Megnyugtatásul a tisztelt román képviselő uraknak.
Megnyugtatásul a tisztelt román képviselő uraknak.
Lapjaink 89. számában „Némelly román fondorkodók és a National” felirat alatt közlött rövid czikkre két hosszadalmas czáfolat küldetett be. Czáfolatnak általában csak akkor lehet helye, ha czímének megfelelőleg csupán védelmezésre szorítkozik, de mihelyt a defensive korlátait áthágva, az offensive terére lép s parányi szikrát tűzoszloppal akarna oltani, akkor megszünik czáfolat lenni. Ez oknál fogva tisztelt czáfoló urak megengedik, ha irataikból csupán azon sorokat teszszük közzé, mellyek védelmökre vonatkoznak. A lapunkban közlött czikk irójának azon egyéni ohajtására: vajha a tisztelt román képviselők küldőik közé mennének, azokat fölvilágosítandók, lecsillapítandók, röviden és kimeritőleg azzal felelnek, hogy „hiszen mi szives örömest mentünk volna, de hijába ajánlkoztunk, nem küldöttek.” És ezen felelet tökéletesen kielégítő, mert e szerint nem ők okai annak, mit czikkünkben ellenünk felhozott vádnak vehettek.
A mi ezentúl a két czáfolatban mondatik, azt, nem tartozván a védelmi térre, hanem új kérdéseket feszegetvén, tisztelt képviselő urak szives engedelméből, nehogy hosszasabb polemiára adjon alkalmat, ez uttal nem közöljük. Egyébiránt kérdéses czikkünk legkevésbbé sem sérthette képviselő urakat, mert szavai ezek: „Nem szemrehányásúl, mert hiszen az titeket (t. i. a képviselőket) legtávolabbról sem illethet, de felvilágosításúl” stb. melly szavak feleslegessé tesznek minden további vitatkozást, a képviselő urak magok ellen irányzottnak vélt vád felett.
