A 2-ik bútorszállitás Bukarestbe s a keleti kereskedés.
A 2-ik bútorszállitás Bukarestbe s a keleti kereskedés.
Utólsó czikkünkben jelentettük folytatólag, hogy az árulás bukaresti butorraktárunkból sikeresen eszközöltetik, s szerencsénknek tartjuk ezennel jelenteni, mikép már a második szállitás is elinditatott. Elinditatott pedig több különféle műiparczikkekből, mert részint olly kedvező biztatásokat vettünk Havasalföldről, hogy csodálkoznunk kell, miért nem gyakoroltatott eddigelé ez üzlet, mikép maradhatott kereskedőségünk mai napig olly pangásu állapotban s ez uj csatornája zárva, midőn csaknem uzsoraféle nyereség háramlik a vállalkozásokra.
Küldöttünk pedig ez alkalommal butorokon kivűl, egyedül honi szöveteket boritásukra, tekéket, vastüzhelyeket, kemenczéket, s Ernszt ur budai gyárából különféle készítményeket, mik, reményljük jó vásárra találnak. Ügyvivőnk már is jó hirt s nevet vivott ki magának Bukarestben, mert a fejedelem herczeg maga is nálunk rendelt ujdon épült palotájában felállítandó nagy kemenczéket. Midőn e rendelmény ügynökünknek adatott, a franczia versenyzés 100 darab aranyat igért az átengedésért; – valóságos tanuja annak, hogy szerepünk nem tekintélytelen Havasalföldön. –
Sajnosan kellett ellenben e 2-ik szállitásnál azon tapasztalást tennünk, 1-ör minő kevés vigyázattal viseli a III-ik rend saját érdekeit szivén, 2-szor minő nehéz mesterembereinket a pangásból, a mindennapi szokásból kiragadni.
Az első asztalos részvényegyesűlet, kinek hazafiuságáról már csak azért sem szabad kétkednünk, mert ő kezdeté meg a butorszállitást Bukarestbe, csak ez alkalommal győződött meg arról, hogy hazai gyapotszöveteket is lehet ép olly jutányos áron s minőségben vásárolni, mint a bécsiektől, s hogy minden kedvezéseket élvezhessenek, a Magyar kereskedelmi társaság tiz hónapos hitelre ajánlta a bécsiekhez képest a vételt eszközleni, s igy hála az istennek! gyárainknak tetemes foglalkozást biztositottunk, mert nagy mennyiséget dolgoz fel az egyesület. –
A második esetre vonatkozik az, hogy alig találtunk a fazekasczéhből embert, ki a nagyszerü kemenczék rajzolását 21elkészitette volna. – A pangásnak e lanyhasága megfoghatlan, s sok évi unszolás kell ébresztésre*.
E nézetet a Budapesti-Hiradó is helyesli! –
E czikk főkép csak azon elv nyilványitására szolgáljon, miszerint havasalföldi kereskedésünk vonala most már tökéletesen biztositva van, s hogy mint szállitványunkból észrevehető műipar tekintetében nagy terjedésre fogékony.
Ez alkalommal még egy körülménre kell figyelmeztetnem a magyar közönséget. Midőn a Magyar kereskedelmi társaság alakult, az egész német sajtó, s a magyar kereskedőségnek nagyobb része ki kelt ellene, s ex principio állitgatá, mikép kereskedési társaságok soha nem tarthatták fen magukat, s nem állhatnak fen már csak az oknál fogva is, mert az egyes kereskedő mindig olcsóbban vásárol mint egy társaság. – Ez egy stereotyp vád, s az augsburgi „Allgemeine” sörnénikének pletykázó s piszkolódó irkafirkálói valóságos dühvel támadtak meg bennünket. S nézzünk szét kevessé hazánkban s a világban: valljon a Magyar kereskedelmi társaság eszméje gyümölcstelen volt e? Anyagi tekintetben nem, mert hol 17% tiszta nyereség mutatik ki, ott az eszme megteremté magvát; szellemi tekintetben pedig mi szolgáltunk utmutatóul; mert azóta keletkeztek kereskedelmi társaságok Triestben (hol tervünk leginkább ocsároltatott) Antverpiában, Berlinben s másutt. Az antverpiai társaság igazgatósága mint az „Allgemeine” nénike hirlapjának ez idei 314-ik számában látható, egészen a Magyar kereskedelmi társaság jelen módositott igazgatósága után van rendezve. Egy igazgató s választmány, a czél pedig: az összes belga kivitel kereskedést előmozditani. Lám! mi magyarok még sem vagyunk a legügyetlenebb emberek, mert az első iparos nemzet követ bennünket társulatok alapitásában. A porosz alsó-dunai kereskedelmi társaságnak pedig mi a czélja? lásd Lloyd Journal ez idei 13-ik számát, hol tisztán áll: a német iparműveket az alsó-dunai kelettartományokba ki vinni, s lám ebben is megelőztük német szomszédainkat. Bizony mondom, ha szellemben nem, de anyagi tekintetben túlhaladjuk fontolva haladó parókás szomszédainkat. S nem pirul az Allgemeine nénike ilysemi factumok felhordása előtt? nem, még a pokol tüze sem fogja piritani, mert irva van, hogy szerecsent soha nem moshatod fehérré. – Illy intézeteknek haszna egyébiránt szembe-szökő, s a mi nálunk vagy Németalföldön jó, az bizony másutt sem rosz. Igy például a porosz kereskedelmi társaság (Seehandlung) következő stadiumokban fejtette meg fokonkint feladatát:
1) Rendszeresité s kiemelte pangásából a porosz gyapju-kereskedést;
2) Megalapitá a nagyszerű lisztkereskedés jövendőjét;
3) Megszilárditá a papirgyártást;
4) Fogalmasitá a timsóeladást;
5) Megalapita Oranienburgban egy szappan-gyertya s chemiai gyárt;
6) Előmozditá a borkereskedést;
7) Nyitott gőzhajózást;
8) Alapitott egy nagyszerű gépgyárt; s végre
9) Eszközlőül szolgált a kormánynak pénzügyekben. (Lásd O. Th. Risch munkáját: Das königl. preussisch Seehandlungs-Institut.)
22Szóval felkarolt mindent, mi az ország anyagi érdekei emelésére szükségesnek mutatkozott, s megfelelt becsületesen czéljának, jobban mint bármi más intézkedés. – Ez ösvényt fogja halkan a Magyar kereskedelmi társaság is követni körülményeinkhez alkalmaztatva s bemutatandja ellenségeinek, mikép igen tévedtek, midőn intézetünket birálgatták.
Ifj. Szabó Pál.
