Liszt Fr. nézetei a magyar országos védegyesületről.
Liszt Fr. nézetei a magyar országos védegyesületről.
A Zollvereinsblatt 7-ik számában az Ulmer Schnellpost elleni vitát folytatván az ismeretes országgazda Liszt Fr. annak 4-ik állitására: Dass der ungarische Schutzverein ein so trauriges Ende genommen, igy szól mint következik szóról szóra:
Ezen hosszadalmas sz. Iván éneke látnivalóképes sajátságos zenészeti müszabályok szerint mindig crescendó-ból – crescendő-ba megy által. A magyar védegylet jó vagy rosz kimenetele tehát bizonyitó erősségül szolgálhat a német védvámrendszer mellett vagy ellene? ehhez talán mi is szolhatunk valamit, miután kevéssel ez előtt hat hónapot szántuk reá, hogy a Dunaközepénél szereplő személyeket s az ottani körülményeket, egy század negyede után ismét közelebbről szemügyre vegyük. Sőt inkább ez alkalommal mintegy felhiva érezzük magunkat, ez iránt előlegesen – első izben – elmondani azt, a mit ott tettünk s szólottunk – különös tekintettel a szóba hozott védegyletre, mellynek fürkészése egyébiránt nem volt utazásunk főczélja. A nagylelkü, hazai buzgalommal teljes, szabad szellemü, s e mellett igen gazdag 404B. Kázmér gróf, Pozsonyban közgazdászati lakomát adott, mellyre az ellenzék törvényhozó tagjai mind a főrendek, mind a nemesség köréből meg voltak hiva. Természtesen pohárköszöntésekre került a dolog nem politikai szellemben, mellyet az illedelem tiltott volna – s ennek megsértésétől a magyar főrendek mesterileg tudnak ovakodni – hanem kirekesztőleg közgazdászati irányban. Részünkről a Magyarországban feléledni kezdő közgazdászati szellemet mi is éljennel űdvözlöttük – nem különben a magyar honnak, melly a természet annyi dus javaival van meáldva, s egy nemes népfajt ismer urának, nagy reményekkel kecsegtető mind politikai jövendőjét, kiváltképen pedig a földmivelés, müipar, kereskedés felvirulását, s minden beljavitásokat s nemzeti vállalatokat millyenek: műutak, csatornák, vaspályák, gőzhajózás, öntöző és száritó csatornák, kivált képen a kész érczek és kőszén-fekvetek kibányázásai. E mellett néhány szót ejtettünk, ugy hogy noha a védegyletet alapjában érinté, még is a pártok főnökeinek sem étvágyát sem vidám kedélyét meg ne zavarja. Szólottunk a törzsöki és politikai nemzetíség különségéről, melly tudtunkra magyarországi vitatkozások harczai között még aligha előkerült, legalább kellőleg fel nem világosittatott. (Ekkor a nagy gróf, kit e szó eléggé jellemez, ránk függeszté keresztülható szemeit, s rajtunk nyugtatá, mig ez alatt sokat jelentő arczvonalain, büvös (jó értelemben vévén a szót) mosolygás lebegett). Szólottunk egész átalánosságban róla, miképen emelkedhetik fel a csupán törzsöki nemzetiség, értelem, mérséklet és kitürés által politikai nemzetiségre, melly korunkban a nemzeti nagyságnak egyik elmulhatatlan kelléke, hogy a csupán törzsöki nemzetiség, midőn alig növésbe indul gyümölcsök után nyujtja kezeit, nem szed egyebet éretlen, izetlen gyümölcsöknél, s hogy a német nemzet legnagyobb szerencséjének fogná tarthatni, ha a magyar ivadék vezérlete alatt, valaha egy olly nemzetiség képezhetné ki magát, melly a világ nemzetei között helyet és szavazatot vivna ki magának. Mindazáltal, mivel itt politikai kérdések taglalásának nincs helye, csak ezen egy észrevételt nem akarjuk érintetlenül hagyni: száradjon el a kéz, melly a közgazdászatot a nemzet szabadságainak elnyomására, vagy a jó szándéku kormány igyekezeteinek gyanusitására ürügyül kivánná használni. Még egy más nemzetiségről, tudniillik a politikáival öszve függő nemzetgazdaságiról kellett és lehetett szólanunk a nélkül, hogy a jelenlevő nagy befolyásu különféle pártokhoz tartozó tagok véleményével, kik közül mindegyik a magáé mellett egyenlő buzgalommal birt, öszveütközésbe ne jőjjünk. Az érintett nemzetiség tekintetéből, Austria és Magyarország nézetünk szerint, a viszonyos egymásra szorulás erős kötelékeivel, s méginkább a kölcsönös egymásnak használás még erősebb lánczaival elválhatalanul öszve van kapcsolva, s abban semmi politikai nyilvánitás (demonstratio) tartós változást nem fog eszközölhetni. Ezzel mi korán sem akartuk magunkat, korunk nagy hatásu politikai nyilvánitása iránt, sem dicséret sem gyalázatképen kifejezni. E részben saját nézeteink vagynak, mellyben velünk, ugy hittük ezen monarchiának egyik legnagyobb hatásu s értelmiségü kormányférfia osztozik a nélkül hogy vele közelebbi érintkezésbe jöttünk volna. Sőt inkább ugy valánk meggyőződve, hogy ezen nyilvánitásnak a Morva vizén mind túl mind innét jótékony eredményei leendnek. ugy is a mennyiben e nyilvánitás, elérhetetlen természet-elleni eredményeket tüzne ki magának, azokat belefáradtan abba fogja hagyni. Épen ugy mintha valaki azért, hogy másnak kárt, magának pedig semmi hasznot ne tegyen, arra szánná magát, hogy valami hegyet csak azért hordjon el helyéből, mivel azzal egy völgyet akarna feltölteni, melly ellenfelének tulajdona. A ki ezt tenné, bármilly buzgalommal kezdene munkájához, elébb utóbb el kellene ásóját kapáját vetni. Oktalanság volna tehát szándokában háborgatni, indulatos elragadtatásának első helyében, melly őket csak haragra ingerlené. Amaz nyilvánitásoknak (a magyarországinak) ellenben, nem csak oktalan hanem igen okszerü czéljai is vagynak, következőleg kevés roszat, s annál sokkal több jót fog eszközölhetni. Ezen mozgalom által figyelmetessé fog tétetni Magyarország arra, minek hiával van, és miért van annak hiával. Gyártani akarnak a magyarok? ennél semmi sem lehet jobb s okozabb szándék. De a bölcs kormány azt fogja felelni, ha a czélt akarjátok, akarnotok kell az eszközöket is. Tehát nem csak védegylet kell alapitanotok, városi községeiteknek politikai jogokat kell engednetek, szabadalmaitokról le kell mondanotok, jogaitok rendszerét akképen kell kijavitnotok, 405hogy mind a személy mind a tulajdon, az önkény bitorlásai ellen biztosittassék, megyéitek szerkezete ollyan átalakitást kiván, minélfogva egyfelől a szabadságnak leronthatalan bástyája legyen ugyan, de másfelől a lázongásoknak, választási kicsapongásoknak, rendetlenségeknek s mindenféle törvénytelen kihágásoknak menedékül ne szolgálhasson stb. Valjon mit felelhetnének mindezekre a védegylet emberei? egyáltalában semmit sem, elébb utóbb a jó szándoku kormánnyal kezet kellene fogniok. Igy pedig a kormány nem csak utjába nem fog állani a magyar ipar kifejlődésének, sőt inkább azt tehetsége szerint hathatósan gyámolitani fogja, kiváltképen azon iparágakat illetőleg, mellyeknek kifejtésére Magyarország már jelenleg hivatva van, minémüek az acél és vas-gyártás s más egyebek. Végezetre gondoskodni fog az egész országban felállitandó közlekedési rendszerről, mocsárok lecsapolásáról stb. Mindezek pedig igen derék dolgok, mellyeknek végrehajtását a védegylet nem kevéssé fogja elősegiteni. Abban sem teend akadályt a kormány, hogy már ma olly intézményeknek magvai hintessenek el, mellyek 20, 30, 40 év mulva hozzák meg várt gyümölcseiket, sőt örömmel tekintendi az illyféle előhaladásokat, s önérdekében előmozditandja. Mert valóban nagy tévedésben van a ki azt gondolja, hogy a kormánynak érdekében állana Magyarország nemzetgazdasági kifejlődésének akadályoztatása, mivel Ausztria Magyarországot csak ugy zsákmányolhatja ki kedvére, ha szegénységben tartja. Az illyen kizsákmányolás egyiránt oktalan és szomoru következményü lenne. Épen ellenkezőleg, Austriának kivánatos s arra kell törekednie, hogy Magyarország a lehetőségig gazdag és terményző legyen, mert látnivalóképen annyival többet adhat el gyártmányaiból Magyarországnak, minél gazdagabb leszen emez.
De ezen viszonyok között épen nem jöhetnek tekintetbe a nemzeti hatalom s függetlenség, mivel mind két rész pedig atyafiság lánczaival vagy egymáshoz füzve, s együtt kell emelkedniök, együtt hanyatlaniok. Az általuk kijelölt előhaladás folytában semmi sem lehet természetesebb és bizonyosabb mint az, hogy Magyarország idő mulva a maga népességét meg fogja kétszerezni vagy háromszorozni, földmivelési termelését azonban s annak keletét, következőleg gyármüvekre szorulását ugyan azon idő alatt tizszerezni fogja. Tehát mit ártana a magyar müipar kifejlődése még akkor is, ha készitményei száz meg száz milliomnyi értékre hágnának fel, az austriai gyáriparnak? Semmit – sőt inkább a magyar müipar emelkedése végetlenül hasznára válnék minden testvér tartományoknak. Mi annyira meg vagyunk győzettetve, mint lételünkről, azon igazságról, hogy ha Magyarország tizszerte több élelemszereket s nyers terményekeg fog termelni, s e mellett száz millionyi értéküt gyártani, a testvér tartományok ötször annyi gyármüveiknek találandanak keletet. Mert semmi sem lehet bizonyosabb annál, hogy ha két nagy terjedelmű ország közül, egyik gyártásban mulja felül a másikat, másik viszont kimerithetlen nagy földmivelési erővel bir, s mindkettő kölcsönös politikai és nemzetgazdászati egyességgel foglaltatik egymáshoz, csak a szabad forgalom emelheti fel mindkettőt legrövidebb idő alatt a kifejlődés azon legmagasabb fokára, mellyre miveltségi állása s politikai viszonyai között képes lehet. Feltevén tovább, hogy Magyarország politikai hiányait gyökeresen meg lehetne orvosolni, s Angliához hasonló állapotba helyezni, feltévén hogy Magyarország miveltségi felődése azon fokra emeltethetnék mint a német nemzeteké – e feltételek alatt semmi sem bizonyosabb mint az, hogy ezen feltételek teljesültével Magyarország magas müipari kifejlődésre emelkednék – talán magasabbra mint a testvér tartományok. Ez mindazáltal épen nem a védegylet ócsárlására hanem dicséretére mondottuk. És ha Austriának egyik nagy kormányférfia azon képnek, mellyet felülete elménkben hordunk megfelel, minden bizonnyal nem csak fel nem fog lépni a védegylet ellenében, sőt inkább egész befolyását a kormány irányában arra használandja, hogy a kormány álljon ezen mozgalom élire, s azon igyekezzék, hogy a védegylet nagy czéljainak előmozditását a népszerü párt müködéseinél is, még hatályosabban és sikeresebben gyámolitsa. Átalában nem tartoztathatjuk magunkat azon észrevételtől, hogy a mennyiben még eddig Magyarország állapota előttünk ismeretes lehet, a kormány és népszerü párt között a kitüzött czélra nézve semmi lényeges különbség nincs, hanem a mi van, az egyedül a kivitel módját s eszközeit illeti, ez is pedig egymás iránti gyanakodásokban, s mindkét részről táplált tévelygésekben gyökerezik. 406Azért is poharat üritünk: a magyar védegylet virágzásaért, éljen a magyar és német nemzetek közötti örök testvéri rokonság!*
Az áldomást, mint tudjuk, egy kissé máskép mondta a tanár. No de semmi. Szerk.
Legtöbben a jelenlevők közül, kiváltképen pedig a pártfőnökök a beszéd folyta alatt mély gondolatokba merültek. Hanem a pohár elköszönését lelkesült viszonzás követte, egymásután keltek fel Klauzál ur, ki magában a jogtudományi éles belátással meleg honi érzelmeket s szeretetre méltó kedélyességet egyesit; Szentkirályi ur egy némethez illő alapos ismeretekkel biró tudós és politikus; végezetre maga a nagy gróf. Mit beszéltek ezek, mindazt elmondani messzire vinne. Elég az, hogy a szónoklatok végeztével a legszerényebb illedelem szabályai szerint a társalgás a politika mezejéről letérve, vidám mulatkozás felé fordult, s azon irányát az egész lakoma alatt folytonosan megtartotta.
Miután azonban az illatos utóital (Nachtrank) szörpölésére, a gazdagon bútorozott társalgó terembe léptünk, átalános csend uralkodott. A vendégek magánosan üldögéltek itt és amott félig vagy egészen kiürült csészékkel kezeikben, mély gondolatokba merülve. A mulatkozás szelleme eltünt s komolyabb elméleteknek adott helyet. Világosan lehetett látni, hogy minden jelenlevő gondolatjai a mondottak és hallottak tartalmával voltak elfoglalva. Nekünk hátat forditva legközelebb egy mérséklett gondolkozásu mély belátásu ur ült, s felénk fordulva „az ur hivatva van” sugá fülünkbe, mi pedig szintúgy alig hallhatólag feleltük, egy szegletben mutatván „amott ül a kiválasztott.” Azon szegletben egy legnagyobb egyszerüséggel és csinnal öltözött ur, puha karszékében könyökére támaszkodva ült, nagy jelentőségü arczulatát félig felénk forditva – a nagy gróf (B. Kázmér) én önmaga.
Most már leszen-e fogalma az ulmi levelezőnek a magyar és német védegyesület különbségéről? ha még sincs, jöjjünk egykevéssé mint látszik eltompult felfogásának segedelmére.
Valóban Németországon is lehetne tenni valamit, a minek nagy hasonlatossága volna a magyar védegylethez; s ezen valaminek eszméjét néhány jobb érzésü németek, kik azon ötletre egyátalában nem magános érdekekből, hanem Németország átalános érdekeitől indittatva jutottak, már előttünk is nyilvánitották. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy azok korán sem szemlészkedő önhasznukat leső gyárosok.
Ezen valami tudniillik abban áll, hogy ha északkelet a németipar kifejlődésének meggátlásában erejét tulfeszíti, a délnyugotiak nem nyulhatnak más egyéb eszközökhez, mint ahhoz, minélfogva az északkeleti mindennemü műiparos készitmények fogyasztása ellenébe magános védegyletet alakitsanak azon előleges kikötéssel, hogy ezen védegylet mindaddig s ne tovább álljon fel, mig az északkeleti vidékek egészen eszökre térvén, angolok lenni megszünjenek, s a helyett németekké váljanak.
Már ez az igaz, valóban eredeti agyszülemény, mellyet némelly jó németek már eddig is dajkálhattak volna, mig nem jelenleg belőle már élő madárka kelhetne ki, ha csak mi önmagunk – s kérjük ismerjék már el egyszer mérsékletünket és ovatosságunkat is – a nevezett eszme további ápolásának magunkat egész tehetségünkkel ellene nem szegezzük. Igen is, mi akadályoztattuk meg ezen veszedelmes eszmének további terjedését s ápolását, mi emeltük fel szavunkat a veszélyteli különválás ellenében, s ezen eszme nyilvánossá tételét nem használtuk egyébre, hanem hogy északkelet világosan láthassa belőle, milly magas fokra emelkedett ellene a délnyugoti tartományok elkeseredése.”
Közlöttük e nézeteket commentár nélkül ismertetésül. És csupán azon egyszerü megjegyzést tesszük Liszt tanár okoskodásához, hogy a védegyesület tagjaira, kik e térn egyedül a hazai ipar fejlesztését, gyarapitását, szóval fölnevelését vették czélba, bizton számithatni – igen is bizton számithatni ott, a hol a tanár által elősorolt egyéb teendők u. m. a politicai jogok kiterjesztése, a jogok rendszerének javitása, szabadalmakróli lemondás, a választások rendezése 407közlekedési eszközökrőli gondoskodás, a teherviselés igazságos szabályozása stb. vétetnek eszközlésbe. – A védegyesület tagjai soha sem mondották, hogy a védegyesület által már minden meg van téve az ipar fejlesztésére: sok egyebeknek szükségét már rég érezik, s nem csak ők érezik, hanem ha ezeknek érzete az országban már már közössé vált, ez nagy részben azoknak müve, kik a védegyesületnek is hivei. Ha ezen párt gyámolitásra talált volna, ezen reformok már nem tartoznának a kielégitetlen vágyak körébe, s e pártot nem vezeti dicsvágy, nem hiuság. Akár ki vegye kezeibe e reformoknak kivitelét; csak alkotmányos és nemzeti szempontból induljon, e pártra mindig bizton számolhat.
W.
Nyilvánitás. Tudomásaul jó és rosz akaróinknak, valamint minden czélzás és gyanitás irányozásaul ezennel kijelentem, hogy a Hetilap 19. számában található visszautasitást én irtam, és ennekutána is ha valamelly czikk e lapokban név nélkül jelenendik meg, nekem tulajdonitatni kérem, annál inkább, mert én a főkép személyeket érdeklő nyilatkozatokban az álnevüségnek határozott ellene vagyok, azért pedig a mit mondok helyt állni tudok is, akarok is.
Szerkesztő.
