Postai visszaélések.
Postai visszaélések.
Lapunk 92. számában az esztergomi posta-tisztet megrovánk, mivel Ujvári Ferencz jegyző úr, egy Esztergomból oct. 10-kén hozzánk írt levelében panaszt tett, miképen a nevezett posta-tiszt lapunkra az előfizetést tőle elfogadni nem akarta, melly tény előttünk annál hihetőbb volt, mert Ujvári úr az esztergomi postán elutasíttatván, egyenesen kiadó hivatalunknak küldé meg az előfizetési díjt. Azóta ez ügyben két levél érkezett hozzánk, egyik „Vörös János kiadnok” másik – ha a homályos írást jól olvastuk – „Homeiszter György posta-kezelő” aláírással. Mindkettő rágalomnak és koholmánynak nyilvánítja Ujvári úr vádját. Mi örűlünk rajta, ha a nevezett posta-tiszt urak a vádtól tiszták, de ha Ujvári úr be találná bizonyítani, a mit állított, azon esetre a posta-tiszt urakat az illető helyen feladjuk, mint ollyakat, kik hivatalukat hűtlenűl kezelik s kárt tesznek mind nekünk, mind pedig az aerariumnak, és ennek következtében alkalmat veszünk magunknak ezennel nyilvánítani, hogy ezentúl minden postai rendetlenségeket a rendetlenkedők megnevezésével lapunkban pellengérre állítván, azon fölűl az illető helyen be fogjuk vádolni.
Szám nélküli a panasz a posta-tisztekre minden felől, hogy lapjainkat rendetlenűl kezelik és előfizetőinktől néha olly goromba leveleket kapunk, mintha a postai rendetlenségeknek mi volnánk okai, holott mi minden előfizetőnek kiadjuk a példányt a pesti postán, de aztán útközben a sok gyönyörű postai mákvirág sáfárkodik olly dicséretesen, hogy némelly előfizető hetekig sem kapja lapunkat.
Mi ezentúl nem fogjuk tűrni e gorombaságokat, hanem egyenesen a fentebbi módot követjük. Azért, uraim, posta-kezelő urak, vigyázzanak magokra, mert az önök rendetlenségét vagy malitiáját sem mi, sem az előfizetők, sem a kormány nem köteles tűrni, már csak azért sem, mert azon vélemény kezd támadni a közönségben, mintha önök készakarva tennék e rendetlenségeket, kormányunk népszerűtlenítésére, hogy azt higye a közönség, mintha a rendetlenség a kormánytól jőne. Önök úgy is sokaknál gyanúban vannak, mintha a martius előtti napoknak volnának visszaóhajtói. Ezt czáfolják meg tettel, különben bajba keverhetik magokat. A sajtónak száz szeme és száz füle van, meghallja és meglátja gyakran még a szívdobbanást és az agyvelőken megszületett gondolatot is.
Pár nap mulva lesz szerencsénk e rovatunkat megkezdeni és egy pár postai jó madarat a közönségnek bemutatni. Addig isten önökkel! vigyázzanak, mert mi nagyon sokat megtudunk az ország legvégső zugából is, és az éj titkait világosság elébe idézhetjük.
