4
4
A hordárnak nem sokáig kellett magyarázkodni arra nézve, hogy „a magyar királyi tőzsde” most még zárva van, addig is okosabb helyen tölthetik az időt az uraság és a zenészek…
– Például?
– Például tudok egy vendéglőt a Duna-parton, amely a korán járó Duna-gőzösök miatt hajnalban nyílik – felelt a hordár, aki mint afféle pesti léhűtő, kezdte magát beletalálni a helyzetbe. Kocsma kell az ilyen utasoknak, nem pedig Akadémia.
Gyuri úr parancsára tehát ismét zsákjaikba vándoroltak a hegedűk245 – jobb is lesz már fedél alá kerülni, mint folyton operázni –, mondogatták a banda öregebb tagjai, mert a „Nachtmusik”-nak akkor van értelme, ha szép leány mond érte köszönetet, az ablakban kihajolva, nem pedig egy vörös sapkás hordár.
Kocsmában jobban lehet búsulni a Sugovica mellett hagyott rajkók után, ez a Duna-parti kocsma pedig feltétlenül alkalmas volt a búsulásra.
A város legkülönbözőbb részeiből jöttek ide azok az emberek, akiknek nem volt kedvük hajnal jöttével sem lefeküdni.
Voltak itt piros arcú emberek, akiket a józsefvárosi vagy a szomszédos ferencvárosi vendéglőkből zavartak el a hatósági rendelkezés folytán. A nóták még a torkukban; az éjfélkor szokásos fokhagymás pirítósok még szájuk ízében; bendőjükben a félig kielégített szomjúság karcolt, mint egy kandúr. Talán messzibbre is elmentek volna a Duna partjánál, hogy a hajnali, édes bort megízleljék. (Mert az igazi korhelyeknek akkor kezd ízleni a bor, amikor más már jóllakott vele.)
Benyitogattak bizonyos emberek az érről, a nádról, Budáról jövet vagy a Terézváros vendéglőiből, mert a konstáblereknek mindenütt szigorú parancsolatjuk volt arra nézve, hogy egy órakor kiürítsék a bormérő helyeket. Ezért rettegtek sokan az óramutatóktól, akik nem ismerték a Duna-part felé a járást.
De hordárunk ismerte, és a dél-magyarországi uraságot bevezette az ivószobába cigányaival.
– Itt akár ítéletnapjáig el lehet tölteni az időt – mond a hordár, hogy különös értéket adjon a felfedezésének.
– Nem addig van az. Én a magyar királyi tőzsdének akarok köszönetet mondani! Azért vagyunk Pesten. Ugyanazért, ha jót akarsz, barátja az erénynek és a túrós lepénynek, tedd sapkádat az asztal alá, és töltsd velünk az időt, amíg a magyar királyi tőzsdén tiszteletemet tehetem.
Így rendelkezett Gyuri úr, és a hordár megértve a helyzetet, az asztal végére telepedett, egy fazék káposztába dugta a fejét, amely a sapkaviselettől éppen úgy kopaszodott, mint a katonatiszteké. Sapka nélkül egészen rendes embernek látszott.246
