MEGHALNI EGY ÍRÓ MIATT
MEGHALNI EGY ÍRÓ MIATT
Róza azonban írók és költők nélkül nem élhetett, mint akár a Wohl nővérek, akár Bulyovszky Lilla, akik ebben a korszakban tartják irodalmi szalonjaikat.
Érzelmes nő volt, aki még a diplomáciai játékok közepette sem tudta elhallgattatni a szívét.
Mindig kellett lenni körülötte egy költőnek, akibe életre-halálra szerelmes legyen.
A királyok és hercegek után kiszellőztetvén szalonját, a múzsafiak látogatását várta. Verseket, beszélyeket és regényeket írt, amelyeknek meghallgatásához írókra volt szüksége. (Mint később színészeket is gyűjtött maga köré műkedvelői előadásaihoz.)461
Néha csak egy fekete körmű költő volt az, aki Róza bizalmát bírta. A piros orrú Erdélyi Gyula („Szilveszter”) Budáról hozatott költőket, míg Malonyai Dezső, akivel Párizsban ismerkedett meg utazásai közben, a modernebb írókat mutatta be a Magyar utcai szalonban. Legkésőbb egy Pasics álnevű, félig hírlapíró, félig korhely hordta a környékbeli korcsmákból a költőket Róza asszony mulattatására.
Költő tehát mindig volt a háznál. „Bulyovszky” mindig kosztolt itt, és a földszinten otthont is kapott.
Malonyai azonban egyszer egy fiatal írót azzal a megjegyzéssel mutatott be Rózánknak, hogy őróla mintázták Toldi Miklós alakját az Arany János-szoborhoz.
Ebből az ismeretségből majdnem tragédia lett. Róza túl komolyan vette a maga „Bulyovszky”-ját, és miatta regényes körülmények között meg akart halni. Pisztollyal keresztüllőtte a helyet szíve fölött.
A színészek közül Újházi és Szirmai urak sokkal mulatságosabb emlékkel távoztak a barátságos házból.
