a) A dec. 16-i csucsai ütközet ügyében:
a) A dec. 16-i csucsai ütközet ügyében:
Hodossy kormánybiztosnak folyó hó 20-ról kelt s biharmegyei alispán Sántha Györgynek N. Váradról december 19-kérőli hozzáküldött sürgönyéből merített hivatalos jelentése szerint Urbánnak segítséget nyert serege december 18-án táborunkat Kraszna és Hunyad felől megtámadta, de általa mindkét oldalról vissza veretett. Több foglyokat s egy munitios szekeret hagyván maga után s halottjai közt gróf Saint-Quéntin dzsidás őrnagyot is veszítvén. Azonban táborunk e győzelem daczára is egy – e hazának már annyi veszélyt és balesetet okozott hadi tanácskozmány és conferentiázás – rögtönzött és megfoghatlan határozata következtében nem csak Csucsáról és Feketetóról, sőt Bucsáról is kivonult, s a Királyhágó körüli falvakban, szállásoltatott, s hogy így győzelmünknek szokott eredményét, a visszavonulást ismét élveztük. Valóban csoda, hogy az ember béketűréssel győzi e szerencsétlen tactica újabban és szüntelenül megújuló ugyanazonságát. Hiszen az Istenért Csucsa olly pont, mellynek birtokosa a körüllevő vidék ura; mert egyik kulcsát birja a legkönnyebben védhető passusoknak, s mégis feladják, s feladják a győzelem után.
Hodossynak egy újabb tudósítása szerint Csucsa ismét visszafoglaltatott, de örülünk, hogy már országos biztos ur ott van, s kérem magát Bem tábornokkal, ha még nem történt volna, mielőbb értekezésbe tenni, s vele, de addig is maga kezére rögtön közremunkálni, mikép Csucsa minden áron megtartassék, vagy ha az ellenség már elfoglalta volna, visszavétessék. Tegyen egyszersmind biztos ur sürgetést, hogy Behm tábornok a combinált operatioval siessen. *
Az említett jelentések iktatva vannak az OHB iktatókönyvében 6501. sz. alatt, de a válaszfogalamazvánnyal együtt hiányoznak.
A fennebb érintett csatázásban részünkről semmi veszteség nem történt ugyan, de egy szerencsétlen lövés alezredes Baumgarten térdkalácsát éré, ki ápolás végett N. Váradra bevitetett. Jelentse ki orsz. biztos ur nevezett alezredesnek a nemzet és kormány sajnos köszönetét, jelentse szíves tiszteletemet, felkérve őt óhajtásának nyilvánítására, mellyet én a háládatos haza nevében teljesíteni kötelességemnek fogom tartani.
Az OHB 1848: 6501 sz. kelt. ered. tiszt. O. Lt. Kormánybiztosok iratai: 1317. rakt. sz.
