Verbász alatt a jászkún táborból, aug. 16-án.
Verbász alatt a jászkún táborból, aug. 16-án.
Bajtársaim! heves vitából jövök, de azért higgadt kedélylyel veszem a tollat a kezembe, hogy annál nyomosabban adhassam át azon tényt a közvéleménynek, mellyet a verbászi jobb oldalon levő táborban a pestmegyeiek egy része legközelebb követett el. Itéljen felette az olvasó világ. A pestmegyeiek voltak, köztök – úgyszólván – a kecskemétiek az elsők, kik legelőbb kapván töltéseket s annyi jó fegyvereket, már akkor gyakorolhatták magokat a czéllövésben s katonai képességgel biró egyéneik által vezényelt roham-gyakorlatokban, midőn más polgártársainknak, különösen nekünk kúnoknak, még a fegyver meg sem volt rendelve, sőt mi több, még most sincs nagy részének fegyvere: mindazáltal – hízelkedés nélkül mondva – mi ide a veszedelem torkába előbb jöttünk, mint ők, s nem anynyira ügyességgel, mint inkább a természettől belénk oltott physicai erőnkkel, hogy ha kell, megmutassuk, mikép elődeink példájaként nem borzadunk vérünket is kiontani hazánk oltárára! És ők, az id rendelt pestmegyeiek, a nélkül, hogy az őket követendő felváltókat bevárták volna, kik pedig már útban is voltak, haza indúlának, s elhagyák a most csaknem pusztán álló tábort; elmentek, mindamellett , hogy csak négy hétre voltak ide rendelve, s így csak felényire, mint mi. Szabad-e illyet tenni? bizonyára nem, mert példáúl kicsiből következtetve, valljon jól tenne-e, az őrsön levő nemzetőr, habár idejét kitöltötte, elkésvén a következő őr, ott hagyná az előbbi helyet, mielőtt a másik elfoglalta volna...bizonyára nem ; és ha ez áll kicsinyben – minthogy áll is – annyival inkább áll nagyban.....Legyen meggyőződve az 205elvándorolt nemzetőrség, hogy a közvélemény vagy a hazafiatlanság, vagy a gyávaság bélyegét fogja homlokukra sütni... és alkalmasint igaza is lesz, mert a honpolgárt illy fontos kötelesség teljesítésétől semmi föl nem mentheti.– A sziregi sánczokból négy száz kocsi ráczság vonult be Sz. Tamásra e napokban, hogy annál nagyobb erővel lephessenek meg, mert meg akarnak ám a denevérek támadni , mielőtt mi az ostromot elkezdenők, hogy így megzavarván bennünnket, elveszítsük bátorságunkat a historiai (?) nevezetességű sánczot bevenni. Ágyúink előtt folyvást szerszámban állanak lovaink, fegyverben vagyunk többnyire magunk is, hogy kibukkanásuk által legkevésbé se lepjenek meg. Bechtold főparancsnok alkalmasint pár nap mulva táborunkban foglalja el helyét, minthogy a megtámadás innen van tervezve.–Tapasztalván Szentkirályi kormánybiztos, hogy az ó-verbászi ráczok baj idején félreverik – hihetőleg magukat gyüjtendők – a harangokat , azokat leszedette. – Horváth László, 8-dik századbeli nemzetőr
