3
3
Azt elgondolhatja akárki, aki Szegilongi kisasszonyt ismerte, hogy otthona nem lehetett valamilyen fényűző.
Egy bizonyos nagymamától örökölt bútorok, így többek között igen furcsa kanapék, tűlábú székek és pirosbordó, kényelmes fotelok foglaltak helyet a szobában. Minden bútordarab fehér horgolással volt leterítve, és az asztalon névjegykosár, amelyben olyan embereknek a vizitkártyái voltak, akik már régen nem voltak ezen a világon. Persze, mindez a nagymama örökségéből származott, de Szegilongi kisasszony úgy beszélgetett a vizitkártyákkal, mintha személyes ismerősei lettek volna.
Godofréd gróf letelepedett egyik fotelba, ahol már évek óta szokott üldögélni látogatásai idején. Üldögélt szótlanul, elmélyedve a családi képeknek a szemléletébe, mintha most látná őket először. Végre Szegilongi kisasszony törte meg a csendet.
– Mi újság Királyvárott?
A gróf felsóhajtott, fáradtságát leküzdve beszélni kezdett:
– Nagy újság van. A bolond Godofréd gróf – kezdte, mert néha szeretett magáról harmadik személyben beszélni –, aki eddig mindenkinek lába kapcája és kutyája volt, végre elhatározta, hogy rendet csinál a házában és a háza környékén. Legelsősorban kidobja a tiszttartóját, aki már évtizedek óta lopja.
– Hm – felelt Szegilongi kisasszony, és hímzést vett elő. – Képesnek tartja ön erre Godofréd grófot?
A gróf bizonyos fokig előrehajolt:
– Én Godofrédot még nagyobb dolgokra is képesnek tartom. Amint kidobja régi cselédeit, akik régen tervbe vett házasságát mindig ellenezték, és főként, ha megszabadul a tiszttartójától, aki sohasem akar neki pénzt adni… ha elválik az inasától, gazdasszonyától, szolgálójától, kocsisától… ha új szabóval varratja a ruháit, új kályhafűtőt szerez, új életet kezd a „bagolyvárban”… Akkor Godofréd gróf még megvalósíthatja régi házassági tervét.
Szegilongi kisasszony ekkor csendesen összekulcsolta a két kezét a hímzése felett, és halkan így szólott:
– Vajon érdemes ennyi szegény embert a kenyerétől megfosztani egyetlen szeszély kedvéért?
Godofréd erre nem felelt, mert nem szerette a vitatkozást ama drága hölggyel, akit egész életében egyedül szeretett.
(1926)
