Szent Mihály mint bűnbak
Szent Mihály mint bűnbak
Ebben a percben érkezett haza Szent Mihály a Rigóból, ahol eddig idejét töltötte, teli hóval, teli zúzmarával, északi széllel ruhája és arca. Egy hósapkát tett le a fejéről, amikor síró anyósát és ugyancsak siránkozó feleségét észrevette az újságra borulva.363
– Mi az? Talán kitört a háború? – (és őt már előre siratják a hősi halottak között).
Az asszonyok nem feleltek, még mindig a kiváló emberen gondolkoztak, aki megtartotta tánc közben tett fogadalmát (mert hiszen voltaképpen nem is csinált egyebet világéletében). Szent Mihály tehát erősködött, hogy a nagy sírás-rívás okát megtudja (mert jóravaló férfiember létére nem állhatta a síró nőket maga körül). Addig gyöngélkedett, buzgólkodott, hízelkedett, vigasztalt, amíg özvegy Sztárayné felemelte a fejét, és a sírástól ellankadva mondta:
– Ne is kérdezze, Szent Mihály. Gyász ért bennünket, amelyet az újságból kellett megtudnunk. Két Festetich gróf, György és Tasziló is meghalt időközben. Egyik Bécsben, másik Keszthelyen.
– Amíg maga a Rigóban a sótisztekkel mulatozott – segített Mathilde anyjának villámló szemmel és felháborodva, mert nem tudta, hogyan csinálják az újságot. Azt hitte, hogy a halálesetek (Svájcer Gézáé is) aznap este történtek, amíg Szent Mihály esti kompániájával korcsmázott.
Szent Mihály próbált fölényesen viselkedni.
– Nálunk, a Dohánynál is történt gyászeset, mégse vertük félre a harangokat. A nyírbátori kezelőnkben, bizonyos Glázerben meggyulladt a pálinka, és meghalt. Este beszélték vidéki tisztjeink a Rigóban.
Talán ez volt az első este, mikor a hölgyek nem kérdezték meg Szent Mihályt afelől, hogy vacsorázott-e már. Hagyták a szomszédos, fűtetlen szobába vonulni, ahol igyekezett csendesen lefeküdni.
(1933)364
