ábránd
ábránd főnév -ot, -ja
1. (választékos) Vágytól, reménykedéstől serkentett olyan érzelmes elképzelés, terv, tervezgetés, amely rendsz. nem valósul meg. Ábránd és valóság; hiú, üres ábránd; ábrándok világa. Reménykedése csak ábránd maradt. Ábrándokba merül, süllyed; ábrándokban él, ringatózik; feleszmél, kigyógyul ábrándjaiból; kijózanít vkit ábrándjaiból; ábrándjainak él; ábrándo(ka)t hajszol, kerget, űz; ábrándokat sző¬; megfoszt vkit ábrándjaitól. Várt üdvöd kincse bánat ára lészen, Ha kart hízelgő ábrándokra nyitsz. (Vörösmarty Mihály) Költői ábránd volt, mit eddig érzék, Költői ábránd és nem szerelem. (Petőfi Sándor) Oly sok halott közé oda kell számítanunk a mi nemzedékünk legkedvesebbjét is: a demokrata Európa ábrándját. (Kuncz Aladár)
2. (zene) Kötetlen formájú, gyak. szeszélyes v. rögtönzésszerű, érzelmes zenei mű(faj); fantázia (3). Magyar ábránd: magyar népi dallamokból v. népdalvariációkból egybeszőtt zenemű.
3. jelzői használat(ban) (elavult) Ábrándos, érzelmes. Az első fájdalmat később ábránd komolyság követte. (Jósika Miklós) Ábránd képzeleteknek Szárnyán én is emelkedém. (Garay János)
Szóösszetétel(ek): ábrándalak; ábrándkergetés.
