81.
Pest, 1848 május 1.
A Pesti Hírlap közlései a pénzügyminiszter tervezett pénzügyi műveleteiről és Pulszky Ferenc megbízásáról.
Értésünkre esett, hogy a pénzügyminister a napokban a pesti kereskedelmi bank igazgatóival és a pesti kereskedelmi testület nehány jelentékenyebb egyéneivel értekezést tartott az iránt: minő pénzügyi munkálattal lehetne legczélszerűbben úgy az ország jelenlegi rendkívüli szükségleteit fedezni, mint egyszersmind a kereskedés nyomasztó állapotán segíteni, s a középponti vasút mihamarábbi tökéletes kiegészítését előmozdítani.
Igen valószínű, hogy kamatos kincstár-utalványok fognak kibocsáttatni négy, 4 1/2, 5 s 5 1/2 % kamattal, 3, 6, 9 és 12 hónapra szólók, mellyeknek segítségével a többi hónapok alatt befolyandó közjövedelmekkel előre nagyobb öszletekben lehetvén rendelkezni, a pénzügyminister nemcsak azt reméli, hogy az ország rendkívüli közszükségeit, minők p. o. a nemzetőrség fölfegyverzése s talán egy mobilis őrseregnek önkénytesekbőli felállítása, gyorsabban elláthatandja, mint, ha csak havonkénti részletekben fordíttatnék e czélra a közjövedelmeknek azon része, melly a rendes költségek födözésén felül felmarad; – hanem egyszersmind olly tartaléktőkét is vél előteremthetőnek, mellynek alapján tökéletesen fedezett s a pénztárnál akármikor ezüstre beváltható s különben is minden közpénztárakban teljes névszerinti értékben ezüstpénz gyanánt elfogadandó kisebb kamatlan kincstári jegyeket lehessen kellő óvatossággal kibocsátani.
Mint halljuk, a pesti kereskedelmi bank fel van szólítva, nyilatkozni a kibocsátás módjára s azon viszonyra nézve, mellybe a bank a státus irányában ezen kibocsátást illetőleg lépne.
A pénzügyminister, ha jól vagyunk értesítve, ezen kisebb kincstári jegyek kibocsátását csak két úton szándékozik eszközölni, ú. m. a banknak és a központi vasút-társaságnak tökéletes fedezet mellett adandó kölcsön útján, s ezt is mindig csak olly mértékben, hogy két- és félszernél több jegy ne tétessék forgásba, mint amennyi ezüst-pénz a beváltás szakadatlan eszközlésére a pénztárban készen leend.
E szerint 4–5 millió pgő pénz alapján, tökéletes hypothecális fedezet mellett, 10–12 1/2 millió forintnyi pénztári jegy bocsátatnék ki, s ez volna a maximum, min túl a kibocsátás nem terjeszkednék, a bank és a központi vasút-társaság a nekik adandó kölcsöntől csak annyi kamatot fizetnének, mennyi kell, hogy az alapszerzés végett kibocsátandó kincstári utalványok kamata fedeztessék, a visszafizetést pedig olly részletekben tatoznának teljesíteni, hogy a kibocsátandó jegyek 10 év alatt egészen letörlesztessenek.
Tagadhatatlan, hogy a forgópénz szűke naponként mindinkább érezhető; a közönség már hosszabb idő óta bizalmatlansággal viseltetik a bécsi bankjegyek iránt. Ezen bizalmatlan ugyan nem alapos, de létezik tagadhatatlanul, – minélfogva nálunk is az történik, a mi mindig és mindenütt történt, midőn a forgásban levő papírpénz hitelét kezdette veszteni, t. i. az ezüst pénz mindinkább eltűnik a forgalomból, mi által a pénz kétszeresen kevesedik, a bankjegyet beváltják az emberek ezüstre, s az ezüstpénzt elzárják, a beváltott bankjegy pedig megsemmisíttetik. – Ezen állapoton, melly a kereskedésre s közvetve az iparra és földmívelésre igen nyomasztólag hat, egy-két forintos pénztári jegyek kibocsátásával lehetne alkalmasint legczélszerűbben segíteni. Ha ezt a pénzügyminister azon óvatossággal s azon határok között eszközlendi, mellyeket főbb vonásaikban fennebb érinténk: ez leszen alkalmasint a legszilárdabb pénzügyi munkálat, melly valaha papirospénz kibocsátásában történt.
A pénzügyi ministérium személyjegyzékében Pulszky Ferenc mint állodalmi titkár jelenik meg. Ezen állása azonban, ha jól vagyunk értesítve, csak ideiglenes. Pulszky jelenleg a pénzügyi tárczához tartozó tárgyak intézésével – a hatóságokhoz szóló rendeleteket kivéve – csak a pénzügyi minister egészsége helyreállásaig van megbízva. Az ő rendeltetési helye Bécs, miként mi is óhajtók, a külügyi ministériumnál.
Pesti Hírlap, 1848. május 2. (45. szám) 390. l.