adta
adta melléknév, indulatszó és főnév
I. melléknév
1. (választékos) Olyan, amit vki, vmi adott, nyújtott, kínált, szolgáltatott. A helyzet adta nehézségek …! Kihasználja a körülmények adta lehetőségeket.
2. (birtokos személyragos főnév előtt) (népies, bizalmas) <Szelídebb érzések, kedveskedés, sajnálkozás v. erősebb indulat, bosszankodás kifejezésére:> semmirekellő, haszontalan <személy>. Adta kölyke, már megint a fára mászik. Mehetsz már adta zsidaja – dörmögnek a munkások. (Csiky Gergely) Adta borbélya, még valami disznóságot fog a fülünk hallatára hazudni. (Krúdy Gyula)
II. indulatszó <Főleg állandósult kapcsolatokban, enyhébb bosszúság v. tréfás felháborodás kifejezésére.> Láncos lobogós adta! ® Mennydörgős adta. Adta teremtette! Kutya adta teremtette! Ejnye az a Vince, az a Pali, mordizom adta, soha sincsenek kéznél. (Mikszáth Kálmán) Láncos adta! – nevetett a pap –, tanító úr! Ejnye! Ejnye! (Móricz Zsigmond)
III. főnév adtát, adtája (népies, régies)
1. (jelzővel) Az e szóval nevezett személy. Vágtass, lovam, vágtass … S lábad alá ha ellenség botlik, Rúgd agyon az ilyen-olyan adtát. (Petőfi Sándor)
2. <Enyhe káromkodás, amelyben ez a szó v. magában, v. más szitokszókkal együtt előfordul.> Eszem azt az imádságos kis szádat, Három napig nem hallod egy adtámat. (Tompa Mihály)
Szóösszetétel(ek): ebadta; eszemadta; fékomadta; istenadta; lelkemadta; ördögadta.
