A KÖZLÖNY UTÁN.
A KÖZLÖNY UTÁN.
Az Ó-Kéren táborozó Ferdinánd-huszárok, kik Turia környékéről oct. 13-án 280 darab juhot és 59 darab szarvas marhát zsákmányolták, az érette járt pénzjutalmat összesen 211 ft. 40 krt. ezüst pénzben a haza oltárára tették le: fogadják e nemes tettökért a haza nevében köszönetünket. Kelt Budapesten, nov. 8-án 1848. Az országos honvédelmi bizottmány.
– Tudósítás. Ezennel közzé tétetik, hogy minden a hadügyministeriumhoz küldendő iratok- és folyamodásokra, év, hó, és nap kitétele mellett, kivűlről a folyó számmal a beltartalom rövid foglalatja ráirassék; az egésznek tisztább felfogása végett, mi egyszersmind az előterjesztők, s illetőleg folyamodók sikeresb előnyeűl szolgál. A hadügyministeriuntól.
– A tiszta s önzéstelen honszeretetnek naponként újabb meg újabb gyémántjait vagyunk szerencsések felfedezni.
Ime egy levél! mellyet részint azért, hogy az abban foglalt lelkes példa buzdításúl szolgáljon, részint, hogy az illy tiszta jelemű honfiak, homályban ne maradjanak, közhírré tenni, hazafiúi kötelességemnek tartom. A levél Kossuth Lajos elnök urhoz volt intézve.
Drága jó úr! Én magasztalásokkal nem czímezem az urat, mert a mit a haza, ezen szeretett hazám érdekibe cselekszik, szívemben van a czím az úr iránt, én csak egyszerűen irhatok önnek jó uram. Hazám megmentésére én is áldoznék, pénzt, mert szegény vagyok, nem, de erőmet, tehetségemet igen, ugy mint egy hű polgára a hazának, Mesterségem tavaszszal, nyáron, és őszön kelendő, családjaim élelemmel a télre elláttam, most négy hónapi katonai szolgálatra kedves hazámért ajánlanám magam, én a hadi gyakorlatokban, és puskázásban tapasztalt ember az úr kegyébe ajánlom magam a fenebb említett négy hónapokban, u. m. 1848-ik évi november, december, 1849-ik évi január, és februárban, ezen négy hónapig a honvédekhez, vagy nemzetőrökhez, kik a fegyvergyakorlatban tanúltak, kérem helyeztessen be. Mi kalocsaiak a haza megmentésére még mindig aluszunk. Itt csak akkor szolgálunk, ha parancsolják, és meg kell lenni, pedig az a régi közmondás igen jól hangzik, hogy a melly ebet bottal hajtanak a nyúl után, eb eszik húsából. Vannak nálunk prokátorok és fiatal tanúlt urak, kik lelkesíthetnék polgárainkat, vagy a nemzeti zászlót kezükbe ragadnák, és felhívnák városunk lelkesebb polgárait a haza megmentésére, a mit óhajtana városunk, de fájdalom! ők nem teszik, s igy csak mindig alszunk, nincs Kalocsán, ki csak egy lelkesítő szót tenne a haza érdekében.
Ruhával ellátom magam, csak egy jó fegyverért esedezem önnek jó uram, és rendelje meg hol megjelenésemet, azután fegyverkapás után küldjön bármi vészbe a haza megmentésére, örömest megyek. Kérem a nagyérdemű urat, adjon tudósítást, hogy mentül előbb mehessek. Alázatosan kérem jó uram, ne nehezteljen, hogy halmozott dolgait e csekély levelemmel akadályoztatom, nem tudhatom, hogy kinek irják feltett czélom iránt, mint uraságodnak. Alázatos szolgája Tóth Pál, szűrszabó kalocsai polgár és nemzetőr. A honvédelmi bizottmány megbizásából, Nádosy Sándor, ezredes.
– Az országos rendőri hivataltól. Pestvárosa polgárai f. h. 1-ső napján casinojukban, összejövetelt tartván, hazánk védelmében sokat szenvedett fejértemplomi és debelliácsiak részére 140 pftot összegyüjteni, s az öszletet, rendeltetése helyére küldés végett, nálam letenni, polgári kötelességüknek ismerték. Budapest, nov. 8. 1848. Hajnik Pál, az orsz. rendőri hivatal igazgatója.
– Adakozások. Sáros megyei lelkes nők a honvédek számára 40 pár uj fehér ruhát és egy lepedőt; Zichy György gróf és neje Pálffy Ludovika grófnő igen becses kórházi ruhaneműeket; és Adrianyi Samuné egy köteg tépetet és több ruhadarabokat a honvéd-kórház számára ajándékúl beküldeni sziveskedtek. Hála és köszönet e szép dicséretes ajándékokért!
