Perzsa agár
Perzsa agár
(Saluki). Az egyik legősibb kutyacsoporthoz, az agarakhoz tartozik, és a feltevések szerint még ezek között is a legrégibb. Egyiptomból - kb. Kr. e. 1400-ból - származó festményen olyan kutyák láthatók, amelyek rendkívül emlékeztetnek a ~ra. Valamikor régen főleg gazellavadászatra használták: kiképzett héjákkal és sólymokkal dolgozott együtt. A sólyom a levegőből észrevette a vadat, a lovas vadászok pedig - amennyire csak lehetett - megközelítették a prédát, majd szabadon engedték a kutyákat.
A leggyorsabb agárnak tartják; nem túl barátságos, de megbízható, gazdahű állat. Feje hosszú, keskeny, koponyája mérsékelten széles. Szeme ált. barna, fényes, ovális alakú. Füle mozgékony, lelóg, hosszú szőr borítja. Nyaka hosszú, hajlékony, izmos. Mellkasa mély, kissé keskeny, háta széles, rövid, fara enyhén csapott. Végtagjai egyenesek, szikárak, párhuzamos állásúak. Farka hosszú, mélyen tűzött, lelóg, a vége kissé kunkorodik. Szőrzete sima, selymes; a testén eléggé rövid, fülén és nyakának kétharmad részén hosszú és dús; a végtagok hátulsó élén a szőr zászlót alkothat. Színe fehér, aranyvörös, izabellaszínű, szürke és rőt, bézs, valamint fekete-fehér-rőt (trikolór). A kanok marmagassága 60-65, a szukáké 55-62 cm; testtömege 14-22 kg (1. 112. színes fénykép).
Perzsa agár
