Rövid visszatekintés az iparegyesületnek eszközléseire 1841–1846 években.
Rövid visszatekintés az iparegyesületnek eszközléseire 1841–1846 években.
Hat esztendős levén az évkör, melyre az iparegyesület rendes pártfogói aláirnak, most, midőn az egyesületnek legelső megindulásától számitott első évkör lejár, a választmány tartozó és kedves szolgálatot vél tenni az 1841-ben aláirt tagtársak előtt, ha az ezen első korszak lefolyta alatt történt eszközléseket, legalább rövid vázlatban, elejökbe terjeszti.
Ők, az 1841-ki aláirók, valának ugyanis, kik a magyar egyesületi szellem ez egyik alkotásának megszülemlést, hivatást adtanak, kik annak irányát s hatáskörét kitüzték, s bölcsejének ringatásától kezdve folyvást ugy apolák, mi szerint ő cs. k. Fölségének, dicsőségesen uralkodó királyunknak kegyeles istápolására is érdemesitetve, a fő és n. m. kormányszékek s hatóságok által méltányoltatva, országszerte népszerűsödve, rendeltetését sikeresen munkába veheté. –
S ezért őket illeti mindenek fölött e hazában tudniok, mikint eszközöltettek a czélok, mikért az egyesületet létre idézték, – s élvezni, ha az eredmény méltó, egy országos uj tényező alkotása tudatának hazafiui örömét. –
Adjuk tehát e visszatekintést hat évi eszközléseinkre, számadásul mintegy egyesületünk első alapitóinak, de mint megjegyzők, csak röviden, miután az évenkinti munkálatokról a rendes közgyüléseken mindig kimeritő jelentés, minden ujabb intézkedésről pedig a hirlapokban külön közlemény ugyis adattak. –
* * *
Az iparegyesületnek első alapitói, követve Dr. Balogh Pál urnak, e gondolkozó, s hazánk szellemi szükségeit éber figyelemmel kisérő hazafinak főlszólitását, s készek, az általa tett inditvány következtében, a hasznos ismeretek terjesztése végett egyesületet alkotni, körül tekintének a közhasznu tudandóknak az országban még miveletlen parlagain. S tapasztalták, hogy, az idők szerint, a status tanitézetei a tudományos 107pályák oktatásait az ország geographicus igényeihez képest már eléggé, s talán a tudványnak e pályákra kelleténél is nagyobb provocatiójával nyujtották; – magok előtt látták a Magyarországon kisdedóvo itnézeket terjesztő egyesületnek már akkor szépen kiszlett működéseit, a mik a népnevelés legelső szükségeinek ellátására valának irányozva; – megállapodottnak szemlélték már akkor a magyar gazdasági egyesületet is, mellynek a gazdasági ismeretek terjesztése egyik legszebb, legfontosabb, sőt már az idő tájban eszközlésbe is vett czélja volt. – Csak a műipar mezeje volt elhagyatva, csak az ipar körébe vágó tudandók vártak még tüzetes ápolásra.
Igy lőn, hogy egyesületünk első meginditói ennek czéljául a hasznos, kivált az ipar körébe vágó ismereteknek, a nép minden, de különösen az ipar osztályaiban leendő terjesztését tűzték ki.
E czélnak eszközeiül az oktatás és sajtó utját választák.
S kivált az oktatás teendői körül sikerűlt az egyesűletnek czélját nagy mértékben, derék kiterjedésben valósitani.
1843-iknak végétől kezdve ujabb meg ujabb tanszékek megállapitása vétetett eszközlésbe; ugy hogy már 1846-ban következő oktatási tárgyak vétethettek a leczkerendbe:
a) A vegytan, népszerün, műiparos vonatkozásokban, technologiai kiterjeszkedéssel, s kisérletekkel kapcsolatban adatva elő.
) A természet- s erőtan, a fölebbi szellemben, czéllal, és módon tanitatva.
c) természet leirat, kiereszkedve a természet mind a három országainak ismertetésére, – a műiparos vonatkozásokon kivűl, itt a magyar haza természet-leirati statisticájára is figyelmet fordítva.
d) műipari rajzolás;
e) épitészet.
f) magyar ügyvitel, – s kereskedelmi, és hitel-törvények.
g) Magyar nyelv az ezt nem értő iparosok számára
h) Betűvetés és mérnöki tanulmányok.
i) Mesterlegényeknek irásra, olvasásra, fogalmazás és számvetésre oktatása.
Mind ez oktatási tárgyak részint ünnep- és vasárnapokon részin hétköznapokon s olly irányozással adatnak, miszerint az előadásokra a műipar gyakorlati férfiai, a műhelyekben, gyárakban dolgozó kéz- és gyárművesek is, s kivált ezek eljárhassanak s a főlolvasásokból részint az öntanuláshoz szükséges bevezetést, részint a műipar körébe vábó tudományoknak legujabb tanácslatait megszerezhessék. Mert az iparegyesület e fölolvasásokkal nem rendes iskolai tanitást nem kimeritő oktatást czélzott és szándékozik adni, a mi a status által nyitandó, s hála Fölséges urunk kegyelmes atyáskodásának! ez idén egy részben már meg is nyitott ipar-tanodák, s mint óhajtják, az ország által megalapitandó műegyetemnek rendeltetése. – Az iparegyesület nem kötelezett hallgatóságra, nem iskolázó, nem egyedűl csak tanulással foglalkodó ifjuságra számitá oktatásait, hanem mint imént mondottuk, az iparos osztály azon egyéneire, kiknek, ihlettebb ügyszeretettel levén üzletök iránt, s nemes tudvágygyal szomjazván 108választott pályájok tudandóit, iskolába járni többé sem érkezésök, sem kedvök nem lehet, – de kik a munkától szabad vagy elvonható időt szivesen töltik iparköri tájékozások és tanácslatok meghallására, mikből rájok s az iparra annál nagyobb haszon keletkezhetik, minél inkább azon helyzetben vannak, hogy a különben is kisérletekke kapcsolatos, szemlélettel testesitett hallottakat műhelyeikben azonnal munkába vehetik.
Hogy pedig a szükséges kisérletek megtétethessenek, a megismertetni czélzott természeti testek vagy művességi czikkelyek előmutathatók legyenek: az egyesület megkezdé a kellő gyüjteményezést. – A természet- és erőtan kisérleteihez.
Physicai szertárt állitottunk, mellynek gyűjtelékei már eddig is 2–3000 pft. értékűek, s mellyek folyvást szaporitatnak. – Azután
Ásvány-gyűjteményt sikerűlt szereznünk, mellynek legnagyobb kincsét ő cs. k. Fölségének kegyelmes parancsolatából az alsó magyarországi kamaragrófság sziveskedett beküldeni.
Technologiai gyüjtemény egybeállitásához is hozzá fogtunk, s ennek is már 200-ik tétel körül járó darabjait most rendeztetjük.
Füvészeti s állattani gyüjtelékeink is vannak már, de mik eddig nagyon is kezdetben állanak.
A rajziskolai fölszerelés már ez idén tetemesebb kiadásokat vont maga után.
A vegyeszeti előadások igényeinek megfelelni ohajtva: vegykonyhát állitottunk; az ehhez szükséges szereket és készülékeket azonban a pénztár még meg nem szerezhetvén: vegytani oktatónk, Dr. Nendtwich Károly ur sajátjait engedte át tanszékeinknek használatul.
A könyvgyüjtemény, ámbár folyóiratokra évenkint forditatik némi kiadás, még eddig ugy, mint a czélba vett olvasó terem igényelné, el nincsen látva, mivel az egyesületi szállás minden részei a hallgatóság, gyüjtemények s tanácskozások számára elfoglalvák, s olvasó-terem eddig nem nyitathatott.
Mind ezen oktatási eszközlések illető tanszékeikkel s gyüjteményi kiadásokkal az egyesület pénztára már most 3500 pfrt. meghaladó évi költségeket visel, nem számolva ide az iskolai butorzatot, világitást, fütést és szolgálatot, – ellenben ide tudva azt, hogy
Egyesületünk a gazdaképző intézet leendő oktatóit utaztató társasághoz is évenkinti 40 pfttal csatlakozott, – miután a gazdasági intézetek tanszékei a technicára nézve is fölötte áldásos befolyással lehetnek, s igy az iparegyesűletnek érdekében van, minél jobban képzett s technicai tudandókkal is ellátott oktatókat szemlélni a keletkezendő gazdaképző intézetben, s miután az iparegyesület tagjai méltányolva ismerik el a mezőgazdasági és művességi iparnak szoros egybevüggését, egymástól elválhatlan kölcsönhatását, s igy kedves s óhajtott teendője volt a m. gazd. egyesület e kezdeményét saját részéről is pártolni.
Nem egészen egyesületünk vállalata volt a
Mester-inas-iskola, a helybeli czéhek atyáskodása alapitá azt meg legnagyobb részint; – de megalapitás körüli gondoskodás, a tenácskozások vezérlete, a tervek kidolgozása, – valamint a fölügyelés egy része pénzbeli 109segedelem, és szállásadás az iparegyesület részéről adatik.
Az ismeretterjesztésnek alapszabályilag kijelölt másik eszköze a sajtó is levén: az iparegyesület e tréen ezsközőlte a lehetőt.
Enciclopedicus folyóirata, a Hetilap már két éven át jelent meg. A részrehajlatlan olvasó kétkedés nélkül vallandja be, miképen e folyóirat első évi folyamában kivált sok technikai közelményeknek s még több statisticai ismertetéseknek volt tára, második évi folyamában pedig a közgazdálkodási szabadabb irányu igények körül pártorganum, s különösen az iparvédelem s védegyesűlet érdekeinek szószólója volt: még is, a ki megfontolja, mikint az igazságnak, e részben, pártküzdelmek vitáiból lehet legbiztosabban kiőrlődnie, a Hetilapnak kénytelen leszen elismerni azon érdemét, hogy pártjának nézeteit, igényeit, a pártküzdelem egész erélyével s elszánásával szólaltatta s ismertette meg az olvasó közönséggel. –
Népszerű könyvtárt is inditott meg az iparegyesűlet, különösen azon irányzatban, mellyel az általánosabb ismeret-terjesztés körül tartozik rendeltetésének. – Két fűzetet adott ki e könyvtárból, – az elsőben Franklinnak azon munkácskáját adván, mellyben a rendszerettetet, szorgalmat s takarékosságot alánlja a népnek; – a másodikban a természettanra vonatkozó némelly köznépi babonák s előitéletek eloszlatását czélozza.
* * *
A műipar 1841-ben nem csak az oktatási indigentiák tekintetében vala árvahodott helyezetben: hanem a gyakorlati, a forgalmi téren is nélkülözött minden istápolást. – Nem ismertettek műiparunk már meglevő erői, nem volt bizodalom eszköszléseikhez, s ezért, mint a divatvilág külföldieskedett szeszélyes pazarlásaival, mind a kereskedőség csak a külföldi ipar árnokává sülyedett; mind végre az országos közönség figyelem nélkül hagyta tespedezni magakörül iparosságunkat, e tényezőt, melly a termesztés egyéb factoraival szövetségben, ezeknek diszlést, az országnak anyagi jóllétet s hatalmat képes szerezni, mig, ha ez ki nem fejlesztetik, a többi productio munkássága is panyatagon marad, az ország is az elszegényedés átkaival fenyegettetik. –
Az iparegyesület tehát legelső, legparancsolóbb szükségűl ismerte föl hazánk műiparát az egész ország előtt tükröztetni, hogy ismertessenek meg vállalataink, vállalkozóink s ezeknek eszközlési képessége az iparosság térein.
Iparműkiállitást rendezett 1842-ben, ámuló öntudatra költve ez által a nemzetet, melly véteknek ismerné el műiparának addigi elhanyaglását. Ismételte egyesületünk az iparműkiállitást 1843-ban is, mind inkább megkedveltetve, népszerüsitve iparosságunkat s készitményeit. 1845. már az ujból keletkezett s levesöket a védegyesületnek köszönt műhelyek s gyárak készitményeiből sikerült jelentékeny s az 1842. tartott országos kiállitással csa nem hasonló kiállitást rendezni. 1846. olly műkitétellel mutatta be egyesületünk az országnak iparunk haladását, melly a hazafinak szintugy, mint a külföldinek kivitta méltánylatát. S bár egyesületünk azon figyelmet, melly országszerte ébredett a műipar érdekei iránt, a mozgalmakat, mik a műipar körében keletkeztek, legnagyobb részint azon korszellem hatásának tulajdonitja, melly 110a civilizált világban mindenfelé az iparosság fejlesztése – és fejledésében nyilvánkozik, s melly hazánk fölé és kiterjesztette jótékonysága malasztját: még is, nem lehet tagadni, mikint az ismertetés, mellyet egyesületünk a kiállitások által eszközölt, szinte hathatósan munkás volt az iparvédelem mozgalmainak élesztése a védegyesület születése körül, s a műiparos érdekek terjesztése s népszerüsitésében.
S e körül egyesületünk nem csak ama valóságos pártfogolást, mellyel az országos közönség már ösztönszerűleg, s annak nagy része bevalott nyiltsággal is istápolja, méltatja, tiszteli műiparunk eszközléseit, – nem csake pártfogolást számithatja érdemeűl, – hanem s talán még inkább azon megismertetését műiparunk olly sok hézágainak, melly a nemzetet figyelmessé tevé a számtalan és fontos teendőkre, miket törvényhozásilag, kormányszékileg s egyesületi uton kell pótolnia.
Nem is mulasztotta el egyesületünk, valahányszor alkalma adódott, e teendőket részint vonatkozóbb általánosságban részint kimeritő részletességben kijelölni, kifejteni. Igy a legközelebb tartott országgyülésre, a kerületi rendek egyik illető választmányától érkezett fölszólitás következtében, körülményesen részletezett dolgozatban adta elő a Magyarországi műiparnak, véleménye szerinti, akadályait, s ezeknek orvoslása módját; – igy a n. m. m. k. helytartó tanács k. rendeletéhez képest alázatos véleményt terjesztett föl a selyemgubóknak beváltása iránt a kir. kincstár és bécsi nagykereskedő ház Hoffman és fijai köztt fönálló szerződés tárgyában; – igy ugyancsak a n. m. m. k. helytartó tanács által k. utasitva; most készit véleményt a selyem-tenyésztési iskolák s fölügyelőségek szabályai és hatásköre felől; – igy, ns Tolna megye által fölszólitatva, a salétromfőzésnek olly módjáról készitett javaslatot, melly a földnépének annyira alkalmatlan, ártalmas házdulásokat mellőzhetővé teszi. stb.
Iparos vállalataink s vállalkozóink megismertetése körül az által is igyekvék hatni egyesületünk, hogy a védegyesület-fölhivására, iparköri utasitót szerkesztett, s előbb röplapokon nyomtatva, majd a Hetilapba iktatva koronkint közlötte, ez által egyenes utasitásokat adva iparunk barátinak kezébe, hol és kinél szerezhetik be hazai készitményekből szükségeiket? –
Műiparunk országos állásának megismertetéseül statisticai adatok gyüjtését is meginditottuk, s vidéki ügybarátink s az országos védegyesület vidéki osztályainak eszközléséből a Hetilapban számos addig nem ismert adatokat juttatánk a közönség tudomására:
Egyes müiparosok, kivált kezdő vállalkozók segedelmezését akképen eszközöltük, hogy 500 pftot rendelénk ki, melly csupán személyes hitelre, tehát hypothecák igénybe vétele nélkül, azonban még is lehető óvatossággal, rövid időre, s egy folyamodónak 100 ft. nem nagyobb öszvegben adassék kölcsön. E kicsinke öszveggel képes meginditani választott üzeltét, vagy segiteni pillanatnyi zavarain, s minthogy az folyvást illy kölcsönökben kering, számosoknak jótékony segedelmet nyujtanák, s csak legközelebb volt alkalmunk tudatni a közönséggel, miképen egy 111derék iparost az által: hogy czéhbe lépésének kieszközléseül 50 pft. kölcsönzénk néki 1842-ben, már czehének legkeresettebb mesterévé s háztulajdonossá lenni segéltük.
Hogy iparosainknak a forgalom mezején is segedelmére lehessünk: a védegyesület fölhivására, az iparműtárt terveztük s alakitottuk meg. Tapasztalván t. i., hogy kivált kezdő vállalatainktól a hazai kereskedőség azér tidegenkedik, mivel azoknak nem levén hozzá elegendő erejök, hitelbe nem adhatják áruikat, mig a külföldi már megállapodott, gazdag, tehetős gyárak, készitményeiket időre hitelezik: ezért az iparműtárt olly czélal terveztük, hogy az a gyárnokoktól kész pénzen vevén, a kereskedőknek pedig időre adván, a két fél között jótékony közvetitőül hasson. Sikerült is ez intézetet életbe léptetni, s az, már most önszárnyaira bocsátva, bár nem olly sikerrel, minővel óhajtani lehet, s minőt lábbadozó iparunk igényelne, de még is, mint tudjuk olly eredménnyel áll fel, hogy, kivált a mostani pénzcrisis és élelmi inség közepette, igen sok vállalat és iparos csak az iparműtárnak köszöni fönmaradhatását.
Gyakorlati segedelmeink közé számitjuk még azon technikai irányozásokat is, miket egyes találmányok, vagy készitmények megbirálása által szakosztályaink szakférfiaink szivességéből adhatánk az iparosoknak.
E szakosztályaink eszközlései között kedves örömmel említünk meg különösen kettőt. A rézvirágnak, törkölyből készitését, s hazánk 14 féle kőszeneinek elemzését. A rézvirágot, a M. Gazd. Egyesület fölszólitására s költségén, szakosztályunk egyik tagja s oktatónk Dr. Nendtwich ur készitette hazai törkölyből, ez által a szőlőmivelő népnek ismét egy kereseti utat jelölve ki; – a kőszeneket pedig az 1845-ki télen uralkodott fadrágaság tekintetében, a helybeli városi hatóságtól tett provocatio következtében ismét Dr. Nendtwich ur elemezvén, s analysise felől dolgozatát immár be is adván, ugy hogy az, mint reméljük, nyomtatásban foghat a közönségnek mi előbb általadhatni. A fontosság, mellyel a kőszén, mint tüzelő-szer, az iparágak legtöbbjeinél olly nagy mértékben bir, – a gazdagság, mellyel hazánk a kőszenek sokasága és sokféleségében dicsekhetik, – a fa szükség és fahiányt, melly hazánkban, kivált az erdőszet rendezetlen s hanyaglott állapota miatt, mind inkább fenyegetőzik, sőt már sujtot is, – ugy hisszük, a kőszenek megismertetése körüli fáradalmak jelentőségét eléggé hirdetik.
Gyakorlatilag gondoltunk iparosságunk nemesitésére hatni a rajztanitás, a rajzműkiállitások meginditása által is; – továbbá egy derék iparosnak, Janig Károly erősznek pénzbeli segedelmet nyujtánk egy műesztergályos iskola megnyitásához, – s végre elkészitettük a mester-inas művek kiállításának tervét is, mellyel oda igyekvendünk hatni, hogy az iparos fiatalság, már inaskodása éveiben, technikailag képeztessék s mestersége munkáihoz alkalmaztassék. –
Ennyi eszközlés, ennyi eredményes hatás után, ugy hisszük, remélheti az iparegyesület, hogy valamint a közvéleménynek 112nyilvános kijelentései csak méltányolták működéseit: ugy az egyesületnek első alapitói az 1841-diki aláirók is megnyugvással futák végig e visszatekintést, melly czélaiknak ha még nem is teljes eszközlését, – mit még haladottabb életkorban s növekedettebb erőkkel foghat az egyesület teljesíthetni csak, – de legalább lehető, megközelitését tanusitja.
Azért, hazafiui bizodalommal kéri fel alólírott választmány, a tisztelt, 1841-diki aláirókat; méltóztassanak aláirásaikat megujitani, s igy további segedelméül lenni az egyesületnek, mellyet, mivel ők alapítának, mivel eddigi eremdényes pályájába ők igazitották, további ápolásra is talán méltónak itélhetnek. Költ 1846-nak végén.
Az iparegyesület igazgató választmánya.
