Selmeczről.
Selmeczről.
Mint lelkesítette híveit Bécs meghódítása után, a helybeli lelkész és bányakerületi superintendens a bátorságra, e lapokból már tudva van. De ő ezzel nem elégedett meg, hanem hasonlóra szólította fel a kerületében levő többi papokat is a következő körlevélben: „Budapestünk majdnem magyarországi Ramavá lett. Valamint hajdan Ráhel, úgy most a haza keserves és nyögő szava mindenünnen hallatszik. Jerem. 31. 15. Ime, olvassátok az ide mellékelt másolatot, mellyet múlt éjjel éjfl után a honvédelmi bizottmánytól rendkívüli gyors futár által kaptam. Fogunk-e még most is elménczkedni? Nem borzadunk-e el hazánk és a szabadság vesztén, midőn látjuk, hogy bennünket és drága honpolgárainkat ismét rabiga és szolgaság fenyeget? Engedjük-e mi magunkat más vallású honfiainktól az alkotmány és haza szeretetében fölűlmulatni? Ha híveinket a mennyországnak képezzük, valljon földi országunkat, melly táplál, törvényeivel és rendeleteivel a művészeteket, tudományokat, erényt s bölcseséget, életjavunkat s kényelmeit elősegíti, elhanyagoljuk-e? Valljon most, midőn drága hazánk veszélyben forog, nem fordítjuk-e szónoklatunk dicső használatát a honpolgárok buzdítására? Nem érezzük-e, mivel vádoltatunk, hogy mostig azon hatalmunkkal, mellyel fel vagyunk ruházva, nem tettünk annyit, mennyit tennünk kötelességünkben állt volna? Mutassuk meg tehát most, mit és mennyit vagyunk képesek tenni hazánk megszabadítására, s milly hű és állandó fiai vagyunk a hazának. Feleljünk meg tüstént s teljes szívvel a honatyák bennünk helyezett bizalmának. Eleget szenvedett már a haza, mert évszázadok óta szenvedett. Avagy ismét csak az absolutismus fogja honjogainkat sérteni és lábbal tapodni? Avagy azon szabadság fénysugára, melly mint tavaszszal boldogító melegével bennünket ápola, most őszszel lealkonyodjék? Fontoljuk meg jól, mit vár tőlünk a haza. – Ezt elolvasván, tanácskozzatok helybeli gyüléstekkel, és még azon bizonyos, vagy pedig jövő napot tegyétek az ur napjává. Legfölebb 48 óra alatt seregeljétek össze a legjobb módon, mellyet tudtok, híveiteket körötökbe, s a jelen fölhivás szerint tudassátok velök, milly nagy veszélyben forog a haza, s buzdítsátok őket a legszentebb keresztényi kötelesség szerint, véröket s életöket érte feláldozni. Támogassátok segédkézzel, mint az evangyeliomot hirdetőkhez illik, a világi előljáróságokat mindazon áldozatokban, mellyeket a haza szent kötelessége megkiván. Az élő istenre kérlek, ne legyen senki e részben gyáva vagy halasztgató. A haza s mindnyájunk szabadságáról van szó, mi lehet ennél nagyobb, szentebb.” A körlevél végén meghagyatik felelősség terhe alatt az espereseknek, hogy e rendelet végrehajtásáról legrövidebb idő alatt jelentést tegyenek.
