a)
a)
Nyilt rendelet,
minél fogva Almássy Pál, a nemzeti képviselőház alelnöke a nemzet nevében ezennel az ország kormánya által teljhatalmú országos biztosul kiküldetik a végett, hogy a bácsi és bánáti hadseregeknek a hadügyministerium utasításai s határozott rendeletei értelmében* a tiszai hadsereggel leendő egyesítésére s e végett kijelölt új állomásaiknak haladéktalanul leendő elfoglalására minden szükséges lépéseket és intézkedéseket megtegyen, s a hadügyministerium e részbeni rendeleteinek útasításához képest feltétlen engedelmességet, s gyors végrehajtást szerezzen. Adatván fentisztelt alelnök s kormánybiztos urnak teljes és korlátlan hatalom mindazon intézkedésekre, kinevezésekre, elmozdításokra s helyettesítésekre s a körülmények által igényelt bárminemű rendelkezésekre, mellyeket belátása szerint a fenn kijelölt czél azonnali sikeresítésére szükségeseknek itélend.
A jan. 9-i bizottmányi rendeletre l. a 89. l. 2. jegyzetét. A felvonulást elrendelő hadügyminiszteri rendeletnek nincs nyoma a minisztérium iktatott anyagában.
Minél fogva a nevezett hadseregek vezérei, tisztei s összes legénysége együtt összesen s egyenkint, honárulás vétke alatt köteleztetnek mindenekben, miket a kitett czélra s az ország hadügyminisztere által kiadott parancsok sikeresítésére rendelend és intézend, feltétlenül hódolni, s az ország alkotmányára letett esküjök szerint a hadügyminister rendeleteit minden kifogás nélkül végrehajtani.
Az ország hadseregeinek nem szabad válogatni térben és ellenségben. Annak magasztos szent kötelessége védeni a hazát híven és vitézül, ott s akkint, a mikép rendeltetik. Aki ennek ellenszegülni, vagy csak kifogásokkal is a kitűzött czélt hátráltatni merészelné, hűtelen volna esküjéhez, s a nemzet lételét hozná veszélybe. A haza mindenek felett. Országos biztos úr mindent megteend, mindennel megtételére fel van hatalmazva, a mit e czélra jónak, czélszerűnek és szükségesnek itélend.
Kelt Debrecenben, január 17-kén 1849.
az országos honvédelmi bizottmány üléséből
Kossuth Lajos elnök.
Kossuth Lajos elnök.
S. k. eredeti. O. Lt. OHB 1849: 607.
