Boxer
Boxer
(Deutscher Boxer). Dogszerű kutyák leszármazottja, olyan buldogszerű ebeké, amelyeket évezredekkel ezelőtt embervadászatra idomítottak, jelző- és harcikutyaként használtak. Később a cirkusz porondján bukkantak fel; véres csatákat vívtak a különböző vadállatokkal. A középkorban medvére vadásztak velük, lerázhatatlan fogással addig csüngtek áldozatukon, amíg a vadászok azt le nem terítették.
Mivel a ~ élete csupa küzdelem volt, tenyésztői - túl azon, hogy egy különleges fajtát kívántak létrehozni - elsősorban a használhatóság szempontjait tartották szem előtt, vagyis hogy az új fajta viaskodásban, vadászatban egyaránt megállja a helyét; ilyen kívánalmak, követelmények formálták, nem is eredménytelenül. Testi adottságai, fizikuma, temperamentuma, bátorsága, nagy támadó kedve miatt mindenekelőtt harcra termett; mindig sokoldalúan használható segítőtársa volt az embernek.
A modern ~ kialakulását a szakirodalom egyértelműen a német tenyésztőknek tulajdonítja. Az első megbízható adat 1890-ből származik. Ebben az időben egy müncheni ~t kereszteztek fehér alapon csíkos » angol buldoggal; ezután kialakították a tiszta fehér példányokat, hogy azokból kikísérletezhessék a megfelelő színváltozatokat: a csíkosat és az őzbarnát. Így formálták ki a ~ korszerű típusát, amely az 1895-ös müncheni kiállításon már nagy feltűnést keltett.
Napjaink ~e - bár nem annyira robusztus, mint ősei - megőrizte eredeti tulajdonságait; ezért ideális személy- és házőrző, de használják rendőrkutyának, és tartják puszta kedvtelésből is. Viszonylag későn érő fajta, nehezen komolyodik meg; kiképzése mégis megéri a vesződséget, mert szinte hihetetlen teljesítményekre képes.
Közepes nagyságú, zömök kutya, alakja négyzetes, izomzata szikár, jól fejlett, plasztikusan domborodik a bőre alatt. A fajtaleírás hangsúlyozza, hogy a fajtajelleget főként a feje határozza meg; a fejnek öntó szerepe van a ~ megjelenésében. Nem csupán az állat küllemének kölcsönöz sajátos - vonzó v. taszító - eredetiséget, hanem a ~ egész egyéniségét, ellentmondásos természetét elárulja: barátságos, egyúttal ijesztő, simogatásra késztet, ill. óvatosságra int.
Arcorri része széles; fejlett, erős hajlattal - stoppal (» Arcorri hajlás) - megy át a homlokba. Alul harap, vagyis az alsó metszőfogai 3-15 mm-rel előbbre állnak, mint a felsők. Füle feláll, kupírozzák, szeme sötétbarna. Végtagjai erőteljesek, izmosak, jó csontozatúak. Mellkasa mély, könyékig ér, háta egyenes, hasa kissé felhúzott. Farkát rövidre csonkítják. Szőrzete kemény, fényes, rövid, színe sárga v. tigriscsíkos, mindkét színnél megengedhetők szimmetrikusan elhelyezkedő fehérjegyek. A kanok marmagassága 57-63, a szukáké 53-59 cm; testtömege 25-35 kg (1. 29., 30. és 31. színes fénykép).
Boxer
Boxer őrző-védő munka közben
Boxerkölyök
Csíkos boxer
Sárga boxer szuka kölykével
