1
1
Nagy szerencse, hogy azok a tisztes asszonyságok, akik Frigyes báró lépteit figyelni szokták a Lloyd palotától a Szervita téri Fischer cukrászdáig (hová uzsonnázni járt a divatvilág), azok a tisztes asszonyságok befejezettnek látták teendőjüket, amikor Széchenyi István a Budai Lövölde pályán is bűvkörébe vonta Podmaniczky Frigyest, mint mindig, ahol a gróf megjelent.
Hazamehetnek most már a tisztes asszonyságok, Frigyes báróval többé nem történhetik semmi a gróf környezetében; a neves vidéki baronet megfigyelésével pedig amúgy se bízta meg őket senki.
Pedig ezután jött el az idő a Budai Polgári Lövölde januári estélyén, amikor Frigyes megint visszaélt azzal a bizalommal, amelyet hónapokon át élvezett a szülei házánál, hogy a Mária (legkisebb leánya) betegeskedése miatt amúgy is aggódó édesanya már-már azon gondolkozott,59 hogy némely kisebb vagyoni kérdésekben felhatalmazást ad Frigyes bárónak a kellő intézkedésre.
De közbejött a régi ismeretség, amely még ott kezdődött, amikor Frigyes báró korabeli fiatalemberek módjára a pesti Beauval-féle tánciskola növendéke volt, és az ismeretség váratlanul folytatódott Budán.
Ez pedig mindjárt azután történt, midőn a Raststunde alatt Morelli karmester és zenészei megszakították söröskupáik ürítgetését az emelvényen, és elővették azokat a kottafüzeteket, amelyeket csak akkor használtak, ha Széchenyi István valamely bálon megjelent.
Tizenkét pár táncolta a csárdást, bár ez a táncrendbe nem volt felvéve, azért is mutatták be Széchenyinek a szünet alatt a körtáncot. „A hölgyek pruszlikban és pártával, az ifjak zöld, rövid szabású, nyílt Zrínyi-ujjakkal és hátrahajtott bekecsgallérral ellátott kossuthkában, minek akkoriban a pongyola köznevű atillát csúfolták volt.” Ezt a ruhát az illetők jelmeznek is használhatták, ha Széchenyi véletlenül nem jött el a bálra. A praktikus budaiak eme táncmutatványa után következett a táncrendben az a cotillon, amely Frigyes báró gyógyulásban való visszaesését jelentette.
