Fültartás
Fültartás
A fülek alakja és mozgékonysága a kutya fejének jellegzetes kifejezést kölcsönöz, sőt még a vérmérsékletéről is árulkodik. Vannak álló, előrebicsakló, lelógó, kupírozott (vágott) fülű kutyák.
Az álló fülek végükkel előre és felfelé állnak. Az állat fejéhez viszonyítva v. nagyok v. kicsinyek, és olyan háromszöghöz hasonlítanak, amelynek az alapja rövidebb az oldalainál, ill. egyenlő szárú háromszögre emlékeztetnek. A fülek végei hegyesek v. lekerekedők (német juhászkutya, csau-csau, francia buldog stb.).
Az előrebicsakló fülek kétfélék lehetnek: v. porcok alapjánál a homlok vonalán (pl. az airedale terriernél), v. a fül felső egyharmada bicsaklik előre (pl. a skót juhászkutyánál). Az előrebicsakló fül német juhászkutyánál is előfordulhat, ha a fülporc gyenge (angolkór v. sérülés, esetleg öröklött hiba miatt).
A lelógó fül saját súlyánál fogva a kutya fejének mindkét oldalán lecsüng (pl. vadászkutyafajták). A lelógó fül lehet hosszú (basset hound) rövid, csavarodott, ún. rózsafül (angol buldog) lapuszerű (magyar vizsla). A fül vége legtöbbször lekerekedő.
A kupírozott fülű kutyák fülei eredetileg lelógnak (dobermann, boxer, dog stb.), csupán a megfelelő sablon szerint elvégzett műtét és hosszan tartó kezelés után állnak fel (» Fülkupírozás).
