Anyagcsere
Anyagcsere
(metabolizmus). Alapvető jelenség, amely megkülönbözteti az élő szervezetet az élettelentől; tkp. a külvilággal való sajátos kapcsolat, amelynek során az élőlény tápanyagokat vesz fel környezetéből, és azokból felépíti saját szervezetének elemeit. Enzimek közreműködésével megy végbe; működése révén valósul meg a szervezet és a környezet állandó kölcsönhatása, amely az egyéb életfolyamatoknak - a mozgásnak, a növekedésnek, a fejlődésnek, az öröklődésnek, a szaporodásnak és az ingerlékenységnek - is alapja. Az ~ anyag- és energiafelvételből (táplálkozásból), a felvett anyagok energiafelhasználással történő átformálásából (asszimilációból), a szerves anyagok lebontása révén energiafelszabadításból (disszimilációból), valamint anyag- és energialeadásból (kiválasztásból) áll.
A felépítés és a lebontás egymással szoros összefüggésben levő ellentétes irányú folyamat, amely még a nyugvó szervezetben is szakadatlanul zajlik.
A szervezet valamennyi sejtje oxigént fogyaszt és szén-dioxidot termel. A » légzéssel felvett oxigént az artériás vér vörösvértestjei szállítják a tüdőből a szervekhez, ill. az ott termelődő szén-dioxid a vénákon át jut a tüdőbe, ahol a gázok kicserélődnek. Az élet folyamán végbemenő égés (biológiai oxidáció) alapja az oxigén, ehhez éghető anyagra van szükség; ez a tápanyag. A táplálék az emésztés folyamán kis részecskékre bomlik; ezek egy részét az állat szervezete beépíti saját sejtjeibe, a többit pedig elégeti v. elraktározza. A hasznavehetetlen égésterméktől a bél, a máj és a vese szabadítja meg a szervezetet. Az egész munka irányítója az idegrendszer, amelynek szabályozója az agykéreg.
