Védegyesüelt krónika.
Védegyesüelt krónika.
A balassa-gyarmati osztály 1844-diki november 18-kán alakult, s elnökké Huszár Károlt, jegyzővé Madách Imrét (a lelkes Timont), pénztárnokká Majthényi Pált, bizott. tagokká: Ebeczky Józsefet, Horváth Eleket, Jankovich Lászlót, Sréter Horáczot, Trajtler Istvánt és Veres Pált választá. – Működéseit azon kezdé a bizottmány, hogy a védegylet eszméjét t. Nógrádmegye pártfogásába ajánlá, s mennyiben a megye is fogyasztó lenne, annak tettleges hozzájárulását kikéré. Minek folytán a lelkes megye a hazai műipar előmozditására keletkezett egylet hasznait átláván s eszméjét helyeselvén, jövendőre minden szükségének belföldi gyártmányokkal leendő fedezésit elhatározá. – Gondoskodott az osztályi bizottmány, hogy az osztály tagjai magokat honi gyártmányokkal könnyen elláthassák, s erre nézve magá mind a helybeli kereskedőkkel, mint az igazg. választmánynyal közlekedésbe tette. – Jakabfalvy József tbiró ur néhány törvényszéki napidijairól szóló nyugatót olly czélból ajándékozott az egyesületnek, hogy az érette fizetendő összeg olly tagok beavatási dijaira forditassék, kiket a 20 krnyi minimum meg nem fizethetése az egyletbe lépéstől eltartóztat. Ennek folytán az osztály inditványt tett hogy vagy ingyen aláirási ivek is alkottassanak, vagy a 20 krnál magasb ajánlatokból bejövő pénz azon tagok beavatási dijára forditassék, kiknek a 20 krnyi dijfizetés is terhökre válik. Ezen inditvány azonban az alapszabályok által kötött igazg. választmány által el nem fogadtathatott. Különben is, ha díj nélküli aláirás elfogadtatnék, igen kevés ember irna díjjal alá, s honnét fedeznők az egyleti gépezet mozgásban tartásának költségeit, honnét sikeresitnők az egyletnek a műipar körébeni egyéb feladatait? – Az 1845. jan. 16ki gyülés, ellenőrködési s pénztári intézkedéseken kivül a b. gyarmati posztósok ügyével foglalkodott.
B. Gyarmaton 7 posztókészitő mester van: Sebján Dániel és József, Vladár János, Gyuris Pál, Kiszely Ferencz, kik 1 legénnyel, s Suhajik és Uhrinecz Jánosné, kik 2 legénnyel, folytatják meserségöket. Mindegyik egy géppel dolgozik, s minthogy posztójuknak elég kelendősége nem volt, egy év alatt csupán 700 rőföt készit, összesen tehát 4900 rőföt. Posztójuk csak rőf számra kel a szomszéd kis városok, Ipolyság, Losoncz, Széchény, Szirák, Vácz vásárain s helyben. Ha csak 10 ezer fr. segedelmet nyerhetnének, mellynek biztositására egymásért in solidum egész értékökkel jót állanak, műveiket tetemesen javithatnák s szaporithatnák. – Mindent azonban a középpont nem tehet; helybeli 766szükségeknek helybei segitséget kell szerezni, ha ügyszeretetünk nem puszta szó!
A balaton-füredi osztály 1845-dik február 6-kán alakult, elnökké Morócza Dánielt, jegyzővé Nagy Józsefet, pénztárnokká Glázer Leopoldot választá, s 12 bizottm. tagot nevezett. Az osztály tagjai legnagyobb részint köznemesek s földmivelők, 16 falu elszórt lakosai, kik szükségeiket Veszprémből, s nyáron a b. füredi fürdőből fedezik. Számuk alakulásukkor 111-re ment, azóta folyvást szaporodott. – Az osztály működése többre helyzeténél s alkotó elemeinél fogva nem terjeszkedhetvén, az igazg. választmány megbizásainak buzgó teljesitésére, s magának biztos honi kelmékkel ellátására szoritkozott. – Közgyülési küldöttei: Morócza Károl és Glázer Leopold.
A baracska-szentpéteri osztály 1845-dik februar 7-kén 110 taggal alakult. Elnöke Veress Lajos, jegyzője Horváth Dániel, pénztárnoka Kenessey Ferencz. – Biztossági tagjai közt több lelkes nő: Szűcs Lajosné, Domokos Imréné, Pap Gáborné, Szőke Sándorné, Cherna Károlné stb. – E kis osztály egész lelkességgel, s tőle kitelhető erővel pártolá az igazg. vál. minden ajánlatait, segité az iparműcsarnokot, a műkiállitási sorsjátékot, 40 iparműtári alapitványjegyet elvállalt, s csak épen a mult napokban tánczvigalmat rendezett az egyleti czélok előmozditására. Egyébiránt önmagának honi kelmékkeli biztos ellátásáról s ez iránti ellenőrségről gondoskodott.
B. Csabán, 1845-iki télhó 26-kán alakult már akkor 368 tagot számitó, s azolta sokkal többre szaporodott osztály, melly elnökévé a haza közjaváért évek óta példás buzgalommal küzdő Omazta Zsigmondot, Békésmegye érdemkoszorus táblabiráját egyszerre 6 évre választá. – Alelnöke Kállay Ignácz, jegyzői Urszinyi Andor és Omazta József, pénztárnoka Uhriny Endre, vál. tagok száma 12. – A megalakult bizottmány következőleg jelenté ki meggyőződését: „a nemzetek nagyságának egyik lényeges kelléke s fő feltétele az anyagi jóllét levén, ennek leghathatósb emeltyűje a műipar és kereskedés virágzó állapota. Valamint kétséget nem szenved, hogy a szellemi kiképzésre is az anyagi jóllét nyujt biztos eszközöket, ugy tagadhatlan, hogy e kettőnek testvéries egyesülése, emez iker jóllétnek magas kifejlettsége szüli mulhatlanul a szabadságot, mellyből végre kiárad az emberi társaság nagysága s boldogsága. És e nézettől áthatva, örömmel idvezlünk e téren minden eszmét, melly édes honunk anyagi emelkedését megszülheti, melly a tespedő műipart és pangó kereskedést vidorabb életre buzditja s ösztönzi. Illyen az országos iparvédegylet eszméje, melly a honunkban elhanyagolt anyagi cselekvés terén látható mozgalmak közt legjelentékenyebb, s a melly, ha a jelen s jövő nemzedék által szilárd karokkal fog ápoltatni, s csüggedést nem ismerő hazafias lelkesedéssel s buzgó kitüréssel a dermesztő részvétlenség ellen oltalmaztatni, nemcsak a fokonkint inkább süllyedező nemzeti vagyonosság mérlegének deficitjét fogja sulyegyenébe visszahozni, hanem elválaszthatlan rokoni kapcsolatánál fogva a szellemi előmenetel hatalmas tényezőjévé is leend stb.” – Gondoskodott a bizottmány a helybeli szükségek fedezhetése tekintetéből a kelendőségre számolható honi kelmék összeirásáról, s ajánlott hiteles kereskedőket az igazgatóságnak. Hogy a honi áruk valódiságáról a tagoknak lehető legbiztosb garantiát nyujthasson, de egyszersmind a kereskedésre ártalmas 767egyedárusságnak ne kedvezzen, – a kebelbeli kereskedőnek szabad tért és versenyt kivánt nyitni, de megkivánta, hogy azon kereskedők, kik honi áruk tartására önkint vállalkozandnak, a biztossági gyülés előtt becsület szavukkal kötelezzék magokat aziránt, hogy honi szin alatt külföldi kelmét árulni nem fognak, s hogy az áruk vételének valódi kutforrását az illető gyárnok vagy nagykereskedő bizonyitványával igazolják. Hasonló ellenőrködési szándékból némelly csempességen kapott kereskedők iránt a maga védegyleti közönségét figyelmezteté a bizottmány. Végre megküldi az igazgatóságnak becses jelentését a kebelében meghonositható ipar ágakra nézve. Minden iparágak közt, mellyeket Csabán meghonositni, ösztön-adás által mags fokra emelni, sőt virágzó állapotra juttatni lehet, első helyet igényel a zsákok s ponyváknak való négy nyustös durva vászon nagybani készitése. A helybeli nőnemnek erre most is elhatározott hajlama van, s a 6–7 éves leány már kenderfonással foglalkodik. Gyulai s békesi vásárokra most is igen sok zsák s ponyva adatik el, miből a csabai nőnem, senki által nem gyámolitva, évenkint 12–15000 pftot vesz be tiszta jövedelemképen, azon felül, hogy házi szükségeit fedezi. Ha pedig ezen iparág előmozditására bizonyos tőke forditatnék, s a más dologra nem alkalmatos öregek, s bénák is fonásra alkalmaztatnának: az eddigi mennyiséget tizszerezni is lehetne. – Azonban a kenderipart nemcsak durva vászon készitéseiért lehetne nagyban üzni, hanem a jó években Csabán termeni szokott erős szálu kender alkalmas arra is, hogy abból tengerészetnél használható nagy kötelek s vitorlák készitethessenek, miáltal a vidék lakosainak a kereskedés uj jövedelmes ága nyilnék meg. – Másik sikert igérő iparág: szivarok nagybani készitése, mert a vidéken sok ezer mázsa sárga, vastag nagy levelü dohány terem, melly minden a szivargyártáshoz kivántató kellékkel bir. Harmadik nyereséges iparág lehetne a czukorrépa termesztésből nyerendő szirup készitése s annak mint czukoranyagnak, kereskedési czikké emelése. A czukorrépa jó sikerreli termesztését biztositja a csabai föld minősége, melly sziktől átalánosan ment fekete homok s agyag. A szirup rafinirozása, pénzhiány s faszükség miatt, helyben nem ajánlható a bizottság véleménye szerint.
A borsodi (miskolczi) osztály 1845. boldogasszony hava 19-kén alakult, egész Borsodra kiterjedve. Elnöke: báró Bay Lajos, alelnöke Szemere Bertalan, jegyzője Vadnay Lajos és Kun Lajos, pénztárnoka: Zorkovszky Ágoston, a 35 tagból álló biztosságban Borsod előkelői: Nagy Gedeon, Bükk Zsigmond, Bernáth, Fodor, Herke, Máriássy, Kún, Okolicsányi, Ragályi, Szepessy stb. nevek. Alakuláskor 316 tagja volt. A biztosság önmagát rendezvén, inditványt tett, hogy a szegényebb sorsuakra nézve 20 krnál is alacsonyabb aláirási dij határoztassék, s hogy a közgyülések ne őszszel, midőn az utak járhatlanok, hanem augustusi pesti vásár alatt tartassanak. Ez utóbbi czélszerü inditványt az egyesületi közgyülés el is fogadá. – Továbbá gondoskodott a bizottmány, a kebelbeli kereskedők irányában gyakorlandó ellenőrködésről, s körlevelet bocsátott azokhoz, – s érdekökben inditványozá, hogy azon kereskedők, kik a védegylet keletkezte előtt raktáraikat külföldi áruikkal bona fide látták el, kelméiknek honositása által kármentesitessenek. – Az egyleti közgyülésre kimeritő jelentést küldött, s követekül báró Eötvös Dénest, Vadnay Rudolfot és Faragó 768Sámuelt választá. Az iparműkiállitási sorsjátékot közremunkálásával elősegité. – Hogy a védegyleti eszmével a hölgyek is, kiknek rokonszenve képes csak sikeressé tenni bármilly hazafiui törekvést, megbarátkozzanak – védegyleti tánczvigalom is adatott, Vay Lajos bárónő ő msga lelkesitő részvétével.
A borsodi t. osztály, Miskolczot tévén középpontjává, egész Borsodra kiterjeszté magát, s ennél megállapodott. A védegylet alapitóit pedig szükség s kénytelenség vezette azon szabálya alkotására, hogy osztályokat alakítni mind addig meg ne szünjenek, mig legalább minden népesebb mezővárosban osztály alakitva nincs. Nem felette nagy ugyan az áldozat, melly egyesületünk tagjaitól igényeltetik, de még is némi áldozat az, ehhez pedig, mint minden szép és nemes ügyhöz, lelkesedés kell. Szükség vala tehát az egyesület organizatióját oda irányozni, hogy e lelkesedést nemcsak felébreszteni, hanem folytonosan táplálni is lehessen. Ha egészen szabadon mozgó sajtónk volna, s annak szavai lehatnának a nép tömegeibe, a socialis élet mezején se volnánk kénytelenek a lelkesedés felébresztésére s ébren tartására pótlék szereket keresni. De igy a mint vagyunk, más szerünk nem lehet, mint az élő szó szelid tartalma. Azon kell hát lenni, hogy a tagtársak minél gyorsabban összejöjenek, eszméiket s érzelmeiket egymással közöljék s az eleven szó kifogyhatlan olajkorsójából éltessék lelkesedésök mécseit. Ezért nem látszik tanácsosnak nagyobb kerületeket vagy épen egész megyéket egy vidéki osztályba egyesiteni, mert e szerint a tagok legnagyobb részének csak igen ritkán lehetne alkalmuk a vidéki gyülésekben jelen lenni. Van egy bizonyos középut, a szerfeletti eldarabolás – melly mellett imitt amott a kellő korlátokra ügyelő s irányadó vezérértelmiség hiányozhatnék, s a szerfeletti egybepontositás közt, melly viszont a vidéki gyülések lelkesitő hatását aránylag kevesekre terjesztené ki.
A 20 krnyi beavatási dij leszállitása nem ment a közgyülésén határozatba. És valóban e pénz, nem évenkint, hanem egyszer mindenkorra fizetve, olly csekély, mennyit a szegényebbek is megfizethetnek, ha van bennök akarat, s mellyet még leszállítni annyit tenne, mint az egyesület activ működését lehetetlenné tenni. Lehetne e dolgot akkint közvetíteni, hogy a ki például, hazafiui buzgóságból, 5 pft felavatási dijat szánt el az egyesületi munkálatok elősegitésére, maga nevében csak 20 krt irjon, s a többi 14 huszast 14 szegény tagtársának kivánja beszámitatni, kiket maga meg is szerezzen.
A kereskedő által bona fide beszerzett külföldi áruk honositására nézve tett inditvány színte nem vala elfogadható. Mert ha az igazg. választmány vagy közgyülés ezen honositást kimondaná is, hiába lenne; az egylet becsület szóval kötelezett tagjait ugyan is kölezetségük alul feloldani senkinek hatalmában nincs, s mind azon hazafi, ki nem divatból, hanem valódi tiszta ügy szeretetből fogadá becsület szavának szentsége alatt, hogy külföldit nem veszen magát kétségtelenül inkább önérzetéhez, nem pedig az igazgatóság feloldási határozatához fogná alkalmazni. – Ha némelly kereskedők vesztenek: sajnáli lehet, de ez szentségtelen kénytelenség, melly a dolgok természetében fekszik. Egyébiránt a honi műipar pártolása által a kereskedő világnak sincs ok adva méltó panaszra. Hiszen a hazát 15 millió ember lakja, s ennek nagyobb része nem védegyleti tag. – 769Ezen inditványt elfogadni annyi lenne, mint a védegyletet tulajdonkép feloszlatni s azt mondani, hogy az majd későbben fog életben léptetni, ha t. i. a meglevő kelmék elkeltek, de az ellenőrködés is lehetlenséggel határos nehézségekkel járna stb.
A t. bizottmány által beküldött iparstatistikai adatokat már e lapok ez idei 3-dik száma (jan. 9.) közölte.
