KIS PALOTA A BELVÁROSBAN
KIS PALOTA A BELVÁROSBAN
Az Újvilág utcai „garzonlakás” csakhamar szűknek bizonyult az előkelő vendégek befogadására, mert a közeli „Ferenczi” kávéházban tanyázó Reviczky Gyula költőn kívül komolyabb „költők” is tiszteletüket óhajtották tenni „Pest Rózájánál”, ahogyan a vendégségbe járó Albert, az angol trónörökös a ritka hölgyet elnevezte.
A Magyar utcában, a Károlyi-kertre néző erkéllyel: kínálkozott egy ház megvételre. Az egészséges fekvésű házat az okos Róza részvénytársasági alapon vette meg. Minden gavallérnak, aki a jövendő házban néhány kellemes percet tölteni akar napjában: részvényjegyzési joga volt. A ház berendezését Thék Endre, a franciás szakállú asztalos vállalta, aki a szép bútorokon kívül a szép hölgyeket is szerette.
Batthyány Elemér karján lépett be új otthonába „Madame Rose”, aminthogy ennek a férfiúnak karján sokszor jelent meg a nyilvánosság előtt. Elemér gróf ugyanis sohase tervezett se házasságot, se hivatal vállalást, amely körülményeknél talán hátrányára lehetett volna a „kaméliás hölgy” ismeretsége. A lóversenyen éppen úgy eléje sietett a lóháton érkező dámának, mint a bécsi Rothschildnénak vagy a híres Daisynek. A gróf a hölgynek nem rangját nézte, hanem szépségét és műveltségét. És haláláig leghívebb barátja maradt Schumayer Rózának.
Róza asszony elérte vágyát. Saját otthona volt, ahol vendégeit mindig fehér ruhában, Blahánés kedvvel, pezsgős, franciás szellemességgel, alázatosan várta a lépcső följáratánál. Úrnő volt, és rabnő volt egyszerre. A szerelem rabnője, királyok úrnője – amint a régi iskola szerint mondták.
