Marosszékben házi ipar.
Marosszékben házi ipar.
Az Erdélyi Hiradónak igy irnak Marosszékből: „Kedves nők és hölgyeink, mondhatni egész székünket házi szövetekbe öltözteték, s még pedig mi szép házi szövetekbe, nézze meg bár ki, nem izletesebb-e nagyobb része a gyári kelméknél? A gyapot szövés nálunk igen szép tökélyre ment, gyapotból nagyon tartós és szép kelmék kerülnek elé. Birkagyapjuból is láttam igen derék téli kabátszöveteket. – Láttam sodort selyemből egy szép férfi nyakkendőt, egy igen szépen szőtt selyem mellényt, mind kedves hölgyeink által szövötteket. – A gyapotszöveteket nálunk nagyba lehetne készitetni, ha mint kereskedelmi czikket fölvétetni remélhetnők a két magyarhon forgalmába és szöveteink bevásárlásáról biztositatnánk. E szőtetési enthusiasmus villanykint terjed el körültünk, a szomszéd székek és megyék előkelőinek házai telvék szövőszékekkel; a grófi csarnokokban a nemesek teremeiben, mint a szegények kunyhóiban kopog az 964osztováta.” – Ohajtandó bizonyára, hogy a házi iparnak ez ébredése ne aludjék el megint, – e házi munkásság villanyszikrája ne lidérczfény gyanánt csillámlott legyen, s az enthusiasmus szalmalángja helyett a hasznosság parázshevénél melegüljön e szorgalom. Ohajtható, hogy az otthoni iparkodás művei a közforgalomtól is nyerjenek értékesitést s a kereskedés csatornáin által árasztassanak el a két hazában, s hova a forgalom utai hatnak. De ehhez szükséges, hogy a két haza, a forgalom, a kereskedés megismerjék ama készitményeket, mert a nem ismertet nem kivánhatni. Ennél fogva, mindenek fölött kivánnunk kell, hogy a pesti iparműkiállitáson minél többet láthatnánk ama házi készitményekből!
