A Tiszaügy további fejlődésében. III. czikk.
A Tiszaügy további fejlődésében.
III. czikk.
III. czikk.
Miután a központi választmány a társulat pénzügyi és beligazgatási tárgyait rendezte, hátra volt még a Tiszavölgy-szabályozás technikai rendszerére nézve állapodásra jutni s elhatározni azon műtani elveket, mellyek szerint a Tiszavölgy rendezendő leszen.
És a központi választmány megbizatásinak ez volt legnehezebbike. Mert a sok jó szándék e téren is olly terbőséget juttatott az érdekelt közönség elibe; annyi vérmes reményt s aggodalmakat keleszte különböző vidékeken, hogy a nagy várakozások mindenesetre lehangolva fogják magokat érezni látván, hogy a központi választmányt tapasztalt férfiu s elismert tekintély utmutaását követve, a legegyszerübb és legbiztosabb rendszert fogadá el; miután több vizmérnöki capacitás kijelenté, hogy mindazon nagy tervek olly ábrándos javaslatok, mellyek a "tudomány elveivel s a tapasztalat tanácsival egyenesen ellenkeznek.” –
Nehány nap mulva a közönség kezében leend lombard-velenczei. cs. kir. épitési főigazgató s a vas korona rend vitéze Paleocapa Pétertől: „Vélemény a Tiszavölgy rendezéséről.” E munka tételeinek egyszerű s ellenállhatlanul meggyőző okszerüségével meglepte a központi választmányt; látta ez világosan, hogy föladata nagy, de egyesült akaratnak létesitésben nem nehéz; látta, mikép a Tiszavölgy rendezése körül helyes sorozatban fekszik a siker titka; látta, hogy sokat markolva egyszerre, keveset fogna elérhetni s hogy sajátkép azt kell munkába venni először, a mi már érezelt bajt orvosol s hagyni a jövendőnek, mit az intézhet el csak biztosan. Életbe látta maga előtt Columb hires tojását, mert midőn a müvész felmutatá a kérdés utolsó elemeit, a megoldás egyszerüsége bámulattal hatotta meg a központi választmányt. –
Valóban meg is győzödött a központi választmány, hogy az ügy philosophiai helyes felfogása óhat meg balfogásoktól inkább, mint technika jártasság. Mert azonnal világos lőn, hogy az elérendő czélok helyes sorozata határozza 77el a munkálatok rendszerét és sorát is. Balbaság lenne például rétöntözési munkálatokról gondolkozni, mig réteink folyvást viz alatt hevernek; hajózásról, mig a Tisza árvizei egész tengereket képeznek a Tiszavölgy rónáin; csatornákról, mig az anyafolyó szabadon kalandozik szerteszét. A kérdés tehát az volt: mi sajátkép a Tiszavölgy birtokosaink főérdeke? mi az első szükség?
Természetesen nem egyéb, mint azon roppant, 125 négyszög mérföldnyi tér megmentése az árvizek rongálásaitól.
Melly uton érhető el ez? volt az egyszerü kérdés.
Tán csupa átvágások által? nem, felel a tudomány.
Vagy csupa csatornázás által? nem – felelte ismét a technika.
Töltések által? bizonyosan mert ez a világkezdet óta máig a legbiztosabb védeszköz.
Tehát ne legyenek átvágásaink és csatornáink? Sőt inkább, csak helyes sorozatban. Első czél a roppant ártér kiszáritása, ez pedig csak töltések által történik legegyszerűbben, leghamarébb és legolcsóbban. Töltéseknek az átvágások és csatornák mellett is készülni kell s azért a töltésezés a szabályozás alphája. – De ne véljék az érdekeltek, hogy ezen elv egész makacs szigorral állittatott volna fel bármellyik tervező által, sőt a folyónak kijavitása, hol kivántatik, töltések és átvágások egyesült használatával ajánltatik. –
És ez az, miben némi különbség létezik a Paleocapa Péter és néhai Vásárhelyi Pál tervei közt, kik mindketten átvágásokon és töltésezéseken javasolják kezdeni a szabályozás munkáját azon eltéréssel, hogy ez utolsó az átvágások sikerére helyezi a fősulyt s ezért 101 átmetszést; az első pedig a töltésekre s ezért csak 15 átvágást ajánl; átengedve a többieknek megtételét akkorra, midőn a töltések közé korlátolt folyó erőteljesebb munkálkodásaiban biztosabb utmutatást adand az átvágások pontjaira nézve. –
Most a Tiszafolyó minden korlát nélkül szertekalandozván a völgy rónáin szétterülésében erejét veszti; mihelyst szabályos távolságu töltések közt fog folyni, az egybeszoritott folyónak munkálkodása azonnal erőteljesebb és szabályosabb leend. A töltéseken tul enyészni fognak a nagy kiterjedésü lápságok s a mi mocsárok még maradnak, azoknak fekvési viszonyai a már szabályosabb folyóhoz önként kitünnek, s megkezdetnek a lecsapolási és szükséghez képest csatornázási munkálatok a dolgok természetes fejlődésében. Mig a töltések közé szoritott folyónak munkálkodása eredményeiről tapasztalt adatok nem vezérlik a vizmérnöki számitásokat, minden elhamarkodott lecsapolási és csatornázási calculusok bizonytalanok, és sok költségpazarlásba sodorhatnák az érdekelt birtosokat s nehéz felelet terhével sujthatnák a központi választmányt és – Ezért
Ha ki kezébe veszi a fenérintett munkácskát s hozzágondolja még azt is, mennyire kelle a központi választmánynak arra is figyelmezni, hogy a költségben részesülő tiszavölgyi birtokosok rögtön érezzék a tett munkálatok áldásit s a társulat maga nyujtsa kezeikbe az alapot, miből megtéritést követel, azonnal eligazodik a szabályozási rendszer megállapitásának indoka felől. –
78Ezek szerint a társulati ügy elméleti ágával tisztába jövén a központi választmány, azon ponthoz jutott el, hol azt tettleg mozgásba kell hozni; előbb azonban gondosan kiválasztani a pontot, mellyen a naggyülés határozata szerint a legnagyobb baj lenne orvoslandó, hogy épen ott tétessék az első kisérlet is, hol a legnagyobb teherviselés iránt a legnagyobb érdekeltség nyilatkozandék a központi választmány által fölállitott elvek és föltételek elfogadásáról. Ezen fő pontok kijelelése körül a technikai osztálytól vett utmutatást. –
E szerint a Tiszafolyó főbaja azon nagyszerü kitérésnél van, melly Vásáros-Naménytől kezdve Csapnál éri el legtávolabb csucsát, hol a folyó rendszeres vonulatától egészen éjszaknak veszi folyását s egész mentiben leglassubb. Ezen pont vonta tehát legelsőben is a központi választmány figyelmét magára; de a műértők egyező nézete szerint e helyen a partviszonyok le alig győzhető akadályai minatt gyökeres orvoslásról még most szó sem lehet; azért kénytelen volt a központi választmány más pontot kijelöltetni, hol nagyobbszerü munkálat-tétel ajánltatik. Illyennek nyilvániták a műértők a tiszadobi pontot; hol a folyó igen sürü kanyargásai miatt szinte annyire meglomhul, hogy a felül fekvő vidéket mindkét parton mocsárokká változtatta. Itt három nagyobbszerü vonal kisértetett meg a Lök, – Dada, – és Dob-Szederkényi folyórövidités és töltések. A két első, midőn a helyszinéni vizsgálatokból kitünt, hogy részint a part rendkivüli magassága, részint az a melletti térség több ezer ölet tartó mélysége s posványossága majd lehetetlenné teszi a czélbavett nagyobbszerü igazitást, végre kénytelen volt a központi választmány a Dob-Szederkény közti töltés és átvágás tervét elfogadni s ott megkisérleni az illetőkkel a felállitott elvek alkalmazását. –
E czélból a központi választmány fölhivására gróf Andrássy Gyula a tiszadobi osztály elnöke auguszt hó 24-dikére egybehija azon társulat tagjait, kik is nagy számban teljhatalmu megbizatásokkal ellátva megjelennek.
A központi választmány és a tiszadobi osztály közös ülésében elnök gróf ő nmlga előterjeszti az egész rendezési munkálatot minden csatolványival s ezek közt felolvastatja a garantialis szerződvény javaslatát is s fölhija a tiszadobi osztály érdekelt birtokosait azok iránt lehető észrevételeket akár ezen közös, akár külön tartandó ülésökből a központi választmánynak előadni, hogy mivel még tettleges gyakorlatba vétel által az egész fölállitott rendszer figálva nincs s a munkálkodott központi választmány teljes számban még együtt van, a netalán szükséges és kivánt módositásokat megtegye. Azonban a tiszadobi osztály részletesen kihallgatván az egész eljárási rendszer tervét, egyhangulag nyilvánitá, miszerint azok teljesen kielégitők s azok elfogadására örömmel kész; sőt a felolvasott szerződvényben is teljesen megnyugszik, csak a garantirozó öszszeg aránya iránt kiván saját kőrében tanakodni. Hol is miután a főtiszt. egri káptalan lelkes képviselője Lévay Sándor apát s a társulat osztály buzgó és erélyes elnöke gr. Andrássy Gyula az első 50, a 79másik 30 ezer pengő forint biztositás elvállalásával megkezdék az aláirást, csakhamar vetélkedve aláiratatott a kivánt összeg; 39 ezer frt. sz. k. Debreczen városnak, Semsey és gr. Dessewffy családoknak hagyatván biztositandó összegül, miután kijelentették, hogy ebben részesülni ohajtanak. Azóta Debreczen város 25, Semsey család 16, gr. Dessewffy Emil 5 ezret irt alá s igy több biztosittatott már, mint a megkivántató öszveg. –
Példában látta tehát ez által a központi választmány, mikép fölállitott elvei viszhangra találnak s az illetők megnyugvását s kész elfogadását megnyerik. Ezért miután minden szükséges intézkedést a tiszadobi társulat választmányával együtt megtett, hogy a munka Tiszadobon minélelőbb megindittassék s érezvén az idő sebes haladását, hogy a minden oldalról tóduló várakozásoknak annál biztosabban megfelelhessen, két részre osztá magát. Egyike Polgárról a Tisza folyón lefelé, másika Tisza felvidékére utazván, hogy az ottani társulatoknál az idén még ohajtott munkálatokat a megállapitott rendszer szerint rendezze s elintézze. (Folyt. köv.)
Kovács Lajos, központi igazgató.
