KOZMETIKAI MŰTÉTEK
KOZMETIKAI MŰTÉTEK
A kozmetikai műtétek (fülvágás és farokvágás) régi és viharos múltra visszatekintő, plasztikai sebészeti eljárások. Bizonyos dokumentumok arra utalnak, hogy már az ókori Egyiptomban is végeztek kutyákon fül- és farokvágást. A rómaiak hatalmas termetű dogszerű, háborús célokra használt kutyáinak fülét is kupírozták.
A fülrögzítés tecnikája
A középkorban ugyancsak divat volt a fül-és farokvágás, és jellemző az akkori idő szellemére, hogy ezekhez a műtétekhez különböző babonás hiedelmek társultak. Akadtak, akik szentül hitték: a fül- és farokvágással megelőzhető a veszettség, illetve a veszett állatból ily módon "kimetszhető" a kór... Mások arra esküdtek, hogy ezekkel a műtétekkel fokozni lehet a különben is harcias őrző-védő ebek agresszivitását. Ehhez társult az a felfogás, hogy a művelet akkor igazán hatásos, ha a levágott testrészek a kutyákkal fölfalatják!
A későbbi korokban nem annyira a babonás hiedelem, mint inkább a célszerűség befolyásolta a szépítő műtéteket. Ugyanakkor már régen is számos ellenzője akadt a fül- és farokvágásnak. Főleg a beavatkozás barbár, állatkínzó jellegét hangsúlyozták, méghozzá nem minden alap nélkül. Ezeket a műveleteket a legtöbbször fájdalomcsillapítás, illetve altatás nélkül végezték, mi több: a fülkagylót például kézzel tépték le! A tenyésztők nagy többsége viszont azzal érvelt, hogy bizonyos fajták - például a boxerek - fül- és farokvágás egyszerűen "prevenció. Ezeknek a kutyáknak az egyik fő tevékenysége ugyanis nagyvadak (bölény, vaddisznó stb.) lefogása volt, és bizony harc közben gyakran megsérült a nagy, lógó fül, a kezelése pedig rendkívül hosszadalmasnak bizonyult. Ezt akarták elkerülni az akkori kutyatulajdonosok azzal, hogy már kölyökkorban levágták kutyájuk fülét. Természetesen ezek a vad, harcias állatok egymás között is sokat marakodtak, így gyakran fordultak elő sérülések. Más nagy testű kutyák (dobermann, dog stb.) fülvágásának elvégzésére főleg ez utóbbiak adtak okot. Minthogy ma már nemigen használják ezeket a kutyákat nagyvadak lefogására, így a műtét elveszítette létjogosultságát - legalábbis így érvel az állatvédők tábora. Igen ám - replikázik az ellentábor -, de ezek a kutyák ma sem nevezhetők éppen jámbor ebeknek, sőt pontosan a legverekedősebb fajták közé tartoznak, s könnyen egymásnak rontanak. A fülvágás tehát ma éppen annyira indokolt, mint régen. Ráadásul a műtétet alátámasztják állat-egészségügyi szempontok is: a hosszú, lógó fülű kutyák (spánielek, vizslák stb.) fülkagylója elég gyakran megsérül, és nem ritka a külső hallójárat gyulladása sem. A kis fülű kutyákat ilyen betegségek ritkán érik.
