1. ELINDULÁS A „SZÁMOZATLANON”
1. ELINDULÁS A „SZÁMOZATLANON”
Schmetterling-Pávaszem Cornél, egy bizonyos úriember, akinek már a nevéből látszott, hogy együtt haladt a korral, midőn a kettős családi és vezetéknevek lettek divatosak: igazság szerint svindler volt Pesten, aki a legfurfangosabb dolgokon törte fejét, hogy boldogulását megtalálja.
Nem azt a módját választotta az érvényesülésnek, amely ebben az időben szokásos volt: asztaloknál elnökölni, gyűléseken kikapni a szót a szónok szájából, és helyette verdesni tovább az asztalt, amely módszer mindig hatékony volt arra nézve, hogy az embert észrevegyék.
Pávaszem-Schmetterling Cornél egész egyszerűen számozatlan bérkocsin járt-kelt Pest utcáin, lehetőleg mindenfelé, ahol úri népek megfordulnak, egymás bámulásával töltik az időt, külszínes felületességgel megbeszélik a látnivalókat.
– Megálljunk! – intézkedett a számozatlan bérkocsiból Schmetterling-Pávaszem Cornél, ha nagyobb csoportosulást vett észre a Kossuth Lajos utcában vagy az Andrássy úton. Kényelmes dőltéből, a fiáker párnáiról megmozdult, a lábtakarót, amely télen színes teveszőrből, nyáron kockás szövetből volt: átadta a kalapját jobb kezével emelő kocsis bal kezébe, a hintó lépcsőjére helyezte lábát, és némileg csodálkozva nézett körül, hogy senki nem siet fogadtatására az utcai publikumból, a közeli bankok kocsisai közül, de még a boltosok sem, akik pedig mindig helyükön vannak, ha egy számozatlan bérkocsi megáll üzletük közelében.
Pávaszem-Schmetterling Cornél bizonyos méltatlankodással kezdte gyalogsétáját, miközben a számozatlan bérkocsi lépésben hajtott utána az úttesten. (Meg kell adni, hogy Pávaszem értette a módját, hogyan kell kiszállni a kocsiból, amelybe beszállni se tud bárki. Nagyon kell vigyázni a megelégedettségre valló lassú testmozdulatokra, mert sietni csak a hordár szokott a zálogházba, vigyázni kellett522 a nadrág gyűretlenségére, a hintó sarkában való elhelyezkedésre, ahonnan köszöntgetni lehet a gyalogjáróknak.)
A „számozatlan bérkocsi” budapesti álom volt. A tündérregékből – a régi pestieknek az ifjú pestieknek előadott mesemondásaiból, az öregek csemcsegve elmondott emlékezéseiből és a kávéházak cikóriaszagú, cigarettafüstös álmaiból való volt ő. A jövő, a váratlan szerencse, az előkelőség, anyagi függetlenség, gondtalan élet és tagadhatatlanul mindenki által észrevehető jólét volt a számozatlan bérkocsi, amilyent bérelt Pesten jártában a perzsa sah, az angol trónörökös, Takowa grófja (az egykori szerb király), de Agliardi nuncius-bíbornok őeminenciája is, amikor a polgári házasság ügyében Pesten járt.
Ezenkívül számozatlan bérkocsija volt Pesten minden valamirevaló úriembernek, aki általában számítani akart valamit a fővárosi életben, amint ez majd történetünk folyamán kitűnik.
