5. A KÁPOLNA ÉS VENDÉGEI
5. A KÁPOLNA ÉS VENDÉGEI
Egy órát mutat az idő, a keresztelő ideje elkövetkezett. A kápolnával szomszédos, vörös függönnyel elválasztott mellékszobában a bécsi operaház válogatott dobosai és harsonásai félhangon fújni és veregetni kezdik az ilyen alkalomra előírt zenedarabot. Senkit se látni a zenészek közül. Az ablakok is vörös selyemkárpitokkal vannak befödve, az ajtók zárva.
Egy kis imapadban az oltár epistolai oldalán három egyházi díszbe öltözött bíbornok helyezkedik el: Vannutelli pápai nuncius, Simor és Haynald magyarországi bíbornokok. Piros sapka a fejükön, bíbor a vállukon. Ugyanebben a szűk padocskában kap helyet egy diplomata frakkos úr, dr. Jonghe, a belga követ, miután a belga király leányának gyermekét keresztelik.
Az oltár evangéliumi oldalán megpillantjuk budapesti ismerőseinket, Ráth Károlyt és barátait, elvegyülve a bécsi városi küldöttséggel. No lám, mégis megbecsülik itt a magyarokat, nemhiába zúgott az ország minden harangja a kis főhercegnő tiszteletére. Feszülnek is a pesti polgárok ebben a szokatlan udvari környezetben, ahol a legkisebb úr is legalább kegyelmes úr.
Egy ablakmélyedésben áll Tisza Kálmán sötét pápaszemével, hervadt falevél színű díszmagyarjában a frakkos Taafféval, az osztrák kollégájával.
A már említett uralkodó családbeli széksorok mögött az első padsorban ülnek Kálnoky gróf külügyminiszter és Kállay közös pénzügyminiszter, élükön a magyar és osztrák miniszterek, a két főrendiház és képviselőház elnökei – magyar részről Szőgyény-Marich és Péchy Tamás –, Bosznia és Fiume kormányzói (a horvát báni állás496 e pillanatban üres, mert a tartományban zavargások vannak), a zászlósurak, a nagykövetek, a m. kir. Kúria elnöke (Tóth Vilmos), a tengernagy, a vezérkari főnök és a titkos tanácsosok. A falak mellett húsz tábornok, hadtestparancsnok sorakozik. – Ez a Ferenc József-i rend, amely rendtartás eredete ötszáz esztendővel előbbre nyúlik vissza a Habsburgok történetében.
Egy másik ablakmélyedésben Brüsszel város keresztelői ajándékával, egy ritka csipketakaróval leterített asztalka áll, ez asztal mellett várakoznak a morva nemzeti viseletbe öltözött dajka, a szürke ruhás gyermekápolónő, Tomor kisasszony és Csányiné, a ruhatárosnő.
Az utolsó padsort az „udvarhoz tartozó” hölgyek foglalják el, megannyian magas, zárt ruhákban és kalapban.
Az oltár háromlépcsős emelvényen nyugszik, ezüstkereszttel és antik gyertyatartókkal, mögötte egy gobelin, amely Jézus Krisztus megkeresztelését ábrázolja, felette a mennyezetre alkalmazva, az akkori szokás szerint egy szálló gipszangyal.
Itt áll már Gangelbauer, a bécsi hercegérsek.
