Hivatalos állományban.....
Hivatalos állományban.....
Alig valamivel több, mint egy évszázada, 1884-ben a kutyák katonai szolgálata "reguláris" lett, amikor a császári német hadsereg - eleinte csupán próbaképpen - néhány ebet hivatalos állományba vett. A kutyák hamarosan megjelentek az Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország, a cári Oroszország és Franciaország katonai egységeiben is. Kialakult a "harci kutya" modern fogalma. Egy német katonai lexikon szerint "a katonai alakulatok harctéri szolgálatának támogatására kiképzett kutyákat főként előőrs és futárszolgálatban, valamint a sebesültek fölkutatásában alkalmazzák, mint töltényhordozók azonban segítséget jelenthetnek harci cselekmény esetén is".
Hadi kutyák az amerikai polgárháborúban (illusztráció 1867-ből)
Az első világháborúban egyedül a német hadsereg 20-25 ezer kutyát vetett be. Minthogy a kicsiny, de nagy teljesítményű rádiók kifejlesztése még csak kezdeti stádiumban volt, a híradós és futárszolgálatot igen gyakran kutyák látták el, ők vitték a parancsokat, térképeket vagy a nyakukra kötött kábeltekercseket, melyek segítségével ismét sikerült megteremteni az összeköttetést az egymástól elszakított egységek között.
Valamennyi hadsereg használt szanitéckutyákat a sebesültek felkutatására. Eleinte úgy képezték ki őket, hogy ugatással jelezzék, ha sebesültre találtak, ezzel azonban gyakran az ellenséges mesterlövészek figyelmét is felkeltették. Ezért a későbbiek folyamán már úgy képezték a szanitéckutyákat, hogy a sebesülttől csak valamiféle jelet (sisakot, váll-lapot) hozzanak a kutyavezetőnek.
Csata után... gazdájukat sirató ebek - deerhound és angol véreb (festmény)
A volt Szovjetunióban 1924-től a Köztársaság Forradalmi Haditanácsa rendeletével kezdődött a katonai szolgálati kutyák intézményes tenyésztése és kiképzése. Országszerte számos iskolát, kiképzőközpontot létesítettek, ennek "köszönhető", hogy a második világháború éveiben 168 különféle kutyás alakulatot állítottak fel, az osztagtól az ezredig. Ezek tevékenységének eredményességét a következő - hiteles! - adatok jelzik: több mint 300 ellenséges harckocsit robbantottak fel, 200 000 jelentést továbbítottak, 680 000 sebesültet szállítottak el a harcmezőkről; több száz tonna lőszert juttattak el a frontra; több mint 15 000 km2 aknásított területet kutattak át, és több mint 4 millió aknát derítettek fel! Derekas helytállásukat bizonyítja, hogy a német parancsnokság 1942 januárjában különleges utasítást kényszerült kiadni a harckocsi-elhárító kutyák elleni védekezésről...
Vöröskeresztes kutya 1903-ból
A második világháborúban egyébként valamennyi hadsereg használt kutyákat. Az ausztráliai hadsereg egyes kutyáit arra tanították be, hogy felderítő járőröket vezessenek. Az volt a dolguk, hogy megakadályozzák a csendes-óceáni szigetvilág dzsungeljeiben és hegyein a japánok rajtaütéseit. Más kutyák gépfegyveralkatrészeket, lőszert és egészségügyi készleteket szállítottak. A német juhászkutyákat és a dobermannokat leginkább őrködésre és járőrmunkára osztották be. A sarki fajták (főként a malamutok, eszkimó kutyák) szánt húztak, málhát cipeltek a hegyekben.
Jelenet az első világháborúból: akcióban a futárkutya, éppen egy lövészárkot ugrik át
A legtöbb hadsereg ma már saját tenyésztési terv alapján tenyészti szolgálati kutyáit. Ezek az ebek békeidőben katonai támaszpontokra vigyáznak, de még mindig képeznek ki felderítő-, futár- és szánhúzó kutyákat.
Ez már a második világháború. Szovjet különleges alakulat aknakereső kutyákkal
