384. Cibakháza, 1849 március 17. Kossuth szózata Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Abony, Szolnok és Kiskunfélegyháza városok lakóiho…
384.
Cibakháza, 1849 március 17.
Kossuth szózata Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Abony, Szolnok és Kiskunfélegyháza városok lakóihoz.
Cibakháza, 1849 március 17.
Kossuth szózata Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Abony, Szolnok és Kiskunfélegyháza városok lakóihoz.
A nemzet az elmult 3 hónap alatt folyt nehéz harczaiban önök segélyét függetlenségünk kivívására nem vette igénybe.
Most itt az idő.
Harminczöt ezernyi, hazaszeretettől lelkesült hadsereg halad előre, megfenyíteni a haza szívében fészkelő katonai zsarnokot, ki a magyarnak ezredéves szabadságát szentségtelen kezekkel elrabolni rontott át a határon.
És ha van az igazságnak, van a népek szabadságának Istene, győzni fog e sereg, győznie kell, mert az ügy, a miért vérét ontja, a legszentebb, 15 millió szabad népnek a szolgaság jármátóli megmentése czélja.
Illy szent czélt olly istentelen ellenség irányában, nem lehet nem diadalkoszorúnak koronázni.
De kell, hogy a magyar nép szívében hordja a vágyat, a törekvést, miszerint e czél, mellyért vitéz hadseregünk vére foly, eléressék.
S el fog éretni kétségtelenül s túl rajta mindnyájunk nemzeti léte, és e létnek boldogsága virágzani, ha a nép, ha Önök akarják.
És akarniok kell, ha nem akarják, hogy halmaik felett unokáik átka lebegjen mind örökké.
Fel tehát magyar népe Kecskemétnek, Nagykőrösnek, Czeglédnek, Abonynak, Szolnoknak és Félegyházának, igazságos boszút állni a rablókon, kik szabadságod sírját jövének megásni.
Hadd leljék ők sirjokat a földön, mellyet megfertőztetni vakmerők valának.
Én bízom önök romlatlan magyar szívében, bízom hazaszerelmökben, mikép nem maradhat az tétlen, míg egy van, ki ellenséges lábokkal tapossa önök őseinek szent hamvait.
De egyszersmind e nemzet nevében rendelem és parancsolom, miszerint azon esetben, ha vitéz hadseregünknek sikerülend futamodásra kényszeríteni az ellenséget, fejszével, kaszával, kapával, úgy a miként és a hol lehet, a futó ellenséget megrohanja, egyes elmaradozó csapatait, szállongóit megsemmisítse, élelem- s lőszerszekereit, ágyúit elfogja, szóval minden erejét, tehetségét a futamodó rabló ellenség kiírtására fordítsa, mert ha a nép felkel, menthetetlen vesztébe fut az ellenség, melylyel a gyermek is bírhat, – mert üldözi őt a kétségbeesés nyomora és bűnérzetének ostora. A rendeleteket teljesíteni a szegény elárult s rabigába döntetni czélzott haza, saját maga érdekében szent és mulaszthatlan kötelességének ismerjék a közönségek, másként a nemzet elleni hűtlenség bűnsúlya alatt nem cselekedendvén.
Kötelességökké tétetik egyébiránt a közönségnek, hogy hadseregünk győzelmének első biztos hírére a harangokat félreveressék, felhívó jelül a népnek, hogy felkeljen megsemmisítni segítni a futó ellenséget, hogy ne maradjon belőle hírmondónak se.
Kelt a czibakházi táborban, mart. 17. 1849.
A nemzet nevében a honv. bizottmány elnöke
Kossuth Lajos
Kecskemétnek küldött eredeti: Bács-Kiskun
megyei Közlevéltár. Kecskemét 1849.
Megjelent a Közlöny március 20-i számában.
Kiadta Pap D.: Okmánytár, II. k. 376. s köv. l.
megyei Közlevéltár. Kecskemét 1849.
Megjelent a Közlöny március 20-i számában.
Kiadta Pap D.: Okmánytár, II. k. 376. s köv. l.
