tartozások terhével s a t. általadatik”.*
A határozat pontos szövege: „az illető szolga biró a legszorossabb felelet terhe alatt kihirdetés végett a megyének a legközelebbi köz gyülésre tartozik béjelenteni”.
Pontosan: „a szokott terhek viselése mellett adassék által”. (Jegyzőkönyv, II. k. 313. l.)
