Szatmárból.
Szatmárból.
Folyó hónap 17-kén kezdődtek a bizottmányi ülések. A felolvasott ministeri rendeletek egyike, a Ferdinánd császár könnyű lovasság három századának szabad átkelhetését hagyta meg; – kik is már ekkor útban valának Bécs felé. Ezután inditványba tétetett, hogy a főjegyzői hivatal tüsténti helyettesítés által betöltessék, mivel főjegyző Riskó Ignácz – más megyék példájára – felelős megyei hivatalát, követségi távollétében meg nem tarthatja, annyival inkább, mondá az indítványozó, mert a jegyzői hivatal jelen állásunkban igen munkahalmozott, ezért történt a hivatal szaporítása is. Az indítvány élénk viátra adott alkalmat, s tárgyalásban némi titkos antipatihia is jelentkezék; azonban a többség lovagiatlanságnak tartá olly magasztosan érdemes egyént mint Riskó, hivatalából mintegy rögtön elmozdítani; mire nézve végzés lőn: hogy a főjegyző nyilatkozata jövő b. ülésig bevárandó, jövőre pedig elhatároztatott, hogy bármelly követ, tartományhatósági hivatalt egyszersmind nem viselhet. Nagy örömet okozott, egy magyar köriratu huszasnak a gyülésbeni felmutatása. A katonai szellem nálunk jó formán nevekedik, várván várjuk a kétszázzerből álló seregre leendő toborzást. A kende-féle vizsgálat meg van rendelve, még pedig communisticus lázitások következtében, azonban még semmi munkálat nem tétetett ez ügyben. Mult gyülésen egy kanonok is actio alá vettetett. Szathmárban jó aratásnak örvendenek noha julius 15-kén roppant nagyságu jégzápor esett, de csak kis helyen, uganazért nem nagy kárt okozott. Megyeszerte béke és csend uralg, óhajtva várják a ministerium rendeletét, az illirek ellen parancsolandót.
