FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
584FŐVÁROSI UJDONSÁGOK.
Az ügyetlen barát most szint annyit árthat ügyünknek, mint legnagobb ellenségünk. Kértük 585volt már egyszer a hírlapokat, legyenek óvatosabbak, és válogassák meg a dolgokat, miket tanácsos a nyilvánosság elébe vinni, miket jobb elhallgatni; de fölszólalásunknak nem igen látjuk eredményét. Tehát még egyszer és utójára szívesen kérjük collegáinkat, ne kiáltsanak ki olly híreket is, miknek tudása közönségünknek semmi hasznot, az ellenség malmára pedig igen is sokat hajt. Különösen figyelmeztetjük ezúttal a W. Ungart, nézze meg, mit ír dec. 2-ki számában „Neuestes” czím alatt a legulósó pontban; s gondolja meg, millyen hatása lesz azon pár sornak ide ben, s millyen ismét oda künn. A másik Ungar is olly pontosan közli az erőt, mit ide vagy amoda küld kormányunk, hogy mire segítségünk a kitűzött helyre megérkezik, az ellenfél azt jóval korább már olvasta, s felőle előzőleg intézkedhetett. Azért: óvatosság, és ismét óvatosság legyen ujdonságirói jelszavunk.
– Morelly reuniója, mint hirdetve volt, csütörtökön csakugyan végbe ment. A hely távolsága és rosz idő miatt azonban igen kevés számú közönség volt jelen, és igy az estély nem sokat hozott be a kisdedóvó intézet javára. A zene végével neki kerekedett a publicum, s walzert és polkát kivánt, mit el is tánczoltak minden becsülettel. Hiszen úgy sincs most egyéb dolgunk, miért ne keringnénk és vágtatnánk? Ki tudja, tán eljöhet az idő, mikor minket kergetnek és vágnak.
– Tegnap délután érkezett hozzánk 3 divisió császár huszár; honnan jöttek, hova mennek, nem tudjuk, tudni sem akarjuk. Mint a vitéz Lenkeitől hallottuk, ezen ezred folyamodott a kormányhoz, hogy ők a császár nevet többé viselni nem akarván, adják nekik az „1-ső huszár ezred” nevet. Kivánságuk megadatott.
– Van egy faja nembarátainknak, melly az által akar a reactio részére dolgozni, hogy itt rémítőnél rémítőbb veszteségi hírekkel ijesztgetnek bennünket, s lohasztják a kétségbeesésre hajlandók bátorságát. Nem rosz tactica. Tudjuk hogy Kolosvárt is illyen fogással vették be a dicső románok. Ezen jóféle vészmadarak közől a napokban egy igen megjárta. Késő este volt az idő, midőn az utczán óbégatva föl s alá járt. Egy ember megszólítá: mi baja? És ő elmondá, hogy Pozsonyból jő lélekszakadva, Pozsonyt Windischgrätz iszonyú ostrommal bevette, mellyben ő – a hírhozó – is sebet kapott. Hanem ezúttal roszúl ütött ki a pscudo-futár kisérlete, mert azon ember, kivel beszélt, történetesen a honvédelmi bizottmány egyik erélyességéről ismert tagja volt, s a jó madarat azonnal ollyan helyre téteté, hol nem veszi ki kezéből a kutya a kenyeret.
– Léván, Barsmegyében, a lelkes Benkőné közbenjárására, az ottani nők mintegy háromszáz darab fehér neműt készítenek honvédeink számára. Hazám hölgyei! kövessétek Bars és Sáros megyék lelkes leányait, tegyetek, mit tehettek, a vészben forgó honért; jótéteitekért isten és a mi áldásunk szálland reátok. – Sz–y K–y.
