Az Ellenőr 61-ik számában.
Az Ellenőr 61-ik számában.
– Az Ellenőr 61-ik számában hasonló érdekes illynemű tettet jegyzett fel. Dadai István Semesnyéről egy barátjához írt e levelében igy ír: ”Tudja ön, hogy két fiamat, Jánost és Eleket, küldém a szeretet hon védelmére. Leányai Katalin, Rózália s Amalia felszólítának: édes atyám, hát mi, a te leányaid a haza oltárára semmit se adjunk? Segits minket is, s áldozzunk. Elfogódott keblem s tehetségem szerint ami vala, 10 tallért adék kezeikbe, azt ők egy szekrénykébe örömkönyeik közt lepecsételték, s én valék a beadó posta szeretett főispánunk vér Farkas úr kezébe, st.“
– Az erdélyi lapok telvék vidék szerte felmerülő urbéri szolgálatok megtagadásából eredő kölcsönös kihágások felemlítésével; a volt jobbágyok az uraságoknak tartozó napszámukat nem akarják megadni; az uraságok katonai karhatalmakat használnak, s a botozáshoz folyamodnak. Bujtogatók aljas műve mindez. Nálunk Magyarországon is igy volt eleinte, s hiszszük, valamint itt, kellő felvilágosítások után, a kedélyek lecsendesültek, a Királyhágón túl is jobb fordulatot veendnek a dolgok, csakhogy a népet ne bottal capacitálják! – A haza oltárai áldozatok folyvást szép számmal gyülnek.
