MÁSODIK FEJEZET - Csordák csahos őrei
MÁSODIK FEJEZET - Csordák csahos őrei
Aligha vitatható, hogy kutyáink egyik legrégibb és legfontosabb tevékenysége a vadászat mellett a nyájőrzés volt. A "régi, zord időkben", amikor még az embert és háziállatait veszedelmes vadállatok és kegyetlen martalócok fenyegették, szüksége volt féktelenül bátor, erős, megvesztegethetetlen, nagy testű kutyákra. Ezeknek az ebeknek legfontosabb feladata a csorda, a nyáj, a gulya oltalmazása és terelése volt.
Hajdanában persze mindenütt óriási kiterjedésű legelők, erdőirtások és megműveletlen földek szegélyei álltak a juhászok, pásztorok rendelkezésére. A nyájakat és a csordákat általában a sok-sok völggyel tarkított hegyesebb vidékeken legeltették, míg a síkságok termékeny földjét fenntartották a korai földművelés számára. Útban a legelőre és legeltetés közben a pásztorok tartották össze a nyájat kiáltozásaikkal, ostorpattogtatásokkal, ha kellett, a terelőkutyákkal. Amikor az állatok pihentek, a pásztorkutyák körülöttük helyezkedtek el. Ezeket az ebeket több mint kétezer esztendővel ezelőtt Arisztotelész így jellemezte: "Erős, hatalmas termetű, éber és bátor, sőt arcátlanul merész kutyák, melyek ugatása borzalmat keltő, harapása rettentő...
KÖVESSÉK A FENEVADAT!
ÚJ IDŐK - ÚJ KUTYÁK
AMIKOR "FUTNI" KEZD...
MAGYAR PÁSZTORKUTYÁK
MAREMANN ÉS TÁRSAI
KUTYÁK ÉS FARKASOK
