2. A JORDÁN VIZE LAXENBURGBAN
2. A JORDÁN VIZE LAXENBURGBAN
Nem is értem, hogy a kis Laxenburgban, az egyemeletes „vadászkastélynak” nevezett, Mária Terézia korabeli épületben: hogyan fért el az a mérhetetlen pompa, amely a Ferenc József első unokájának keresztelését kísérte!
Igaz, hogy ugyanebben az időben Chambord gróf temetésén a francia becsületrend nagykeresztesei saját kezűleg szolgálják ki magukat a falusi kiskocsmákban az utolsó Bourbon gyászszertartása után – Franciaországból hoztak földet, amelybe a koporsót tették –, de egy keresztelő mindig vigalmasabb öröm bármely gazdag ember temetésénél. (Chambord grófja után csaknem kétmillió franknyi évi jövedelmet hozó vagyon maradt. Csak az öreg komornyiknak volt már ekkor egymillió frank megtakarított pénze.)
Az udvari írnokok mindenekelőtt a keresztelésnél szokásos ceremóniák könyveit bújták.
Más a szertartás, ha egy főhercegi gyerek születik, és más, ha a trónörökösné ajándékozza meg a világot újszülöttel!
Hohenlohe herceg volt akkor a főudvarmester, pedáns, rendszerető ember, aki már hetekkel előbb intézkedett, hogy egy hadihajó a pólai kikötőbe hordónyi vizet hozzon a Jordánból, ahol Szent János keresztelt, és a Jordán vize készenlétben állott a laxenburgi kastély pincéjében. – Azonkívül szolgálatba állította azt a zárt, óspanyol hordszéket, amelyet négy testőr vitt a vállán rúdjain, amely hordszéken a kis491 főhercegnők első útjukat megteszik. – Megérkezett a dajka, egy takaros, egészséges morva menyecske, és Tomor Gizella kisasszony, a kis főhercegnő komornája. Elfoglalta helyét Csányiné, aki a ruháknak lesz gondozója; csak a főudvarmesternője, Nostitz grófné volt közös Stefániával, az édesanyjával a még névtelen főherceg kisasszonynak a maga udvartartásában.
Harmadnapra volt kitűzve a keresztelő.
A keresztelőre megérkezett a bécsi pápai nuncius, valamint Simor János, Magyarország hercegprímása is, de hagyományos joguknál fogva a keresztelési aktus a bécsi hercegérseknek volt a kiváltsága. A papokkal nem lehet hadakozni, a hercegérsek ragaszkodott jogához, bár életveszély esetén a kastély káplánjának is volt felhatalmazása arra nézve, hogy a gyermeket a keresztség szentségében részesítse.
Ferenc József már a szülés napján, reggel kilenc órakor meglátogatja menyét különvonaton.
A királyt Rudolf fogadta, mindkét kezét megcsókolta, mire a király megölelte elsőszülött fiát. Így kívánt szerencsét az uralkodó a trónörökösnek.
Aztán lábujjhegyen lépett be Ferenc József a betegszobába, és mint az órák mutatták: félórát töltött pihegő menye és unokája bölcsője mellett.
Erzsébet királyné, akit keresztanyának kértek fel, csak délfelé érkezett meg hosszú, szürke lovaglóruhájában és Mária Valéria leányával.
A nagymama ugyanis Schönbrunnból lóháton jött unokájához, és egy közbeeső hídon a királyné lova korhadt deszkára ugrott, amely leszakadt a paripa patkója alatt. A királyné nem vesztette el nyugalmát, de a hátasló lábának kiszabadítása nem ment a leggyorsabban. Mária Valéria, aki hintóban kísérte anyját, fejenként harminc forintot osztott ki a segítségül jött favágók között. No, hát ezt az eseményt meg kellett beszélni, habár Erzsébet királyné nem nagy jelentőséget tulajdonított az egész dolognak. Mégis délutáni három óra lett, mire a látogatók Schönbrunnba visszatértek.
A keresztmama látogatása után már mindenki tudta Laxenburgban, hogy a kis hercegnő neve Erzsébet lesz.492
