OLASZORSZÁG.
OLASZORSZÁG.
Hitelt érdemlő tudosítások szerint az osztrák kormány ügyvivői Londonban és Párisban, Koller és Thum, átadák az illető külügyministereknek, Palmerstonnak és Bastidna kormányuk feleletét a közbenjárásra nézve. Főpontjai ezek: Károly Albert táborozásának semmi nemzeti jog alapúl nem szolgálhatván, Sardinia, Lombardia birtokát nem igényelheti. Austria szorosan ragaszkodik Lombard Velenczéhez az 1815. bécsi szerződések nyomán; s a Radeczky által kivívott statusquo alapú szolgál az aug. 9-ki fegyverszünetnek. – A közbenjáró hatalmasságok az 1815-ben alkotott európai súlyegyent egymagok, nem változtathatják meg a többi hatalmasságok béegyezése nélkül. Azért is Austria mindezeket s főleg a kisebb olasz fejedelmeket európai congressusra fogja meghivni a Turin és Bécs közt (mog a camarilla piszkos köténye alatt) fekvő Insbruckba, tanácskozandók a lombard-velenczei tartományok jövő kormányrendszeréről. Oroszország is egész készséggel fölajánlotta már szolgálatát. – Ha a tudósítás való, minden oda látszik mutatni, hogy az osztrák kormány teljesen megbódulva Radeczky győzelmeitől, egyész világgal erősnek érzi magát szembeszállani. És, ha illy ösvényen halad, az európai háború alig lesz elkerülhető.
– Nápoly. Az olasz nép méltó bosszankodására, Európa nemesb érzelmeinek megcsufólásáúl, s isten igazságos büntető kezének ingerlésére még mindég királyi székében ül a Bourbon Ferdinand. S az angol és franczia hajósereg kárhozatos tétlensége Messina összelövetésénél sem elégítve ki vad szivét, most a két kormánynak a miatt tesz szemrehányásokat, hogy az angol hajó a fölvett menekűlteket, Malta helyett Siciliába szállította, és hogy a franczia hajók fegyverszállítmányokat mernek e pártos sziget részére fölvenni. – Mi is kárhoztatjuk e két hatalom eljárását – de alkalmasint másért, mint e királyi ágyúmester, mint öt népe csupa szeretetből (!) nevezi. – Hivatalos lapja „Il tempu” szellemére nézve egész hasonlít tulajdonosa – a király – jóságához. Többek között most a messinaiak rosszasága bizonynyáúl, s a nápolyi sereg kegyetlenségeinek mentségeül azt hozza föl, hogy a nép dühe annyira hágott, hogy, midőn a veszély és pusztulás elmellőzése végett körül hordozott Mária kép semmi csodát nem akart mutatni – tűzbe merte dobni. – Rettenetes! persze hogy a néhány ezer lemészárlott katona részére jobb lett volna, ha a nép szépen térden állva a csodálatos kép előtt, gyáván fölhagyta volna magát szabdaltatni! – De annyira isten hatalma sem terjed, hogy szabadságért harczoló nép magát gyáván legyilkoltassa.
– Sardinia. Gioberti Vincze szózatot bocsátott ki a franczia néphez az olasz egységért munkálkodó nemzeti egyesület nevében. – Olaszország függetlenségéhez – szól többek közt – három szükséges: szabadság, egység és kölcsönös segély. Hogy a kettő sikerüljön, ki kell űzni az osztrákokat, s olasz szövetséget kötni. A harmadik miatt, felső Olaszország alakítassék egy királysággá, melly vélni képes legyen minden idegen megtámadás ellen a szövetségeket. – Olaszország függetlenségére pedig szüksége van Francziaországnak is, sőt egész Európának, mert közelleghet az idő, midőn Oroszország elöntve népeivel, mindnyájunkat, megfogja kisérteni világbirodalmát, s ekkor előpaizsúl fog Olaszorság állani. De hogy kötelességél teljesíthesse, erősnek nagynak kell lennie, mi függetlenség nélkül nem képzelhető. Hogy pedig függetlenné lehessen, meg kell semmisítni Austria hatalmát itt, s erre a franczia nemzet tartozik segélyt nyujtani stb. Marrini, a republicanus várt főnöke is bocsátott ki illy szózatot s Olaszország üdvét szövetséges köztársaság alapján gondolván legsikeresben fektetni, ennek pártolására és segélyzésére kéri föl a franczia nemzetet.
