Behívás
Behívás
Ez a gyakorlat a kutyanevelés alfája és ómegája! Egyébként aki látott már kutyáját kétségbeesetten kergető gazdát, azt aligha kell meggyőzni arról, mennyire fontos, hogy a kutya hívójelünkre (és nevének hallatára) bárhonnan minél gyorsabban odajöjjön hozzánk.
Vigyük a kutyát valamilyen szabad térségre, ahol veszély nélkül kedvére futkározhat. Amikor már eleget rohangált, játszadozott, szólítsuk nevén, és "hozzám" vezényszóval hívjuk magunkhoz. Ha engedelmeskedik és odajön hozzánk, akkor egy falat hússal vagy keksszel is jutalmazzuk. Amennyiben ezt a gyakorlatot heteken át jó néhányszor türelmesen ismételgettük, az állat előbb-utóbb a behívás tényét valamilyen kellemes dologgal (jutalomfalat, dicséret, simogatás) társítja. És ennek a ténynek a fontosságát nem győzzük eléggé hangsúlyozni! Mármint azt, hogy a behívás olyan mozzanat legyen a kiképzés során, amelyet a kutya mindig örömmel és szívesen teljesít. A behívás tehát több, mint egyszerű engedelmességi gyakorlat; a gazda és kutyája közötti kapcsolat hű tükörképe! Éppen ezért a magunkhoz hívott kutyát sohase büntessük meg. A behívást ne használjuk fel arra, hogy a tőlünk távol tartózkodó kutya csínytevését megtoroljuk!
