Fiumeban sept. 14-én tartatott az első közgyülés, Bunyevácz alispán elnöklete alatt.
Fiumeban sept. 14-én tartatott az első közgyülés, Bunyevácz alispán elnöklete alatt.
Az Agramer Zeitung szerint az elnöknek német és horvát nyelven mondott beszédét a gyülekezet nagy lelkesedéssel fogadta, s azonnal küldöttséget nevezett volna a város nevében a bánhoz, maga megadását nyilvánítani.
Nekünk erre csak azon észrevételünk van, hogy alig hihető azon lelkesedés, melly a fiumeiakra erőszakoltatik, mintha ők a német és horvát nyelven tartott beszédeket örömmel fogadták volna. A ki ismeri az olaszok érzelmét a német, de még inkább a szláv elem iránt, az nehezen adand hitelt ezen ámító híreknek, de még a felett is szabadjon kételkednünk, valljon a városi népből, vagy pedig Bunyevácz bérlett embereiből állt-e ezen hires gyülés, melly meghódolás mellett nyilatkozott.
Ugyanazon hírlap szerint a mondott czélból a fiumei küldöttség sept. 19-kén már megérkezék Zágrábba.
Ez előtt való napon, u. m. 18-án akasztatott fel a zágrábi rögtönitélő törvényszék négy parasztot, u. m. Herczeg Istvánt, Sluzinecz Andrást, Bekina Józsefet, és Vuhácz Józsefet, kik a népet az uraságok, de különösen a bán ellen izgatták, az adót és hegyvámot megtagadták, a papot és szolgabirót megtámadták, s a Dráva melletti cordonra menni vonakodtak.
Zágrábban sokkal jobban értik a módját, miként kell az engedetleneket rendre igazítani. Az alkotmányos szabadságunk elleni izgatók visszarettentésére itt sem ártana egy kis példaadás, s akkor ugy hiszszük, a felső vármegyékben izgató Hurbán, Stur és Hodzsának nem lett volna kedve becsapni az országba.
Az Agramer gúnyosan és csufolódva említi a magyar megyékben megkisértett újoncz-szedést, névjegyzékét is közli azon hatóságoknak, mellyekben az sükertelen maradt, vagy csak kevés eredményre vezetett: különösen megemlítvén Fehér és Vas vármegyéket a Buda fővárosát, Baranyáról meg épen azt mondja, hogy ott a nép az ellenség részére nyilatkozott. És utána teszi: „Rosz kilátás a magyarokra nézve, kik az Árpád, és Hunyady korát visszaidézni kivánják.”
Ha teljesen valók volnának mind azok, mit az Agramer közöl, mi is hasonlóan, és pedig a fájdalom hangján kiáltanánk föl, de minket biztat a remény, hogy a magyar nép az Árpád és Hunyadi szent nevét gúnynyal illettetni nem engedi, s ha valaha, most fogja belátni hazafiúi kötelességét, és a hon megmentésére tömegestől fölkelend.
– Az Agramernek többi, hitelt alig érdemlő közleményei közt az is mondatik, mintha Cernogoráczról az ottani Vladika nevében egy küldöttség ment volna a bánhoz, igérvén, hogy első intésére 11 ezer fegyveres sereget küldend a horvátok segedelmére. – A csehek folyvást küldenek pénzbeli segedelmet a horvátoknak.
Multkor közlők gr. Sermage Dénesnek, a magyar ügy melletti nyilatkozataiért Zágráb megyében történt elfogatását, ugyanez történt sept. 19-én Kiszelyvel Verőcze megyei ügyvéddel, ki szinte csak azért, mert a magyar ügy mellett buzgott Zágráb megye börtönébe hurczoltatott.
És még is azt hazudják, hogy Jellacsich, és pártja tiszteli a külön nemzetiségeket, az ő szelid kormánya alatt senkinek, ki más nyelven imádja istenét és hazáját, bántása nem történik, holott a tények ellenkezőt bizonyítnak. És mégis a magyart vádolják, hogy az nyelvét, s nemzetiségét egész dühösségel terjeszteni iparkodik, pedig ki országgyüléseink történeteivel, s a magyar ministerium rendeleteivel megismerkedett, tapasztalá, hogy mi igen is tiszteljük, talán igen is nagy kárunkkal túltiszteljük a közénk telepedett más nemzetiségeket, s egyik fő bajunk az, hogy a magyar igen is vendégszeretőnek, igen is megelőzőnek nevelteték. Ez lenne egyik oka, ha netalán nyakunkra fognának nőni egykor ellenségeink. De bizzunk istenünkben, bizzunk ön erőnkben s becsületességünkben, és az alávaló árulók, ámítók, és rablók ellen diadalt nyerend az igaz ügyünk.
