28. Hajdúszoboszló, 1849 január 6. Kossuth válasza Szemere január 1-i jelentésére az északkeleti hadsereg fegyelmezetlen tisztjei…
28.
Hajdúszoboszló, 1849 január 6.
Kossuth válasza Szemere január 1-i jelentésére az északkeleti hadsereg fegyelmezetlen tisztjeivel kapcsolatban.
Hajdúszoboszló, 1849 január 6.
Kossuth válasza Szemere január 1-i jelentésére az északkeleti hadsereg fegyelmezetlen tisztjeivel kapcsolatban.
Szemere január 1-i kelettel Miskolcról hosszú jelentést küldött Kossuthnak. Beszámolt ebben a sereg készületeiről, dícsérte a legénység javuló szellemét, de tele volt panasszal a vezérlet és különösen a dorbézoló, kávéházakban időző tisztek ellen. Közölte, hogy a sereg létszáma 13.499 fő 1880 lóval. Határozott célzásokat tett arra, hogy hamarosan új fővezérre lesz szükség s hogy Mészáros szívesen átadná bárkinek a vezérletet. Kossuth a jelentésre az alábbi keményhangú rendelettel válaszolt:
A honvédelmi bizottmány a legnagyobb botránykozással értesült arról, miszerint a miskolczi hadsereg némely zászlóaljainál a honvédtisztek hanyagsága és szolgálati rendetlensége miatt a legnagyobb zavar, kicsapongás, és a fegyelmetlenségnek minden szomorú következményei napi renden vannak, hogy a tisztek bűnös hanyagsága annyira terjed, mikép meg nem jelenésök s kávéházakbani lézengésök miatt a 4 órára kiindulni rendelt csapat csak 9-kor bír megindulni, kávé-, ét- és játékházakban töltik szolgálati idejöket, a legénységet árván és magára hagyva, felügyelet és gondoskodás nélkül, úgy hogy ha a haza elvesz, azt az illy honvéd tiszteknek fogja tulajdoníthatni, s ha el nem vesz, abban bizony legkisebb érdemök sem leend.
Ezt tűrni nem lehet, tűrni nem szabad.
És ezért meghagyatik honv. bizottmányi tag és kormánybiztos úrnak, miszerint maga elnöklete alatt rögtön egy főhadi bíróságot alakítson, és ennek alakultárul a hadsereget napiparancs által értesítvén, egyszersmind tudtul adja, hogy:
Valamint a hazának jelen körülményei közt nagyobb megbecsültetés, tökéletesebb bizalom jel valaki iránt a kormány részéről nem nyilváníttathatik, mint a tisztségrei előléptetés, a haza védőinek vezrtőjévé tétel által, úgy más felől senki a büntetés kérlelhetlen szigorát, az igazság sujtó büntetését inkább és méltányosabban meg nem érdemli, mint azon tiszt, ki a benne vetett bizalomnak megszégyenítésével polgári és hazafiúi kötelességeinek tellyes feledésével és katonai szolgálati tartozásainak és esküjének elhanyagolásával jó példaadás és előmenetel helyett embereinek, alárendeltjeinek a hanyagság, rendetlenség és fegyelmetlenség elő példányaul szolgál, rossz példája által legénységét a demoralisationak és desorganisationak minden nemeire felbátorítván.
Az ily tiszt tehát kiméletet nem érdemel, sőt az ilyet a hadseregben megszenvedni a haza elleni bűn és árulás volna.
Miért is az ön mint honv. bizottmányi tag és teljhatalmu országos biztos elnöklete alatt tartandó főhadbíróság minden szolgálati hanyagság felett a legszigorúbban fog itélni. A ki hanyag, el vele, a ki bűnös lakoljon, bűne milyensége iránt a hallálal is.
A közvitéz hibájáért büntettessék, de a tiszt iránt a rögtön ítélő hadbíróság kérlelhetlen szigorú legyen.
Csak így és nem máskép lehet rendes, becsületérző és hivatását felfogó hadseregünk.
És pedig csak ily hadseregekkel menthetjük meg a hazát.
Ered. fogalm. O. Lt. OHB 1849: 82.
Mellette Szemere fenti jelentése és – nyilván tévedésből – az útközben készített ideiglenes iktatókönyv egyrésze, az 50–82. számú aktákról.
